A gyakorlatban derül ki, miért kell téli gumi

Nem lehet elégszer felhívni az emberek figyelmét a biztonságos közlekedésre, és az már talán unalomig ismételt mondás, hogy a téli gumi mennyivel biztonságosabb a nyárinál nedves úton, különösen hidegben, nem beszélve a hóról vagy a jégről. Ezt még április közepén is érdemes leírni, amikor már mindenki a nyári gumi felrakását tervezi, vagy már rég túl is van azon. Van viszont egy másik előnye is a téli guminak: bizonyos körülmények között sokkal gyorsabban és kényelmesebben lehet vele közlekedni.

Az autót télen is használó sofőrként annak ellenére cserélem a gumiabroncsokat az autómon, hogy jobbára városban vagy autópályán közlekedem. Sajnos szeretek halogatni is, így március legvégén, amikor az Arval partnerhálózati eseményére voltam hivatalos újságíróként, még téli gumik voltak az autómon. Az esemény keretében a mogyoródi Hungaroring területén található Groupama tanpályán több teszten is részt vehettem, és nem várt élményekkel gazdagított a tény, hogy az autómon még a téli abroncsok voltak fent.

Mit számít a lóerő és a köbcenti?

Az Arval szervezésében megrendezésre kerülő eseményen összesen öt feladatot lehetett kipróbálni, ezek közül a lejtőn és az emelkedőn tudtam igazán aratni a téli gumikkal. Pedig kicsit szégyenlősen, feszengve kezdtem a teszteket, hiszen míg én egy 2014-es, dízel, 1100 köbcentis, háromhengeres kis Hyundai i20-assal jelentem meg, addig a legtöbben a céges flotta ékköveivel mentek a Hungaroringre. Sok jót nem reméltem, pedig a csoportbontás után kicsit már jobban álltam. Elkerültem a luxusautókat, egy plug-in hibrid Peugeot, egy hibrid Toyota, egy Ford és egy új i30-as kombi került még mellém.

Talán felesleges megjegyezni, de ezek az autók mind jobb felszereltséggel, nagyobb teljesítménnyel és persze magasabb árral rendelkeznek, mint az kis Hyundai-om. S ez mit sem számított a műgyantás, vízzel locsolt emelkedőn, ahogy a havas budai emelkedőkön sem számítana éles helyzetben.

A tapadás a lényeg

Az ovális pályára emlékeztető körözés, és az emelkedős pályán végzett gyakorlatok elején még nem jött ki annyira a téli gumi előnye, főleg, hogy egyes esetekben az instruktorok külön kérték is, hogy a határon autózzunk, csússzunk meg, fékezzünk hirtelen – ezek egyébként így, koordinált körülmények között kifejezetten élvezetes helyzetek, de az országúton annyira már nem.

A téli gumi – és így az én – időm akkor jött el, amikor a műgyantás emelkedőre cél volt minél gyorsabban felérni, az instruktor még meg is tapsoltatta a legmagasabb sebességeket – mindenki kétszer próbálkozott. Míg a többiek 28-34 kilométer/óra közötti tempóval tudtak felérni, addig elsőre 56, másodjára már 64 kilométer/óra volt a végsebességem – hangsúlyozom, hogy egy olyan autóval, amiben kipörgésgátló ugyan van, de jóval kevesebb vezetői asszisztenssel van felszerelve, mint azok, akik „ellen versenyzett”. Növelte a büszkeségem, hogy a teszt végén meg is kérdezték tőlem, hogy „ugye téli gumik vannak az autón?”, noha az elismerés nem nekem, és nem is annyira az autónak, sokkal inkább az abroncsoknak szólt.

A tanpályán természetesen ennél több hasznos dolgot is lehet tanulni, a kulcsszó mindegyik pályán a biztonság: ellenőrzött keretek között tapasztalhatjuk meg, mikor csúszik meg az autó a kanyarban, hogyan kell vészfékezést végrehajtani, vagy éppen állóhelyzetből elindulni a csúszós emelkedőn. Ezek tipikusan olyan készségek, amiket jobb nem élesben elsajátítani. Az pedig csak az extra, hogy egy tanpályán csúszkálni, forogni az autóval kifejezetten élvezetes.