Áldásból átok lett a belső égésű motor?

Bár még most is kérdéses, hogy a közlekedés és az autózás hatalmas és átfogó átalakulása előtt állunk-e, egyre több jel mutat arra, hogy igen: sorra jelölnek ki céldátumokat a nyugati világ országai, nagyvárosai arra vonatkozóan, hogy a fosszilis üzemanyagokkal hajtott autókat (vagy akár járműveket, beleértve a teherautókat, buszokat is) kitiltsák. Az elektromos átállás bizonyosan megkezdődött, kérdés, hogy lesz-e olyan forradalmi, mint a motorizáció volt egy-másfél évszázaddal ezelőtt.

Akár Budapesten, akár egy amerikai nagyvárosban élve még 2023-ban is elképzelhetetlen, hogy egy emberöltőn belül csak elektromos, akár már negyedik szinten autonóm autók, hidrogénes buszok és teherautók, esetleg drónok, robotaxik lepjék el az utakat. Az 1880-as évek gyorsan fejlődő Budapestjén, vagy akár New Yorkjában is nehéz lett volna elhinni, hogy lovakat hamarosan pöfékelő, kerregő, és – az akkori mérce szerint – száguldozó autók fogják leváltani belátható időn belül. Pedig bő egy emberöltő alatt ez történt, az első világháború kirobbanásakor már Magyarországon is általános volt az autók, kezdetleges buszok látványa.

De maradjunk New Yorknál, ugyanis a 19. század végén is már metropolisz méretű város lakossága a 20. századra óriásit ugrott! Ugyanígy az utcaképe is elképzelhetetlen mértékben változott meg.

Kaotikus állapotok az autók megjelenésekor

New Yorkban az 1880-as évek második felében körülbelül 1,2 millió ember élt (Budapesten mintegy 500-550 ezer, érdemes a további adatok esetében is a New York-i felével, harmadával számolni), akik a közlekedéshez 170 ezer lovat használtak. Ezek az állatok a ridegtartás és a kemény bánásmód miatt mindössze kettő-négy évet éltek átlagosan, és gyakran a város utcáin pusztultak el. A tetemeket általában ott is hagyta a tulajdonos, esetleg a közeli folyóba dobta. Talán nem kell részletezni az egészségügyi kockázatokat, azt azonban érdemes még leírni a Mental Floss cikke alapján, hogy New York városa 1880-ban 15 ezer lótetemet távolított el az utcáról, de Chicago még 1916-ban is 9202 elhullott lovat volt kénytelen begyűjteni, ehhez ráadásul különleges járművekre volt szükség.

Ha forgalmi dugóban ülne, esetleg elképzel egy, a budapestinél sokkal keményebb New York-i torlódást, jusson eszébe, hogy a 19. század végén elpusztult állatokat és ürüléket kellett a nagyvárosok utcáin kerülgetni. Nyáron is.

A 19. század végi városi közlekedés egyetlen napja New Yorkban mintegy 2000-2500 tonna ürüléket termelt. Mi ez, ha nem károsanyag-kibocsátás?

Hasonló volt a helyzet például Londonban is, ahol 1894-ben a Times of London című lap úgy becsülte meg a helyzetet, hogy a lóürülék ilyen arányú növekedése 1950-re 2,7 méter magasan borítaná be a várost ürülékkel.

Négykeréken érkezett a megváltás

Ebben a helyzetben érthető módon megváltást hoztak az autók, bár ez csak utólag ilyen egyértelmű, a terjedésük az első években nem ment zökkenőmentesen. A városok eleinte betiltották vagy korlátozták az autók használatát, különböző okok miatt: az autók a gyerekeket és a lovakat is megijesztették, félelmetesnek tartották őket. Sőt, a „gazdag férfiak halálos játékának” is nevezték az autókat az 1800-as évek végén. A legismertebb szabályozás a brit Red Flag törvény volt, amely megkövetelte, hogy minden autó előtt egy piros zászlót hordozó gyalogos ember járjon.

Az első nemzetközi várostervezési konferenciát 1898-ban tartották New Yorkban, a fő téma pedig a lovak okozta szennyezés visszaszorítása volt. Végül az 1900-as évek elejére az addigi „üzemanyagárak”, vagyis a lovak etetésére használt széna és zab ára is felszökött, így már végképp nem érte meg lóval utazni, így végül zöld utat kaptak az autók.

Innentől felgyorsultak az események, a két világháború között a nagyvárosok utcáin már alig lehetett lovakat látni, autókat annál inkább. Az igazi robbanás a második világháború után következett be, néhány évtized alatt a ló, mint közlekedési eszköz teljesen eltűnt a városokból, sőt, vidékről is.

Az autógyártás rengeteg új munkahelyet teremtett, és bár a lóközlekedéssel kapcsolatos állások megszűntek vagy teljesen visszaszorultak, de ez jóval kevesebb embert érintett, mint amennyit a gombamód terjedő iparosodás adta új munkahelyek igényeltek.

Nem ismerős a helyzet?

A fenti párhuzam furcsának is tűnhet, de ha belegondolunk, tökéletesen megállja a helyét: a benzines és dízeles autók okozta károsanyag-kibocsátás szinte megfojtja a városlakókat. Az 1990-es években Budapesten is csúcsokat döntött a légszennyezés a belvárosban, de Kínában ma is normális, hogy a szmog miatt maszkban közlekednek az emberek a városokban. Az autók visszaszorítása megkezdődött, nemcsak nyugaton, hiszen Budapesten és a vidéki magyar városokban is már elkezdték kitiltani az autókat a szigorúan vett belvárosokból.

Az autózás költsége növekszik, akárcsak a lovak fenntartásának költsége bő száz éve. Érdekes párhuzam még, hogy ahogy a lovak és az ürülékük elvette a helyet az emberektől a városban, úgy veszik el a helyet az egyre nagyobb autók is. S az új technológia most is itt kopog az ajtónkon: valóban vannak még kihívások és akadályok az elektromos autók ugrásszerű elterjedésében, de 1908-ban sem volt még minden megoldott a robbanómotoros autók kapcsán, mégis e technológia „nyerte” a huszadik századot a közlekedésben.