A hangos zene a segítők egyik fő ellensége az utakon

Számos olyan forgalmi helyzet van, amelyben váratlanul kell gyorsan és jól dönteni. Az önmagában nem elegendő, hogy a jármű vezetője hány éve szerezte meg a jogosítványt, hiszen számít a minél nagyobb rutin is. Magyarországon nincs speciális oktatás a jogosítvány megszerzésekor olyan helyzetek kezelésére, amikor a megszokottól eltérő, azonnali megoldást kell bevetnünk a veszélyhelyzet kivédésére. A megkülönböztető jelzést használó járművek feltűnése épp ilyen. Nem véletlen, hogy a mentőszolgálat, a rendőrség és a katasztrófavédelem évek óta kampányol azért, hogy minél többen szerezzenek széleskörű tudást ezen a téren. Biztató sikerek voltak, de ez az a téma, amelyről sosem elég beszélni. A Magyar Suzuki a szervezetekkel közösen, az összefogás erejében bízva az „Együtt az utakon – Adj utat, ments életet!” kampányban szeretné felhívni a figyelmet a közlekedés résztvevőinek közös felelősségére, illetve edukálni őket, mi a helyes magatartás egyes szituációkban.

Nem ismerjük eléggé a KRESZ-t

A Magyar Suzuki megbízásából, az Ipsos által elvégzett kutatásból kiderült, hogy az autósok több mint hatvan százaléka hetente legalább egyszer találkozik szirénázó járművel, és tízből nyolcan érzik úgy, hogy tudják, mit kell tenni. Ehhez képest minden ötödik autós a vonuló járműre hagyja a helyzet megoldását, mert bízik abban, hogy az éppen vonuló jármű vezetője biztonságosan megoldja a helyzetet a közlekedés többi résztvevőjének közreműködése nélkül. Majdnem tíz százalék érez félelmet, feszült lesz, illetve ideges, vagy esik pánikba ilyen helyzetben. A szervezetek pedig úgy tapasztalják, tíz autósból csak hárman reagálnak megfelelően.

Bár 79,8 százalékunk úgy érzi, hogy tudja mit kell tennie egy megkülönböztető jelzést használó járművel való találkozáskor, arra a kérdésre, hogy mit mond a KRESZ arról, hogyan szükséges támogatni a megkülönböztető jelzést használó járműveket 69,9 százalék azt válaszolta, hogy a KRESZ betartásával szükséges szabad utat biztosítani számukra. Tízből kevesebb mint hárman tudják, hogy a piros lámpás kereszteződésbe is becsoroghatnak, hogy segítsék a szirénás járművet.

„A bizonytalanság a megkülönböztető jelzést használó járművekkel kapcsolatos helyes cselekedet és a vonatkozó szabályok között teljesen érthető. Valószínűleg abból adódik, hogy sokan ösztönösen félnek megszegni a KRESZ-t éles szituációban, még ha tudják is, hogy biztonságos módon eltérhetnek a szabályoktól és becsoroghatnak például a piros lámpán, ha csak így tudnak szabad utat adni a segítségnyújtó járműveknek” – mondta Geiling György, a Komárom-Esztergom Vármegyei Rendőr-főkapitányság rendőr főtörzsőrmestere.

A tapasztalatlanság mellett egy másik fontos tényező, amely befolyásolja a higgadt és gyors cselekvést a figyelmetlenség. A megkérdezettek majdnem 87 százaléka nemcsak a vezetésre figyel a volán mögött, hiszen podcastet vagy zenét hallgat, telefonon vagy az utastársakkal beszél, esetleg az utazástervező applikációt figyeli.

„Ahhoz, hogy egy kritikus helyzetet meg tudjunk oldani, jelenléti koncentráció és pszichológiai tartalék szükséges. Ezeket a kapacitásokat köti le a telefon, a rádió, vagy egy podcast” – teszi hozzá Zerkovitz Dávid közlekedéspszichológus, Csörgő László, a Driving Camp vezető trénere pedig kiegészítette, valójában miért veszélyes, ha másra is figyelünk.

„A forgalomban a legjobb esetben is minimum 1 másodperc a reakcióidőnk, ennyi idő alatt észleljük a helyzetet és jutunk el a cselekvésig, amennyiben csak a vezetésre figyeltünk. Átlag 4,6 másodpercre esünk ki a vezetésből, amikor rápillantunk a telefonunkra. Ilyenkor városi forgalmi viszonyok között 55-60 métert vakon vezetünk 50 kilométeres sebesség esetén. Éppen ezért fontos, hogy alapvetően is, de különös tekintettel a terhelt forgalmi szituációkban csak a vezetésre figyeljünk”.

A segítők egységesen azt mondták, nekik az a legjobb, ha még lassan is, de folyamatos tempóval haladhatnak. Egy fékezés és/vagy megállás meghosszabbíthatja, de akár veszélyessé is teheti a vonulásukat. Ne feledjük, egy mentőben lehet egy olyan beteg, aki esetében kritikus egy fékezés, de egy 16 tonnás önsúllyal rendelkező tűzoltóautó esetében sem egyszerű a megállás, vagy manőver, és akkor még nem beszéltünk arról a 4000 liter vízről, amelyet magával visz riasztáskor.

„Több olyan terület van a közlekedésben, amelyben össztársadalmi változásra lenne szükség. Mindannyiunk felelőssége, mennyire érezzük magunkat biztonságban az utakon, ez többnyire körültekintő, türelmes és figyelmes hozzáállással elérhető. A megkülönböztető jelzést használó járműveket használó szervezetek arra tették fel az életüket, hogy másokon segítsenek. Ebben támogatni kell őket. Szeretnénk, ha azok a tanácsok, amelyeket a partnerek és közlekedési szakértőink javasoltak, bevált szokásokká válnának a mindennapokban” – fogalmazott Bonnár-Csonka Zsuzsanna, a Magyar Suzuki Zrt. kommunikációs vezetője.

De hogyan segítsünk?

A segítségnyújtók egyöntetű tapasztalata az, hogy a járművezetők többsége nagyon helyesen, használja az irányjelzőt. Ez az egyértelmű jelzés ugyanis rendkívül fontos ahhoz, hogy a szirénázó jármű vezetője helyes döntést hozhasson.

Az autósok ne hallgassanak hangosan zenét (ez az egyik legnagyobb veszélyforrás az utakon), maradjanak higgadtak, lassítsanak, majd húzódjanak le irányjelzővel megmutatva, hogy észlelték az érkező szirénázó járművet. Többsávos úton alakítsanak ki biztonsági folyosót: célszerű halszálka formában elengedni a mentőautót, az út két szélső oldalára húzódva. Három vagy több sáv esetén figyeljük, hogy melyikben halad a segítségnyújtó jármű, és azt tegyük szabaddá – együtt mozogva a forgalommal. Készüljünk fel fejben a váratlan helyzetekre, így, ha megtörténnek, higgadtabban tudunk reagálni. Mozogjunk együtt a forgalommal! Figyeljük a körülöttünk lévő autósok haladását és azt, hogy hogyan engednek szabad utat a szirénás járműnek.