A kevert áramforrások oldhatják meg az elektrifikáció problémáját?

Sokak szerint a közlekedés elektrifikációja az egyik legfontosabb módja a légszennyezés csökkentésének. A kormányok és politikusok világszerte az elektromos autók használatát hirdetik és az elektromobilitás egyéb módjain dolgoznak.

Az egyik legfrissebb környezettudatossági megmozdulás London város főpolgármesterének, Sadiq Khannak ultraalacsony károsanyag-kibocsátási zónákról szóló bejelentése. A terv szerint az erősen környezetszennyező járművekre plusz díjakat vetnek ki a főváros központjában. Az elektromos autók ingyenesen közlekedhetnek itt.

Ha a városokat megtöltik elektromos autókkal, az áramhálózat összeomolhat. Ez nem olyan egyszerű, mint bedugni egy telefontöltőt a konnektorba. Ahogy az áramra éhes elektromos autók száma nő, olyan áramkeresletet idézhetnek elő, mely a legrosszabb esetben akár áramkimaradáshoz is vezethet.

A fosszilis energiahordozókból nyert elektromosság nem élhető alternatíva, ez csak tovább növelné a károsanyag-kibocsátást. Ehelyett a megoldás a mikro-hálózatokban és a helyben fejlesztett áramban rejlik.

A vállalatok, kisközösségek, vagy akár a magánszemélyek is kiépíthetik saját elektromos hálózatukat. Az áramot több forrás kombinációjából nyernék, például a tetőkön elhelyezett napelemekből, szélturbinákból és kisméretű generátorokból.

A kevert mikro-hálózatok megoldást kínálnának azokra a problémákra, melyeket, az elektromos hálózatnak kellene megoldania a következő évtizedek során, amikor az elektromos járművek száma várhatóan megtízszereződik majd. Többek között ezek a hálózatok segíthetnek, hogy az elektromos járművek töltéseinek csúcsidőszakaiban ne legyen olyan nagy az elektromos hálózat leterheltsége. Ha az autót a tulajdonos saját áramforrásához csatlakoztatja a mikro-hálózaton belül, egyáltalán nem lesz hatással a központi hálózatra.

Nem lehet csak a zöld energiára támaszkodni

Ideálisan ezt meg lehetne tenni úgy is, hogy kizárólag megújuló forrásokat használunk, azonban elég sok rejtett kihívás áll a jövő közlekedése előtt, ha csak ezekre alapozunk. A valóság az, hogy a jelenlegi elektromos infrastruktúra nem képes ennek támogatására.

A megújuló energiaforrások nem bizonyulnak megfelelő, stabil alapnak ahhoz, hogy működővé tegyék a jelenlegi hálózatot. Ez alól talán csak a vízenergia a kivétel, ami azonban csak kis részét képezi az energia-keveréknek. A megújuló energiaforrások azonban nem képesek állandó, stabil ellátmányt biztosítani. Mostanáig főként a szénalapú energiatermelés tette ki a legfőbb részt, de a kormányzatok szeretnék csökkenteni. A nukleáris energia jövője ugyanígy bizonytalannak számít.

Az elmúlt években a földgáz felhasználás kiugróan megnövekedett, így látható a nagy fosszilis energiahordozóktól való függőség. A kikerülhetetlen következmény az, hogy a létező hálózat kockáztatja az áramkimaradást és a hibákat, ha a megújuló energiaforrások nem tudnak elegendő energiát biztosítani csúcsidők esetén, mikor az elektromos járművek még elterjedtebbek lesznek.

A hálózat széleskörű hibája esetén az általános protokoll az, hogy egy úgynevezett black-startot csináljanak, tehát újraindítják és helyreállítják a hálózatot az által, hogy más áramforrásokból és generátorokból jutnak áramhoz, amely létfontosságú ahhoz, hogy országszerte működtetni tudják szolgáltatásaikat. Az alapterhelésre történő gyors visszaállást a sok megújuló energiaforrás nem segíti, csak a már stabil hálózathoz lehet kapcsolni őket. Így tehát ésszerű, hogy a probléma megoldásához hatalmas befektetésekre lenne szükség, és naprakésszé kellene tenni az elektromos hálózatot.