A közösség a BPW-Hungária egyik legnagyobb erőssége

Nemrég ünnepelte alapításának harmincadik évfordulóját a BPW-Hungária Kft., ezzel egyidejűleg már hárommillió legyártott tengelyen is túl van a vállalat. Hogyan emlékeznek vissza az elmúlt három évtizedre? Melyek voltak a kiemelkedő pontok a vállalat életében?

A legnagyobb változás, hogy kis cégből naggyá váltunk: 150 fővel indultunk, mára pedig 1500-nál is többen dolgozunk a cégnél. Futóműveket állítottunk elő a kezdetekkor, és azt gyártunk most is – a termék nem változott. Bár több innovációt is végrehajtottunk, de egy futóművel szemben az elvárások ma is ugyanazok, mint harminc éve: tartania kell a súlyt, valamint fékeznie és gördülnie kell. Ez így lesz addig, amíg meg nem jelennek a légpárnás járművek.

Ezek szerint az Önök életét kevésbé befolyásolja az elektromobilitás?

„Mi” vontatva vagyunk, bennünket csak annyiban érint a kérdés, hogy mi fogja húzni a pótkocsit, de amiben nincsen hajtás, annak erre a változásra nem kell készülnie. Ez nem azt jelenti, hogy a környezetvédelem ne lenne fontos számunkra – például 2010 óta mi gyártjuk a BPW vállalatcsoporton belül az összes kormányzott futóművet. Ez a futómű azért fontos, mert csökkenti a vontatmány gördülési ellenállását, így kevesebbet fogyaszt a kamion is, ezzel a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez hozzá tudunk járulni.

Ezt a kormányzott futóművet tehát csak hazánkban gyártja a BPW?

Igen, sőt, büszkén mondhatom, hogy a teljes termékfejlesztés is itt zajlik Magyarországon, jelentős magyar hozzáadott értékkel.

Hogyan alakul ma a termékportfólió a vállalatnál? Milyen pótkocsikhoz gyárt tengelyeket a BPW?

Két nagy felhasználói csoporthoz kerülnek a termékeink: az egyik a közúti nehézpótkocsi, ezek közül a legjellemzőbb a háromtengelyes, ponyvás pótkocsi, ilyenből rengeteget látni az utakon. A másik nagy termékcsaládunk a mezőgazdasági pótkocsik futóművei. Nem a klasszikus pótkocsi-utánfutó kategóriában vagyunk érdekeltek, hanem elsősorban és nagy számban mezőgazdasági gépekhez adunk el tengelyeket, legyen szó akár trágyaszóró-, akár permetező-, vagy bármilyen más berendezésről.

Az árbevételünk nagyobb része a közúti pótkocsikból származik, de a mezőgazdaság is mindig fontos partnere volt a vállalatnak. Saját innovációink és szabadalmaink vannak a mezőgazdasági pótkocsik futóműveihez kapcsolódóan, ezen a téren nagyon komoly múltra tekinthetünk vissza Szombathelyen. A magyar ipar hozzáadott értékét, képességét mutatja, hogy nemcsak a gyártásban vagyunk ott, hanem a termékfejlesztésben is.

A mezőgazdasági terület azért fontos számunkra, mert ott kaptuk meg a teljes felelősséget az anyavállalattól, a fejlesztéstől és a gyártáson keresztül az értékesítésig.

Hol tart ma a gyártás digitalizációjában a vállalat?

Szeretném elérni, hogy legyen teljes körű automatizáció és robotizáció ebben a gyárban. Mindig is voltak robotberendezéseink, egyre inkább nyitnunk kell a terület felé. Új automatizációs megoldásokkal kell válaszolnunk a hatékonyságnövelés és a munkaerő-utánpótlás által támasztott kihívásokra.

Igazi Ipar 4.0-ás megoldásaink – ahol a dolgozó és a robot egymás mellett dolgozik – még nincsenek, de egyszer ide is el fogunk jutni.

Milyen fejlesztéseket hajt végre a gyárban a BPW?

Minden évben nagyon komoly pénzt fordítunk gépfejlesztésre, illetve a termékfejlesztés is jelentős szerepet kap a cég életében – amit a kollégáink 3D-ben megrajzolnak, azt mi utána ki is tudjuk próbálni, vizsgálatokat tudunk rajta végezni, és itt magunk, a saját telephelyünkön tudjuk validálni a termékeinket, amiket kiviszünk a piacra. Ebben a tekintetben a legszélesebb portfólióval rendelkezünk.

Egy átlagos évben 12-15 millió euró értékben hajtunk végre beruházásokat a szombathelyi gyárunkban. Vannak csúcsévek, amikor egy-egy nagyobb beruházást eszközölünk, de a nagy átlag az elmúlt tíz évben 12-15 millió euró körül mozog.

Fontos megemlíteni, hogy 1991-ben ez a gyár nem egy zöldmezős beruházásként épült, hanem a Rába 1978-ban épült gyárát vettük át. Büszkék vagyunk erre a múltra, de egy kvázi ötvenéves infrastruktúráról beszélünk, amire folyamatosan költeni kell.

Mennyire érintette a céget a koronavírus?

A COVID különböző hullámai természetesen bennünket is elértek, de ha a gazdasági teljesítményt nézem, akkor nem volt komoly a hatás. A cégnél mi euróban könyvelünk, az a mutató a mérvadó – így háromszázalékos visszaesésről tudok beszámolni az árbevételt illetően, de érdekesség, hogy forintban számolva háromszázalékos növekedést értünk el.

Nem volt olyan nap az elmúlt évben, amikor ne termeltünk volna – csupán májusban hagytunk el egy-egy pénteki, szombati műszakot pár hétig. Tavaly nyár óta nagyon erősen termelünk, ez köszönhető az anyavállalat és a köztünk lévő munkamegosztásnak, illetve annak, hogy tavaly szeptember óta a piaci igények elszálltak, nagyon komoly rendelésállományunk van, sok feladat áll előttünk.

Minden nehézség ellenére nagyon büszke vagyok a teljes kollektívánkra, az ő munkájuknak köszönhető, hogy nem volt egy olyan nap sem, amikor anyaghiány miatt ne tudtunk volna termelni. Olyan persze előfordult, hogy hétközben újra kellett terveznünk a hetet egyes alkatrészek hiánya miatt. Most nemcsak azt gyártjuk, amire igény van, hanem azt, amihez van alapanyag, így tudjuk kielégíteni az igényeket. A legnagyobb kihívást a tervezhetőség hiánya, a bizonytalanság okozta.

Ez a bizonytalanság sajnos a chiphiány miatt most is jelen van a járműiparban. Mennyire érinti ez a BPW-t?

Közvetlenül nem érezzük a chiphiányt, azt viszont látjuk, hogy az európai beruházási szektor nagyon megindult, emiatt a nyersanyagok ára – így a vasércé vagy a faanyagoké is – elszabadult. Nekünk ma a kovácsdarabok, hengereltlemez, vagy akár a fém-gumi alkatrészek beszerzése okoz gondot, olykor nehezen tudjuk tartani a piac által diktált tempót. Odáig eljutottunk, hogy egy napon keresztül azért nem tudtunk kiszállítani, mert nem volt raklapunk.

Milyen beruházásokat tervez a cég akár még az idei év végére, akár a jövő évben?

Az idei év lényegében már eldőlt, a már említett nagyságrendben hajtunk végre idén is beruházásokat. Mivel a vevői igények rendkívül magasak, így további kapacitásnövelő beruházásokra van szükségünk, tehát a 2022-es és a 2023-as évben az átlagosnál nagyobb beruházások várhatóak mind a gépi, mind az infrastrukturális oldalon.

Gyakorlatilag kinőttük a gyárunkat, a vevői igény magasabb, mint amit ez a gyár ki tud bocsátani, így komoly beruházásokat tervezünk.

Ezek szerint a BPW piaci részesedése is nő a futóművek terén, vagy az egész piac nő?

Az egész piac brutális mértékben nő, de azon belül a piaci részesedésünk is növekszik a közúti pótkocsik és a mezőgazdasági pótkocsik területén is. Korábban elképzelhetetlen volt az, amit most tapasztalunk: a mezőgazdasági pótkocsik esetében jövő év szeptemberére veszünk fel megrendeléseket, annyira tele vagyunk – de a közúti pótkocsik esetében sem tudunk már rendeléseket befogadni a 2021-es évre.

Földrajzilag hogyan oszlanak meg a BPW megrendelései?

A mezőgazdasági pótkocsik terén abszolút Európa a domináns, a közúti területen jelentős növekedést értünk el az ausztrál és a dél-afrikai piacon is. Érdekesség, hogy egy véletlen folytán a hárommilliomodik legyártott tengelyünk egy japán ügyfélhez megy, ez önmagában is válasz a kérdésre.

A vállalat sokat tett a szombathelyi műszaki munkaerő képzéséért. Milyen ma a munkaerőpiac a régióban?

Gyakorlatilag teljes foglalkoztatottságról beszélhetünk a megyében és a régióban. 2008 óta van saját tanműhelyünk, a tulajdonosnak egy nagyon jó döntése volt, hogy német mintára mi is tanműhelyt építettünk a szakmunkás-utánpótlás biztosítására.

Ezen a területen vannak kihívásaink, a fiatalokat nehéz meggyőzni arról, hogy szakmát tanuljanak, nagyon komoly erőforrásokat fordítunk a fiatalok megszólítására. Van együttműködésünk a győri Széchenyi István Egyetemmel és a Gödöllői Egyetem gépészkarával, sőt, ha tudunk, a BME-ről is fogadunk kollégákat. Emellett itt van Szombathelyen a duális gépészmérnökképzés, amiben alapítótagok vagyunk, és évente hat-nyolc hallgatóval képviseltetjük magunkat a képzésben.

Három évfolyam végzett már ezen a duális képzésen, közülük 17-en dolgoznak a BPW Hungáriánál. A történetben az is szép, hogy a végzett hallgatókat a gyár legkülönbözőbb részein tudtuk alkalmazni. A klasszikus mérnöki állások mellett például a termékmenedzsment vagy a termékfejlesztés területén is dolgoznak ilyen kollégák.

Ha már Nyugat-Magyarország: mennyire jelentős az elvándorlás a régióban, mennyire érinti ez a BPW-t?

Ismerjük Ausztria elszívó hatását, és az osztrák bérekkel direktben nem tudunk konkurálni, de például az ingázás sem egy öröm. Összességében nem olyan jelentős, de létező jelenségről van szó.

Általánosságban is létezik egy fluktuáció, főleg a fiatal kollégák szeretnének más helyeket, más területeket kipróbálni, de van pozitív példa is, amikor pár év után visszajönnek hozzánk. Azt gondolom, hogy a BPW jó munkaadó, nálunk a kollektíva jelentős része megtalálja a számítását – ezt mutatja az is, hogy többen visszatérnek hozzánk.

Vannak még munkatársaik, akik a vállalat megalakulásakor is önöknél dolgoztak?

Igen, 82 fő dolgozik itt azok közül, akik a BPW Hungária megalapításánál is itt voltak. Ez egy jelentős létszám, több, mint az akkori állomány fele – és a távozók zöme nyugdíjba ment, nem másik vállalathoz.

Azt tudni kell, hogy a cég egy ezer embert foglalkoztató Rába gyár helyén alakult meg, és 150 fővel indult 1991-ben – a Rába 1992-ben szüntette meg itt végleg a termelést. Az első években számos munkatársat vettünk át a Rábától, mert egyszerre ennyi embert nem tudtunk volna alkalmazni – sokan dolgoznak itt úgy máig, hogy csak a cégnevet kellett átírni az irodájuk ajtaján.

A régi kollégákkal kapcsolatban van egy nagyon kedves személyes élményem, ami jól mutatja, mennyire kötődnek a dolgozók ehhez a céghez: három évvel ezelőtt egy Jóska bácsi nevű kollégám, akit személyesen nagyon jól ismertem, nyugdíjba vonult. Már csak a leszerelés volt hátra neki, amikor jelentkezett nálam, hogy szeretne velem beszélni. Szívesen fogadtam, mint kiderült, egyetlen kérése volt: a kettes számú irodaépületünkben kiállított tengelyünk előtt szeretett volna velem fotózkodni, azért, mert annak idején annak a tengelynek a prototípusát az ő csapata rakta össze. Ez a tengely előtti közös fotó volt az utolsó kérése a nyugdíj előtt, ennyire fontos emlék volt számára – természetesen készült közös kép, és amíg élek, hordozni fogom ezt az emléket. Ez a történet is mutatja, hogy milyen kollektívája van a BPW-nek, és mennyire erősen él a közösségérzet.