Falk György: Alkatrészraktárak fenntartása helyett elég egyetlen fájl

– Milyen átalakuláson ment át a technológia napjainkig?
– Húsz éve maga volt a csoda, hogy rétegről rétegre fel lehetett építeni valamit, mindenki rácsodálkozott a technológiára. Az újdonság varázsa és ereje elindított valamit műszaki emberek fejében: nem csak lebontani, lemarni lehet, hanem felépíteni is. Ez a gondolat akkor teljesen új volt, a technológia még gyerekcipőben járt. Számos alaptechnológia akkor indult el, ilyen volt például a sztereolitográfia, a Laminated Object Manufacturing, de a szelektív lézer-szinterezés is. Néhány évtizede még a technológia újdonságára koncentrált mindenki, később kezdte csak el foglalkoztatni az embereket az, hogy mire is lehetne ezt használni.

– Mikor ismerte fel az ipar, hogy ebben óriási lehetőségek rejlenek?
– Különféle iparágak különböző időkben ismerték fel. A repülőgépipar viszonylag hamar, ugyanis az egyes alkatrészek gyártásánál a 3D nyomtatás rengeteg előnyt hozott. Az autóiparban, ahol több millió darabot kell gyártani egy alkatrészből, ott ez kezdetben nem merült fel. A fröccsöntés technológia szinte a mai napig verhetetlen, mert az egy alkatrészre eső költség még mindig nagyon alacsony. Egy nagy összegű szerszámot kell kifizetni és le tudják gyártani a több millió darabot. A repülőgépeknél ez máshogy van. Egy-egy szerszám költsége elég magas, ezért a 3D nyomtatásban rejlő lehetőségeket előbb meglátták. Nincs szükség szerszámra, ha minősítettek az alapanyagok, akkor már lehet is nyomtatni. Ez nagy jelentőséggel bírt, hiszen a repülőgépiparnak van a legmagasabb műszaki és minőségi igényrendszere. Ha ezt ki lehet elégíteni, akkor a többi iparágét is.

– Az autóiparban például rengeteg időt vesz el a tervezési fázis után a prototípus legyártása. Hogyan változott a gyártási idő a 3D nyomtatással?
– A prototípus-gyártásnak ez egy jóval gyorsabb módszere. Egy új autó fejlesztése 4-5 évig tartó, lassú folyamat volt. A nyomtatás által a prototípusgyártási időszak 12-14 hónapra redukálódott. Ennek óriási jelentősége volt, hiszen egységnyi piac van, aki előbb hozza ki az autóját a piacra, azét fogják megvenni. 6-8 évvel ezelőtt azonban átalakulás kezdődött, anyagban, technológiában, sebességben is fejlődés figyelhető meg. Ma már inkább azon van a fókusz, hogy ezekkel a módszerekkel alkatrészeket lehet gyártani.

– Az autóiparban melyek a főbb területek, amelyeken ezt a technológiát alkalmazzák? Nő a kereslet a 3D nyomtatás iránt?
– Az autóipar még főként prototípusgyártásra használja a 3D nyomtatást, az igény azonban nagyon nagy lenne másra is. Egészséges verseny alakult ki, ugyanis egy fröccsöntő beszállító amint meghallja, hogy egy vállalat a 3D nyomtatáson gondolkodik, azon nyomban leviszi az árakat. Az Auditól kezdve, a kecskeméti Mercedesen át a Suzukiig, de a beszállítókkal is kapcsolatban vagyunk. A 3D nyomtatás a nagyvállalattól a kisvállalatig mindenhol megjelenik. Azon dolgozunk évek óta, hogy megértsék az emberek, hogy a 3D nyomtatás nem egy csoda technológia. Ez csupán egy, az esztergálás, marás, fröccsöntés mellett. Tény, hogy számos alkalmazásnál jóval költséghatékonyabb és gyorsabb, mint a hagyományos technológiák. Egyik nap megtervezek valamit, másik nap a kezembe veszem. Olyan előnyei vannak, melyekkel egyre több területet hódít meg, de fontos megjegyezni, hogy soha nem fogja kiszorítani az esztergálást, marást vagy a fröccsöntést.

– Amellett, hogy a 3D nyomtatás rendkívül költséghatékony és gyors megoldás, mennyire pontos?
– Pontosságban a fent említett technológiák egyelőre még jobbak. Alapvetően, ha egy számmal kellene jellemeznem, ez körülbelül egy tized milliméteres pontosságot jelent, a tér minden irányában. Sokszor azonban még ez sem elég, utómunkával kell javítani rajta. Ez néha megoldható egy darab csiszolóvászonnal, de előfordulhat, hogy marógépre is szükség van. De még mindig azt kell mondanom, hogy a kombinált megoldásokkal is sokkal kevesebb a teljes költség, mint a hagyományos módokon.

– Az autóipar szempontjából milyen kiaknázatlan lehetőségek vannak?
– Az autóiparnak az egyik legnagyobb fájdalma a raktárépületekben „porosodó” pótalkatrészek, melyeket a garancia miatt tárolni kell, ehhez pedig több millió négyzetméteres épületeket bérelnek. A pótalkatrészeket évekig kell tárolni, holott lehet, hogy sosem lesz rá szükség. Egy teljes raktár a benne lévő szerszám- és alkatrészkészlettel, iszonyú költség. Mennyivel egyszerűbb lenne, egy fájlt tartani és kinyomtatni az adott alkatrészt, amikor szükség van rá. A 3D nyomtatásnak ezt a részét még nem aknázták ki és nem is nagyon alkalmazzák. Egy autóipari vállalatnál azt mondták: ha tíz százalékot meg tudnak spórolni a raktárbérleti díjból, akkor bármilyen nyomtatóba beruháznak.

– Mi a helyzet az új alkatrészekkel? Felmerült már, hogy a hagyományos technológiák helyett inkább nyomtassanak?
– Nem igazán. Az új alkatrészeknél még nem jellemző. A mérnökök és a fejlesztők még nem gondolkodnak ilyesmiben, és persze azt sem tudni, hogy fogadnák a vásárlók. Erre van egy nagyon jó példám, de sajnos neveket nem árulhatok el. Késett egy fröccs-szerszám gyártása egy vállalatnál, ezért megállt a termelés. Megbíztak minket napi hétezer darab autóalkatrész nyomtatásával. Nem jelentett problémát, hiszen műszakilag és minőségileg megfelelt a darab, de titoktartást kértek, mert nem tudták, mit fog szólni a vevő, hogy az ő autójában nyomtatott alkatrészek vannak. Mentettünk már meg így fontos, égető helyzeteket. Ma még csupán „menekülőterv”, de a fejlődés egy újabb lépcsője.