Tévhitek a tankolásról

Korábban a csepeli Dunatárban az üzemanyagok átfejtésével és tárolásával ismerkedtünk meg, ezúttal egy töltőállomás működését és szerkezetét mutatta be nekünk az OMV, miközben néhány tévhitet is eloszlattak.

Többlépcsős folyamat eredménye az, amikor egy autós a számára megfelelő minőségű üzemanyagot tankolja. Az üzemanyag gyártása és megfelelő adalékolását követően a szállítás és a lefejtés (a töltőállomás tartályába való áttöltés) során is egy sor olyan intézkedésen múlik az üzemanyag végső minősége, amelyek betartása és rendszeres ellenőrzése komplex minőségpolitikát követel meg az üzemanyag-forgalmazó társaságtól.

A szállítás során egyes minőségi üzemanyagoknál ügyelni kell arra, hogy egy tartályba mindig ugyanaz a típusú üzemanyag kerüljön. Ez sok esetben azt is megköveteli, hogy egy adott üzemanyag szállítására külön tankereket alkalmazzanak a forgalmazó logisztikusai.

A lefejtés során többszörös emberi ellenőrzés biztosítja, hogy a töltőállomás megfelelő tartályába kerüljön az érkező üzemanyag. Az üzemanyag-szállító járművek sofőrjei erre vonatkozóan is képzést kapnak, de a fogadó töltőállomás részéről is felügyeli egy szakember a helyes betöltést.

A lefejtéskor azonban szigorú környezetvédelmi szempontoknak is meg kell felelni: az üzemanyag-gőz rendkívül agresszív és káros anyag, és az üzemanyag-forgalmazó társaság felelős azért, hogy ez a gőz ne kerüljön érzékelhető mennyiségben a környezetbe. Egy korszerű tanker a lefejtés során keletkező üzemanyag-gőzt visszaszívja a tartályába, és visszaszállítja az üzemanyag-tároló telepre. Ahogy azt az OMV szakembere a helyszínen elmondta, az üzemanyag-gőz kezelését egy komplex technológiai rendszer biztosítja, amelynek része az üzemanyag-tároló telep, a szállítójármű és a töltőállomás.

1. tévhit: a környezetet károsítja a tankoláskor keletkező benzingőz

Annak érdekében, hogy az üzemanyaggőz a tankoláskor se kerüljön a levegőbe, a tankoló pisztolyokon lévő pisztolygáz-visszavezető rendszer működik, amely a pisztolyok végén, tehát a tankoláskor az autók üzemanyag-nyílásában lévő részén kezdi meg a gőz visszaszívását – így a levegőbe csak minimális, gyakorlatilag érzékelhetetlen mennyiségű üzemanyaggőz kerül.

2. tévhit: talajba szivárog az üzemanyag a benzinkúton

Az üzemanyagok tárolására a tárolótartályok szolgálnak, amelyek dupla falúak és gázingarendszerrel vannak kiépítve. Sűrített nitrogén vagy folyadék van a két fal között, ami a tartály tömörségét hivatott figyelni. Amennyiben nyomáscsökkenés áll be, akkor hang- és/vagy optikai jelzés figyelmeztet erre, és haladéktalanul megkezdődhet a sérült tartály ürítése, mielőtt egy csepp üzemanyag is a talajba szivárogna. Az autókból kicsöpögő üzemanyag sem kerül a talajba, hanem egy szivárgó vizes rendszeren keresztül összegyűjtik, olajfogóval mérséklik a szennyezését, majd veszélyes hulladékként elszállítják és mentesítik.

3. tévhit: a töltőállomás robbanásveszélyes

A tartályrendszerben lévő üzemanyaggőz is el van zárva a kültértől, és lángzárak is védik a tartályokat - ezért a töltőállomáson nincs robbanásveszély, még akkor sem, ha egy gondatlan jármű jelentősen megrongál egy vagy több kútoszlopot. Néhány éve egy BKV-busz tarolt le egy benzinkutat, de nem robbant fel semmi.

4. tévhit: nem szabad mobiltelefonálás közben tankolni

A gyakorlatban nem jelent semmilyen veszélyt a mobiltelefon tankolás közben. Nem ad szikrát, nincs benne veszélyes feszültség és nincs, ami felrobbanjon.

5. tévhit: csalnak a kútoszlopok

Az autós fórumokon sokszor felmerül az a kérdés, hogy egy autós valóban annyit tankol-e, amennyit mutat a kútoszlop, és hogy valóban azt a minőséget kapja, amire számít. A mennyiségre vonatkozóan a belső és külső ellenőrzések nagy száma, valamint a technika a biztosíték: a modern kútoszlopok nyomott rendszerűek, a tartályban lévő szivattyú folyamatosan feltolja az üzemanyagot a tankoló pisztoly végéig, azaz a tankoló cső mindig tele van, és nem fordulhat elő, hogy az autós levegőt tankol, miközben forog a számláló. A gyakori mintavételek és a minták elemzése pedig arra garancia, hogy az autós azt a típusú üzemanyagot tankolja, amit választott, és a tankolt üzemanyag minősége minden esetben egyenletes. Az autókban lévő fedélzeti számítógépek azonban valóban csalnak, no nem szándékosan, de nem pontosak, így csak hozzávetőlegesen szolgáltatnak információkat a tankban lévő üzemanyag mennyiségéről, a fogyasztásunkról. Az üzemanyagot kimérő szerkezet ugyanakkor pontos, 2 ezrelék a hibahatára, így az autós pontosan annyit tankol, mint amennyit a kútoszlop mutat.

6. tévhit: az Ausztriában tankolt üzemanyaggal kevesebbet fogyaszt az autó

Mivel szabványok vannak, egy azonos hálózaton belül ugyanazt az üzemanyagot kapja az autós Grazban és Szombathelyen is. Legfeljebb a vezetési kultúra más külföldön, ezért a hazaúton kedvezőbb lehet a fogyasztás, mert külföldön lassabban, figyelmesebben vezetünk.