Rakétaépítésben is példát mutatnak a magyar hallgatók

- Mikor és milyen céllal alakult meg a BME Suborbitals? Honnan jött az ötlet, hogy a csapat a rakétaépítésben, egy szokványosnak egyáltalán nem nevezhető területen szálljon versenybe?

- A BME Suborbitals rakétafejlesztő versenycsapat 2021 februárjában kezdte el először bontogatni a szárnyait, de az alapító tagok többsége már régebb óta foglalkozik valamilyen formában az űrkutatáshoz köthető tevékenységgel. Például a csapat jelenlegi tagjai közül sokan részt vettek a 2020-as CanSat Hungary verseny szervezésében és lebonyolításában. A világűr iránti rajongásuk adta az irányt.

Bár Magyarországon úttörői vagyunk ennek a területnek, más európai országokban abszolút nem ritkaság az ilyen egyetemi űrkutató versenycsapat. Az elmúlt évtizedben az egész terület egy második reneszánszát éli, és sokunkat ez inspirált és inspirál még ma is. A csapaton belül például a jelentősebb űripari és űrtudományos eseményekről folyamatosan beszélgetés zajlik a kommunikációs csatornáinkon. Sokunknak ez egy második szerelem, de természetesen gyakorlatiasabb céljai is vannak a csapatnak. A projektjeinken való munka sok esetben óriási gyakorlati tapasztalatot ad a tagjainknak, szinte minden fontos mérnöki területen, és ezáltal aktívan támogatjuk és fejlesztjük a jövő űriparát, illetve a jövő űrmérnökeit.

- Jelenleg hány fővel működik a csapat? Milyen képzéseket folytatnak a csapatot alkotó hallgatók?

- A csapat jelenleg 56 fővel dolgozik. Ez a szám erősen ingadozott az elmúlt években, de úgy gondolom a közelmúltban sikerült kiépítenünk egy olyan erős bázist ebből a szempontból, amire bátran alapozhatjuk a nagyobb projektjeinket is a jövőben. Ezen projektek szépsége – és nagy kihívása is egyben –, hogy mérnökök és egyéb szakemberek széles körének együttműködését kívánják meg. Szükségünk van gépészekre, villamosmérnökökre, járműmérnökökre, de nem szeretném kihagyni a sorból a pénzügyi menedzsereinket sem. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szinte minden tudományterületéről dolgoznak nálunk hallgatók.

- Milyen versenyeken vettetek részt eddig? Hogyan értékelnétek az ottani szerepléseiteket, illetőleg milyen tapasztalatokkal szolgáltak azok?

- A legnagyobb és legfontosabb versenyünk, amin megjelentünk az az Európai Űrügynökség által szervezett nemzetközi European Rocketry Challenge volt. Ez a megmérettetés Európa legrangosabb eseménye a területünkön, melyet hozzánk hasonló egyetemisták alkotta csapatoknak rendeznek meg minden évben. Büszkén mondhatjuk, hogy mi vagyunk az első olyan csapat Magyarországról, akiknek sikeres volt a felbocsátásuk. A rakéta egy kilogramm hasznos teher szállítására lett tervezve és a versenyen átlépte a hangsebességet, ezzel pedig az egyik első magyarok által tervezett, fejlesztett és gyártott eszközzé vált, amely képes erre. Az említett teljesítménnyel 2022-ben Európa tíz legjobb csapata közé jutottunk a körülbelül ötven hasonló csapat rangsorában.

Az ilyen eredmények óriási lökést tudtak adni számunkra. Amikor hosszú ideig, akár évekig dolgozunk egy projekten, a célok sokszor elhomályosulnak és nagyon nehéz újra lelkesedést önteni a tagokba. Amikor viszont sikerül elérni egy-egy ilyen eredményt, hirtelen nyilvánvalóvá válik, hogy minden egyes nehéz munkaóra megérte, és mindenki rögtön bele szeretné vetni magát a következő projektbe. Igaz, hogy van még hova fejlődnünk, de ha méltó módon meg tudjuk ünnepelni eredményeinket, az hatalmas segítséget jelent hosszú távon.

- A BME Suborbitals egy új rakétát épít a 2023 őszén megtartandó következő European Rocketry Challenge-re. Hogy álltok a munkálatokkal, illetve tudnál egy kicsit mesélni magáról a rakétáról?

- A tervezési munkálatok már hónapok óta folynak, bár ezt a folyamatot kissé megszakította a 2023-as CanSat Hungary verseny, ahol mi biztosítottuk a középiskolások által épített és versenyeztetett műholdak rakéták általi alacsonylégköri magasságba felbocsátását. Erre a célra egy régebbi rakétarendszerünket alakítottuk át és gyártottuk le hét példányban.

Az új platform, amely a European Rocketry Challenge-re készül szintén felhasználja a múlt tapasztalatait, de a legtöbb eleme új fejlesztés. Reményeink szerint a közeljövőben elkezdődhetnek az alkatrészek gyártási és tesztelési folyamatai. Szeretnénk egy robosztus és moduláris rendszert megalkotni. Ha ez sikerül, akkor belevághatunk a bonyolultabb alrendszerek kifejlesztésébe is – ilyen rendszerek például a speciális precíziós kontroll modulok, vagy a fejlettebb hajtóművek. A terv szerint 2024-ben már nem fejlesztünk ki egy teljesen új rakétát a versenyre, hanem ezt a családot fejlesztjük tovább speciális modulokkal. Erőforrásaink függvényében van rá esély, hogy egyes konfigurációkban elérjük akár a 100 kilométeres magasságot is.

- Milyen feladatokat kell teljesítenie a European Rocketry Challenge-re benevező csapatoknak? Melyik és miért ígérkezik ezek közül a legnehezebbnek?

- Ha egy csapatot beválogatnak egy nagyon szigorú és többlépcsős rostán kell átesnie már itthon is, de ott a helyszínen, Portugáliában is nagyon sok a teljesítendő feladat. Az év során folyamatosan kell bemutatni a különböző szervezeti és tervezési dokumentációkat, melyeket a Portugál és az Európai Űrügynökség szakemberei, illetőleg a zsűri néznek át és értékelnek. A legnehezebb feladat talán az, hogy logisztikailag életképes projektet tudjon kialakítani és véghez vinni egy csapat. Megtervezni és letesztelni egy teljes rakétarendszert már önmagában óriási kihívás, de mindezt úgy véghez vinni, hogy minden eleme időben és megfelelő állapotban a helyén legyen, miközben minden tagunk nappali tagozatos hallgató, egy teljesen más szintre emeli az egész feladatot. Mi tervezzük és mi teszteljük az összes alkatrészünket, ráadásul nagyjából 80 százalékukat mi is gyártjuk le. Ezek fényében talán még jobban felértékelődnek az eddigi eredmények, nem csak a mi, de a többi hasonló versenycsapat esetében is. 2022-ben például volt egy nagy múlttal rendelkező, nagyon jó csapat, akik csak azért nem tudtak indítani, mert nem tudták időben leszállítani az összes alkatrészüket.

- Milyen egyedi kihívásokkal jár a rakéták tervezése és építése összevetve egy versenyautó vagy akár egy versenyhajó készítésével?

- Meglehetősen egyedi körülmények között üzemelnek a rendszereink. A rakéta tudományra alapvetően az abszolút extrémek jellemzőek, nagyon magas, vagy nagyon alacsony hőmérséklet és nyomás, nagyon magas gyorsulás, vagy pont az ellentéte, a teljes súlytalanság, nagy sebességek, nagy magasságok, és így tovább. Sokszor olyan körülményekre kell terveznünk melyek csak ebben az iparágban fordulnak elő. Ezzel párhuzamosan nálunk hatványozottan fontos, hogy a követelmények teljesítését rendkívüli hatékonysággal és a lehető legalacsonyabb össztömeggel tudjuk biztosítani. Ami viszont nagy előny, hogy ezek a kihívások segítenek fejleszteni a mérnöki kreativitást. A tagjaink többsége hosszú távon az űriparban vagy a repülőgép-iparban szeretne elhelyezkedni, és ahhoz ez a környezet tökéletes. Míg egy versenyautó-fejlesztő egyetemi csapat az autóiparra készíti fel a tagjait, mi a ránk eső kis szelettel vesszük ki részünket a mérnökképzésből.

- Hol és milyen műszaki háttér áll rendelkezésetekre a rakétátok készítéséhez és teszteléséhez?

- Többéves munka után végre elmondhatjuk, hogy van egy kis helyünk az Egyetemen, amit a műhelyünknek hívhatunk. Itt tároljuk az összes nem veszélyes alkatrészünket és egyéb ingóságainkat, illetve itt folyik a tervezési és tesztelési munka egy jelentős része is. A gyártás jellemzően az épp feladatspecifikus egyetemi laborban folyik. Nagyon hálásak vagyunk a Polimertechnika Tanszéknek és az Áramlástechnikai Tanszéknek, amiért lehetővé teszik, hogy a laborjaikat használjuk gyártásra és tesztelésre. Az ő segítségük nélkül most nem lennénk itt. Az egyetemi tanárok jellemzően nagyon segítőkészek, de sajnos a nyugat-európai csapatokkal ellentétben nekünk nem áll rendelkezésünkre egy saját, fizetett mentorgárda.

- A BME Suborbitals most először nevezett Techtogether versenyre. Milyen elvárásokkal indultok a májusi Techtogether Automotive Hungary-n?

- Bár nagyon hálásak voltunk a lehetőségért, sokáig mérlegeltük, hogy egyáltalán belefér-e ez most nekünk. Végül a döntő szó azoké a tagjainké volt, akik töretlenül részt akartak venni. Alakítottunk egy kis csapatot ezen tagjainkból, és ők most erre koncentrálhatnak. Nemrég egyeztettem velük, és már most nagyon leleményes ötletekkel vannak tele, melyek a világban jelenleg folyó kutatások legfrissebb eredményeire is építenek. Van villamosmérnök, űrmérnök és gépészmérnök is a csapatban. Alapvetően egy jó lehetőséget látunk ebben a versenyben arra, hogy megmutathassuk milyen jó mérnök hallgatóink vannak, és hogy tanulhassunk. Talán ez a kulcsszó most számunkra: a tanulás. Az, hogy pontosan milyen helyezést ér el a csapat ilyen szempontból picit másodlagos, mert a végén az fog igazán számítani, mennyi hasznos új dolgot tanultak a verseny alatt a srácok. Számunkra ez a rakétakilövéseknél is így van. Egy olyan küldetés, amely nem volt tökéletes, de közben rengeteget tanultunk, sokkal értékesebb, mint egy tökéletes kilövés, ahol a felét sem értjük a folyamatoknak.