Nyugdíjas lett a Kacsa

A Citroën ezt az alkalmat használja ki, hogy bemutassa a 2CV elődét: az 1939-es „TPV” (Toute Petite Voiture, vagyis „nagyon kicsi autó”) projektből született prototípust. A két kerek évforduló fényét olyan újszerű alkotások is emelik, mint a két nagyméretű, sík alkatrész kit, melyeket a gyerekek számára készült makettek dobozában található hasonló elemek ihlettek. Az egyetlen különbség az 1:1 méretarány, mivel ezek valódi 2CV és Méhari alkatrészek. A márka megkezdi egy másik emblematikus esemény előkészületeit, a márka fennállásának 100. évfordulója, melyet 2019-ben fog ünnepelni.

Az 1948-as Párizsi Autószalonon Vincent Auriol, köztársasági elnök jelenlétében rántották le a leplet a Citroën 2CV modellről, amely nagy meghökkenést keltett a jelenlévő tömegben. Míg egyesek kicsúfolták szokatlan megjelenése miatt, mások az összes olyan tulajdonságot megtalálták benne, melyek sok más modellből még hiányoztak.

Citroën 2CV

A Citroën 2CV a földművelőktől kezdve a papokig, a családapáktól kezdve a diákokig, mindenki által kedvelt autó kivételes karriert futott be 42 év alatt, hiszen 1990-ig több mint 5,1 millió példányban kelt el. A Citroën „Kacsa” az autózás történetében még ma is ikonnak számít, és világszerte számtalan gyűjtőt toboroz maga köré.

TPV, a 2CV elődje (1939)

1936-ban született meg a 2CV előfutára, a TPV (Toute Petite Voiture, vagyis „nagyon kicsi autó”) projekt. Az volt a célja, hogy a gépkocsi egy általánosan elterjedt termék legyen, amely hasznos a mezőgazdasági munkában, és széles körben elérhető, egy olyan korban, amikor az autó még luxuscikknek számított. Ehhez az egyszerűséget, a mértékletességet és a leleményességet kellett ötvözni egy cél szolgálatában: „négy személy és ötven kiló burgonya vagy egy hordó szállítása, 60 km/h csúcssebességgel”. Eredmény: az autó saját tömege 370 kg, költsége pedig a 11 CV modell egyharmada volt. Az autónak csak egy fényszórója volt, mivel az akkori jogszabályok még nem követelték meg a két fényszóró használatát.

50 éves a Méhari

1968 májusában, miközben egy teljes generáció vonult az utcákra Párizsban, nagyobb szabadságot követelve, a Citroën bemutatta a korát megelőző szabadidő-autóját, a Méharit. A Dyane 6 platformjára épült, tipikus éppen nem nevezhető kabrió majdnem úgy nézett ki az akkori utakon, mint egy azonosítatlan guruló tárgy. Ennek az autó meglepő megjelenése, valamint friss, felszabadult és egyszerű stílusa volt az oka, amely merőben eltért a hagyományos kabriók stílusjegyeitől.

Citroën Méhari

A Méhari a filmművészetben (többek között a rendkívül népszerű „Csendőr” sorozatban, Louis de Funès-szel) és a világ útjain (1969-ben a Raid Liège-Dakar-Liège, 1970-ben a Raid Paris-Kaboul-Paris stb.) is nagy karriert futott be. Ebből a modellből közel 20 év alatt, 1987-ig 145 000 példányt gyártottak.

Két újszerű alkotás a 2CV és a Méhari iránti nosztalgia jegyében

Mivel a 2CV és a Méhari gyakran kapcsolódik össze egy teljes generáció gyermekkori emlékeivel, az autóipar e két ikonjának születésnapját egy művészi alkotással is megünnepli a márka. A modellek elemeit külön-külön bemutató, két monumentális alkotást csodálhatnak meg a látogatók, melyeket Stéphane Gillot készített.

A művész, aki egyébként televíziós rendező, gyermekkorában rajongott a makettekért. Ma, szórakozásképpen azzal foglalkozik, hogy az általa elképzelt formában éleszti újra a múlt, nosztalgiával átitatott ipari tárgyait, kivágva és fémműves módszerekkel keretbe helyezve azok alkotóelemeit. Stéphane Gillot alkotásai 1:1 méretarányban készülnek, és történelmi emlékeket hordozó, valódi alkatrészekből állnak.