Segítenek az okosításban: mindenki „ráfejlesztheti” saját ipari megoldását a SZTAKI szoftverére

– A gyártó cégeknek mikor van szüksége digitális ikerre?
– A digitális ikerre elsősorban azért van szükség, mert a gyártó munka nem feltétlenül ott van, ahol a fejlesztés zajlik. Földrajzi távtól függetlenül a digitális ikerben leendő munkafázisokat lehet létrehozni, amelyek egyelőre nem futnak a gyártó soron. Az Apertus VR ennek a vizualizálását végzi. Az egész standunk létezik a virtuális térben is, és ennek a része a gesztusvezérelt robot. Ezzel az volt a szándékunk, hogy megmutassuk, hogy ez az egész standot fel lehet fogni akár egy gyártósornak is, ahonnan valós időben lehet adatokat gyűjteni, és amelyeket meg is lehet jeleníteni.

– Mennyire életszerű, hogy égnek tartott kézzel utasítja a gépkezelő a robotokat az egész műszak alatt? Nem sokkal egyszerűbb tableten keresztül programozni a robot mozdulatait?
– Nem, mert kontrollerrel lépésről lépésre kell betanítani az utasításokat, és az sokkal időigényesebb. A gesztusfelismeréssel a betanítás rövidül. A mai gyártásban már mozgatható gyártócellák működnek, amelyeket mindig oda mozgatnak, ahol épp szükség van rájuk. A robotnak ezen a módon könnyebb megtanítani, hogy az új környezetben hova kell nyúlnia.

– Mit tud az Apertus VR?
– Ez egy nyílt forráskódú programozói könyvtár, amit a SZTAKI megosztott virtuális valóság csoportja fejleszt. Mégpedig azért, mert a jelenlegi helyzet az, hogy az iparban nagyon merev, nem erre kitalált szoftvereket használnak vizualizációs célokra. Ezekhez a rendszerekhez már meglévő ipari gyártórendszereket illeszteni nagyon nehéz. Furcsa módon leginkább 3D-játékokban használt szoftvereket használnak ilyen feladatra. Ezek viszont nem tudják lekezelni azt az igényt, hogy ad-hoc külső szenzorok jeleiből jelenítsenek meg adatokat. Ezek annyira merev rendszerek, hogy nem megfelelőek az ipar feladatai számára, mert szinte a gyártási rendszereknek kellene idomulniuk a szoftverekhez. Viszont a valós igény ennek pont a fordítottja, mi ezt az igényt próbáljuk kiszolgálni. Azon dolgozunk, hogy az amúgy jól működő ipari rendszereket ne kelljen a fejük tetejére fordítani ahhoz, hogy a virtuális valóságban vizualizáljuk a gyártással kapcsolatos adatokat, folyamatokat.

Bemutató a SZTAKI standján

– Hasonló fejlesztői munkacsoport nyilván nemcsak a SZTAKI keretein belül létezik, mert az egész világon próbálkoznak az ilyen problémák áthidalásával.
– Igen, és az EU-n belül most hoznak létre konkrét irányelvet ennek a megoldására. Ez arról szól, hogy uniós támogatással digitális innovációs hubokat ( https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/digital-innovation-hubs ) kell létrehozni Európa-szerte. Az egyik ilyen központ lehet majd épp az MTA SZTAKI.

– A fejlesztői központ a profitról szól, tehát egy innen kikerülő fejlesztéssel lehet kereskedni?
– A nyílt forráskódú rendszerek között is óriási különbségek vannak. Mi nagyon megengedő licencet használunk a Massachusetts Institute of Technologytól (MIT). A mi célunk az, hogy olyan fejlesztői közösséget hozzunk létre, amelyben a rendszerek az adott aktuális ipari problémának megfelelő szoftveres tudással egészíthetők ki. A fejlesztők az MIT-licenccel akár piacra is dobhatják a saját terméküket. A kötelezettség annyi, hogy feltüntessék, hogy a termék alapját képező szellemi tőke a SZTAKI szellemi tulajdona.

– Hogy fordíthatja konkrét előnyére egy ipari szereplő a SZTAKI virtuális valóság technológiáját?
– Jelenleg a piacon lévő kiterjesztett és virtuális valóság (AR, VR) technológiák mind egyedi üzleti elgondolások köré épülnek. Minden platformnak megvan erre a saját technológiája. Ebből adódik az, hogy ugyanarra a problémára hasonló megoldások születnek, de platformfüggő módon. A függőségek miatt nehéz a kollaboratív munkaterek kialakítása, mert az autóiparban is használt robottechnikában, előfordulnak olyan különböző márkájú robotok, amik két-három kommunikációs protokollt használnak. Ezek nem feltétlen kompatibilisek egymással. Mi efölé húzunk egy plusz absztrakciós réteget, amivel a platformfüggőség eltűnik. Így meg lehet oldani, hogy egyetlen munkamenetben együtt dolgozik három különböző gyártó terméke.

– A vizualizálás az autóiparban a tervezés, a design területén is fontos. Mit tudnak nyújtani ebben?
- Az autóipar jellemző problémája, hogy a designerek nem képesek egyszerre többen bent lenni az épp vizsgált vagy alakított fotórealisztikus tervezési térben, VR-jelenetben. A mi rendszerünkkel viszont meg lehet csinálni, hogy négy résztvevő egyszerre van benne. Ezt többféleképpen is meg tudjuk oldani. Például székre ültetjük a szereplőket, mint ha konkrétan autóban ülnének. Ezt lényegében bármilyen standalone fejre helyezhető kijelzővel meg tudjuk oldani négy hagyományos széken ülve, és egy testkövetésre alkalmas eszközzel kiegészítve. Ezalatt egy társuk a fizikai, valós térben követi nyomon az ő nézőpontjukat, illetve az autó virtuális modelljét egy külső nézőpontból nézi. Át lehet ülni egy másik ülésbe, ráadásul kintről is lehet figyelni az egészet. A tervezésnél használt renderelő szoftvereket mind be tudjuk csatolni a saját rendszerünkbe, hogy a kollaboratív térben ugyanazt láthassák a jelenet résztvevői, amit a tervező a saját egyfelhasználós megjelenítő eszközén. Az Apertussal gyakorlatilag egy végtelenül rugalmas és variálható rendszer építhető meg.