Spekuláció hozhatta nehéz helyzetbe a műanyagfeldolgozókat

A koronavírus-járvány hatására tavaly tavasszal valóságos mélyrepülésben voltak az európai műanyagárak, melyek májusban elérték mélypontjukat, némely polimerfajta esetében korábban még nem tapasztalt alacsony árszintet eredményezve. A műanyagárak a nyár folyamán emelkedtek, majd a pandémia előtti szint alatt stabilizálódtak. A feldolgozókat fojtogató rally az év végén vette kezdetét, és január már a járvány előttinél magasabb árszinttel indult.

2021 májusáig, az odáig tartó egy évnyi időszakban számos műanyag ára háromjegyű százalékos értékben emelkedett. A többek között műanyag flakonok, zacskók és számítógépalkatrészek alapanyagául szolgáló kis sűrűségű polietilén (LDPE) tonnánkénti európai ára például a műanyagpiaci fejleményeket követő ChemOrbis adatai szerint a 2020 júniusi mintegy ezer dollárról májusra 2500 dollár fölé nőtt.

Veszteség és veszteség között választhatnak

Alig akad olyan műanyagfeldolgozó Európában, ami nem érezné az árak szűk kínálatnak betudható példátlan szárnyalásának hatásait. A kontinens vállalatait képviselő szervezeteket összefogó Európai Műanyagfeldolgozók (EuPC) egy áprilisi jelentése szerint a tagországaiban végzett felmérések tanulsága szerint tízből kilenc cég működésére hatással van a kialakult rendkívüli állapot.

A szituáció a kis- és közepes vállalatokat is nagy számban magába foglaló feldolgozószektor sok szereplőjének létét sodorja veszélybe. A vállalatok kénytelenek csökkenteni vagy akár fel is függeszteni termelésüket, elutasítani az új megrendeléseket, a már meglévőket pedig úgy teljesíteni, hogy az alapanyagárak rendkívüli növekményét a kész termékekben nem adják tovább, ezáltal veszteséget termelnek.

Hogy a jelen árviszonyok között mennyire nem kifizetődő és fenntartható a műanyagtermékek gyártása, jól mutatja a törökországi műanyagipari vállalatokat képviselő Török Műanyagipar Kutató, Fejlesztő és Oktatási Alapítvány (PAGEV) márciusi közlése. A szervezet akkor jelezte, hogy egyes feldolgozók műanyagtermékek készítése helyett inkább a meglévő műanyagkészleteit értékesíti, mivel ezen az úton nagyobb nyereséghez juthat.

Több magyarázattal is élnek a termelők

Az EuPC szerint az esszenciális autóipari, gyógyszeripari és élelmiszeripari termékek ellátását is veszélyeztető piaci helyzetet a műanyagokat gyártó petrolkémiai vállalatok számos eltérő módon magyarázzák.

A megnevezett okok között van az egyébként szintén áremelkedéssel küzdő ázsiai és észak-amerikai piacokra irányuló nagyarányú export, az európai alapanyagimport esetében a járvány miatt megnövekedett szállítási költségek, a gazdasági teljesítmény felfutása, illetve az egészségügyi szektor normálnál magasabb műanyagtermék-igénye.

Mindezeken felül 2021-ben – a tervszerű leállások mellett – eddig példátlan számban állítottak le műanyagtermelő egységeket vis majorra hivatkozva.

Alexandre Dangis, az EuPC ügyvezető igazgatója áprilisban az európai műanyagtermelés és -kereslet közti strukturális egyenlőtlenség jeleként írta le a kínálati hiányt. A PAGEV ellenben más véleményen van: a szervezet szerint a petrolkémiai cégek ürügyeket keresnek, és fennáll annak gyanúja, hogy a tervezetlen leállások valójában összehangoltan, árfelhajtó célzattal történnek.

A törökországi egyesület többek között kifejti, hogy megmagyarázhatatlan, az európai termelők, miért a Távol-Keleten értékesítenének az európainál sokkal alacsonyabb áron, továbbá, hogy a tavaly november óta megfigyelhető szinkronizált leállásokat nem lehet véletlenszerűséggel vagy természeti, valamint más elháríthatatlan erőkkel indokolni. Továbbá arra is felhívja a figyelmet, hogy a gazdaság beindulása sem nyújt kielégítő magyarázatot, mivel a gazdasági aktivitás még mindig elmarad a járványt megelőzőtől, az egészségügyi pedig a műanyagkereslet öt százalékát teszi ki, így a szektor megnövekedett igénye sem lehet indoka a történelmi áremelkedésnek.

Márciusban a szervezet arra szólította tagjait, hogy kínai vállalatok példáját követve ne vásároljanak új gyártású műanyagot, inkább támaszkodjanak készleteikre és újrahasznosításra. A széles körben támogatott bojkottal májusig 15 százalékos átlagos áresést értek el Törökországban.

És mit hoz a jövő?

Azt még nehéz megmondani, hogy a műanyagárak mikor normalizálódhatnak, azonban a feldolgozóknak mindenképpen reményre adhat okot, hogy júniusban és az év második felében Kínában, ami tavaly már a világ műanyagtermelésének harmadát adta, új gyárak kezdik meg működésüket.

A világ legnagyobb műanyagimportőrében létesülő új egységek azt jelentik, hogy az import egy része kiszorul más piacokra, lejjebb szorítva az árakat. A PAGEV számításai szerint Kína polipropilén-behozatala például 57 százalékkal fog visszaesni a júniusban üzembe álló új gyárakkal.