Az Ikarus újabb típusa búcsúzik Budapesttől

Az Ikarus 435-ös nincs ott a legendás magyar buszgyártó legsikeresebb termékei között, sőt, inkább már egy szomorú időszak terméke volt. Szóló társához – az Ikarus 415-öshöz – képest is kevés készült belőle, a 772 darab legyártott példány (beleértve tizenöt trolibuszt) nem helyezi a legelterjedtebb Ikarus modellek közé a 435-öst. Mégis meghatározó autóbusz búcsúzott a fővárostól, hiszen a BKV 171 (plusz korábban két bemutatóbusz, valamint tizenöt troli) Ikarus 435-öse közül számos példány a belvárosi 7-es, 7A, 9-es és gyors 73-as vonalon közlekedett, emellett a metró-, HÉV- és villamospótlásokon is sokáig meghatározó modellről volt szó.

Az említett járatok mellett a kezdetektől egészen a búcsúig az Örs Vezér teréről induló vonalak meghatározó alakja volt az Ikarus 435-ös, főleg a rákoskeresztúri lakótelep gyorsjáratain találkozhattak vele sokat az utasok, de Kőbánya és Csepel utcáinak képéhez is sokáig hozzátartozott a busz, míg Budán a 7-es család mellett a nagytétényi járatok és a gazdagréti 139-es oszlopos tagja volt ez a modell.

Ideig-óráig még találkozhatunk az Ikarus 435-ösök megszokott formájával piros színben, ugyanis néhány Ikarus 435T trolibusz még állományban marad, ezek elsősorban a 80-as vonalon fordulhatnak elő.

A fővárosok busza

Az összesen legyártott 772 Ikarus 435-ösből 259 talált gazdára Magyarországon, ebből 171+15 Budapesten közlekedett. A külföldre exportált buszok zöme Oroszországba került (372 példány), ott elsősorban – de nem kizárólag! – Moszkva volt a 435-ösök fő terepe. Nagyobb számban még Szlovákiába jutott a típusból, az oda kerülő 109 (további kettő ment Csehországba) példányból 96 Pozsonyban szolgálta az utasokat – vagyis a valaha elkészült Ikarus 435-ösök túlnyomó többsége egész életében valamelyik említett fővárosban közlekedett, és ehhez jön még érdekességként, hogy az egykori bemutatóbuszok közül egy Tallinnban, egy pedig Minszkben kötött ki.

További különlegesség a típussal kapcsolatban, hogy Moszkovit 6222 néven 32 példányt gyártottak belőle az oroszok Tusinóban 2002 és 2004 között magyar licenc alapján. Már 1998 után a moszkvai 435-ösök utolsó darabjait a tusinói gyárban szerelték be – ám azok a buszok még Ikarus terméknek számítottak. Az orosz 435-ösök színvilágát hazánkban egy salgótarjáni példány képviselte sokáig, a HKZ-209-es forgalmi rendszámot kapó busz ugyanis orosz exportból maradt itthon.

A nyolcvanas években született, a kilencvenes években nőtt fel

Az első Ikarus 435-ös 1985-ben készült el, ezt követően számos kiállításon járt – többek között 1986-ban a BNV-n is szállított utasokat -, majd 1988-ban állományba vette a BKV. Innen 1989-ben a Nógrád Volánhoz került, ahol a 2010-es évekig szállított utasokat, élete nagy részében BPL-663-as rendszámmal. Ez a busz még Lada-lámpákkal, régi homlokfallal és széles hátsó ajtókkal készült – akárcsak a korai 415-ösök. A buszt Rába D12-es motorral és Voith váltóval szerelték.

Ilyen külső jegyekkel sorozatgyártásra nem került Ikarus 435-ös, ám néhány bemutatóbusz még készült így. Ezek egyike Minszkben, egy másik Karlovy Vary-ban kötött ki, míg az ötödikként legyártott 435-ös szintén járt a BKV-nál, és szintén Salgótarjánban talált otthonra DUA-460-as rendszámmal.

Az Ikarus 435-ösök valódi sorozatgyártása 1993-ban kezdődött, ebben az évben egy, 1994-ben nyolcvan, 1995-ben 87, 1996-ban három buszt vehetett át a BKV, de ezzel párhuzamosan készültek az 1990-es években a helyközi 435-ösök is a Volánbusz, illetve néhány vidéki Volán számára. A kilencvenes évek második felében vette Ikarus 435-öseit Miskolc, Moszkva és Pozsony is.

Említést érdemel még, hogy összesen kilenc Ikarus 435-öst vásároltak olasz közlekedési társaságok. Milánó és Bergamo környékén egészen a 2010-es évek közepéig közlekedtek a magyar csuklósok, emellett a fenti országokon kívül Lengyelországban és Németországban járt több Ikarus 435-ös is.

Két különleges példányt kell még kiemelni: az Ikarus 435TD egy duóbusznak készült, valóságos hibrid volt – egyszerre trolibusz és busz. A járművet ugyan tesztelték ebben a formájában, de nem talált vevőre, így végül hagyományos hajtású dízelbuszként vette meg az Alba Volán, ahol 2020-ig járt. Az utolsónak legyártott, 2002-ben elkészült Ikarus 435-ös még ma is közlekedik Dunaújvárosban, ám ez a példány eredetileg gázbusz volt, ám abban a formájában nem kellett senkinek, így dízelhajtásúvá átalakítva szintén az Alba Volánnál kötött ki. Mára egyébként ez, és a cikkben korábban szóba kerülő HKZ-209 maradt forgalomban, az összes többi Ikarus 435-ös autóbusz selejtezésre került, ám szerencsére többet is megőriznek belőle az utókor számára.

A testvérek nem lett sikeresek

A 435-ösön kívül még két csuklós modellt fejlesztett ki az Ikarus a 400-as szériában. A 435-ösre kísértetiesen hasonlító, ám húzócsuklós autóbuszból egyetlen példány készült: az orosz és FÁK piacra szánt Ikarus 438-ból egyetlen üzemeltető sem akart vásárolni, a jármű végül a Volánbusznál kötött ki. Ennél több sikerrel járt a teljesen alacsonypadlós 417-es modell, amit 1994-ben mutatott be az Ikarus.

Hiába számított a maga idejében úttörőnek a 417-es, és hiába mutatkozhatott be Olaszországban, Németországban és Görögországban is, nem vált be. Összesen 32 készült belőle, többségük hazakerült Magyarországra. Hazánkban Szegeden, Szolnokon, Jászberényben, Dunaújvárosban, Győrben és Salgótarjánban, később pedig Kaposváron és Nagyatád környékén közlekedtek Ikarus 417-esek, a legtovább – 2021-ig – Győrben.

Az alábbi galériában további BKV-s Ikarus 435-ösökről talál képet: