Repülők nélkül az autókban sem lesz szintetikus üzemanyag

A globális járműipar az elektromobilitás felé halad. Ez tény, de a haladás sebessége, mértéke és még számos aspektusa kérdéses. Ma még nem lehet megmondani, hogy tényleg megvalósítható-e az EU azon célja 2035-től csak tisztán elektromos autókat helyezhetnek forgalomba az unióban. Az egyik alternatívája a teljesen elektromos jövőnek a szintetikus üzemanyagok használata. Röviden összefoglalva a szintetikus üzemanyag vagy e-fuel egy olyan üzemanyag, amit a vízből elektrolízissel nyert hidrogénből és oxigénből, valamint a levegőből kémiai eljárásokkal nyert szén-dioxidból állítanak elő. A technológia egyik élharcosa a Porsche, de alapvetően a német autóipar több szereplője is bízik ebben a megoldásban.

Probléma a szintetikus üzemanyaggal, hogy egyelőre rendkívül drága technológiáról van szó. Ez elhangzott a Bosch június elején tartott sajtóbeszélgetésén is, de az amerikai HIF (Highly Innovative Fuels), a saját bevallása szerint az e-fuel globális piacvezető vállalatának ügyvezetője, Renato Pereira is erről beszélt a napokban.

„Egy olyan magánszemély, mint ön vagy én, mondhatja az, hogy kész vagyok egy kicsit több pénzt fizetni az E-üzemanyagért. De erre nem támaszkodhatunk az infrastruktúra kiépítésénél. Szükségünk van egy működő rendszerre, vagy befektetésekkel kell támogatnunk az infrastruktúra kiépítését, hogy a szintetikus üzemanyagok előállítási költsége csökkenjen” – véli Pereira.

Pedig jó alternatíva lenne

A szintetikus üzemanyagok nagy előnye, hogy vagy apró módosításokkal, vagy akár azok nélkül is alkalmasak lennének a mai belső égésű motorok hajtására, mindezt zéró emissziós megoldással tennék – hiszen csak azt a szén-dioxidot termelné újra a rendszer, amit eleve a levegőből kötöttek meg. Emiatt a meglévő autók és benzinkutak üzemeltetése szempontjából sokkal jobb megoldásról van szó, mint az akkumulátoros elektromos hajtás esetében.

A bökkenő a már említett költség. „Jelenleg a szintetikus üzemanyagok előállításának költségei nagyon magasak. Azért, mert ez egy teljesen új technológia” – mondta Pereira.

Felmerül a kérdés, hogy akkor mi lehet a megoldás?

Pereira szerint nem az autókban kell keresni a választ. Az olyan szállítási módokban, mint például a tengeri hajózás vagy a repülés, ahol a teljes elektromos meghajtás alkalmazása rendkívül valószínűtlen, komoly szerep juthat az e-üzemanyagoknak. Ezt kezdik felismerni a politikai vezetők is: az Európai Unió előírja, hogy 2030-ra a repülőtereken használt üzemanyag legalább hat százalékát a fenntartható üzemanyagoknak kell kitenniük. 2050-re ennek az aránynak 70 százalékra kell nőnie. Az Egyesült Államokban támogatás jár a zöld üzemanyagok használata után a légitársaságok részére.

A hagyományos autók rajongóinak reménye tehát az lehet, hogy ezek a kormányzati szabályozások és az ehhez kapcsolódó beruházások több gyárhoz, és ezzel együtt a szintetikus üzemanyagok elterjedéséhez vezet. Ha az akkumulátoros elektromos hajtás számára nem elérhető piacokat (például a repülőgépeket és a hajókat) az e-üzemanyagok felé tolják el, akár szabályozás, akár piaci erők révén, az árak minden fogyasztó számára csökkenni fognak, és így az egyszerű felhasználók számára is elérhetőbbé válhat a szintetikus üzemanyag.

Hosszú távon az szintetikusüzemanyag-gyártók arra törekednek, hogy elérjék azt a pontot, ahol az e-fuel elég olcsó lesz ahhoz, hogy versenyképes legyen a hagyományos benzinárakkal. Ez az egyetlen forgatókönyv, amikor az e-üzemanyagokat széles körben alkalmaznák az egyének, a kormányzati beavatkozás nélkül. Pereira a motor1.com-nak adott interjúja szerint nem biztos abban, hogy mikor tankolhatunk „halandó emberként” szintetikus üzemanyagokat, de úgy véli, hosszú évek, akár évtizedek is eltelnek majd addig.