Kiderült, mi idegesíti a legjobban a magyar autósokat

A kutatás során kiderült, hogy 10-ből 5-en úgy érzik, hogy a forgalmi vizsgára történő felkészülés során, illetve azt követően, plusz órákon már megszerezték a parkoláshoz szükséges rutint az oktatójuktól; ugyanennyien vannak viszont azok is, akik úgy gondolják, egyedül, vagy a környezetük tippjeinek segítségével még rá kellett segíteni ezekre a készségekre.

10-ből 4 vezető azt állítja, mindegy neki, hogy hova parkol. Ha viszont kialakul preferencia, akkor egyértelműen az orral előre történő merőleges, illetve a halszálkában történő parkolást (38 százalék) részesítjük előnyben.

A legtöbben nem stresszelnek parkoláskor

10-ből 7-en – saját bevallásuk szerint – nem stresszelnek parkoláskor, mert megvan a kellő rutinjuk (66 százalék), vagy a vezetéstámogató rendszerre támaszkodnak (5 százalék).

A többség számára mégis vannak azért zavaró tényezők (75 százalék). Leginkább azon agyalunk, nehogy kárt tegyünk a saját autónkban, vagy más járművében (25 százalék). Tartunk attól, hogy a forgalom többi résztvevője esetleg akadályoztat bennünket (23 százalék). 10 százalékunk izgul amiatt is, hogy fizetős, vagy ingyenes parkolóhelyet sikerül-e végül találnia, 9 százalékunk pedig azon, hogy túl sok időt veszít a szabad hely megtalálásával. 8 százalékunk azért frusztrálja magát, hogy a vezetési rutinjával nem tud minden helyre biztonsággal bemanőverezni, ezért el kell mennie szabad helyek mellett. Minden negyedik válaszadó viszont semmitől sem zavartatja magát.

Érdekesség, hogy a férfiakat jobban foglalkoztatja, hogy fizetős, vagy ingyenes parkolóhelyet találnak-e, mint a nőket (férfi: 15 százalék, nő: 5 százalék), és az időveszteség is jelentősebb tényező náluk (férfi: 11 százalék nő: 7 százalék). A nők viszont többet aggódnak azon, hogy kárt tesznek egy járműben (32 százalék), illetve jobban frusztrálja őket a forgalom többi résztvevőjének attitűdje (28 százalék).

Hogyan segíti, illetve akadályozza a többi autós a parkolásunkat?

Nincs egységes álláspont abban, hogy a többi autós hogyan tudja támogatni, illetve hátráltatni az éppen parkoló vezetőket, ez sok esetben egyéni preferencia kérdése. Egyértelműen segítségnek érezzük viszont, ha elegendő teret hagynak számunkra a manőverezéshez (50 százalék), a leginkább akadályozó tényezőt pedig abban látjuk, ha ezt nem teszik meg (50 százalék). A dudaszóval, minősítő gesztusokat történő motiválást a gyorsabb manőverezésre (25 százalék) szintén akadályozó tényezőnek tartjuk a parkolásunk során, azt viszont kevéssé vesszük fel, ha a járókelők szoros figyelemmel kísérik a parkolásunkat (3 százalék). A gyalogosok közreműködését 98 százalékunk egyáltalán nem igényli és nem értékeli. Vegyesen ítéljük meg viszont azt, hogy az autósok tovább haladnak, vagy megállnak mögöttünk miközben parkolunk.

Ezeket a parkolási viselkedésformákat tarjuk a legidegesítőbbnek

A válaszadókat is zavarja azonban néhány dolog az éppen parkolási manővert végző autósokban pl.: amikor nem használják a tükröket, és adott esetben tolatással kell menekülniük előlük (33 százalék), ha az éppen parkoló autó nem hagy elég helyet a tovább haladásra (23 százalék), vagy elhagyja az irányjelzőt, illetve túlóvatoskodja a manővert (22 -22 százalék).

Nyomasztanak bennünket, de mi nem tesszük ezt mással?

10-ből 9 embert nyomasztottak már parkoláskor. Viszont csak a válaszadók fele érzi úgy, hogy ő maga tett már ilyet, ami arra enged következtetni, hogy a saját viselkedésünkkel szemben parkoláskor is megengedőbbek vagyunk, mint másokéval.