2035-ös utcai harcok: együtt fognak valaha működni a biciklik és az önvezető autók?

Képzeljük el magunkat, ahogy biciklizünk egy utcán a városban 2035-ben. Késésben vagyunk egy találkozóról, de az út, amin keresztül kell jutnunk, nemrég önvezető autók számára lett lekorlátozva, és a sofőr nélküli autók centikre közlekednek egymástól. Nem kerekezhetünk át közöttük, más útvonalat kell találnunk.

Az óra ketyeg. Bevállalnánk, hogy átmászunk a korláton és keresztültekerünk a forgalmon? Ahogy várunk, észreveszünk egy csapat gyereket egy minden jármű számára fenntartott úton. Az önvezető autók között ugrálnak, arra késztetve őket, hogy megálljanak. Nagyon népszerű játék.

Vissza a mába. Egy korábbi kutatás szerint 2035-re az újonnan eladott autók 25%-a teljesen önvezető lehet. Sokan úgy hiszik, az önvezető autók csökkenthetnék az 1,34 milliós éves halálozási számot az utakon.

De vannak olyan sürgető kérdések, amiket a városoknak meg kell válaszolniuk, és a problémák rossz megoldása visszavezethetne a 60-as - 70-es évek problémáihoz, amikor a városok elsősorban a forgalomé lettek, és másodsorban az embereké.

A biciklisek problémája

A vezető nélküli autók kamerák, radarok, részletes térképek, Lidar-ok és lézeres érzékelő rendszerek kombinációjával navigálnak és ismerik fel a többi úthasználót. A Google jelenleg is teszteli önvezető autóit nyilvános utakon, 2009 óta 2,5 millió mérföldet tettek meg, a többi úthasználóval történő interakciókat pontosítva.

A sofőr nélküli autók, az elmélet szerint megállnak, ha egy tárgyat érzékelnek az útjukban, azonban a biciklisek, mivel kicsik és gyorsak egyedi kihívást jelentenek. Az önvezetők küzdenek a sebességbeli változásokkal és a bicikliformák, méretek nagy különbözőségeivel. Azzal is meg kell küzdeniük, hogy a bicikli melyik utat választja. A Deep3DBox, amely arra hivatott, hogy háromdimenziós tárgyakat azonosítson olyan 2D-s képekről, mint a kamera filmfelvétele, a legsikeresebb ebben. Azonban az eseteknek csak 74%-ában ismer fel egy biciklit, és ennek 59%-ában találja el, hogy az milyen irányba is megy. A kedvezőtlen időjárás még inkább lecsökkenti ezt az arányt.

Carlos Ghosn, a Renault-Nissan korábbi vezérigazgatója úgy jellemezte a bicikliseket, hogy ők az egyik legnagyobb probléma a sofőr nélküli autók számára. Összezavarják a járműveket, mivel egyszer gyalogosként viselkednek, másszor meg biciklisként, és „gyakran nem tisztelik a szabályokat”.

A Google elismerte, hogy nehéz kiszámítani a biciklisek mozdulatait. Ezt az után mondták, hogy egy biciklis félrevezetett egy önvezető Lexust. A Google azóta már megtanította autóinak felismerni a biciklisek kézjeleit, a különböző méretű és formájú bicikliket, és több helyet hagy nekik az utakon.

A kiszámíthatatlan dolgokra reagálás még korántsem megoldott. Nemrég egy sofőr nélküli Leafről biztonsági kamerás felvétel készült, ahogy az nagyon kicsi ívben került ki egy kerékpárt.

Kivitelezhetetlen

De mit tehetne egy önvezető autó, ha egy biciklist vagy egy gyalogost érzékel az útjában? És mi történik, ha az emberek úgy gondolják, hogy nyugodtan átsétálhatnak az önvezető autók előtt az úton, azok úgyis megállnak?

Robin Hickmann, az egyik londoni egyetem szakértője szerint ez teszi kivitelezhetetlenné az önvezető autók használatát a zsúfolt városi utcákon. Szerinte, ha egy gyalogos tudja, hogy a közeledő autó egy önvezető jármű, ki fogja használni az elsőbbségét. Órákba telhet majd keresztülautózni egy utcán.

– Indiában vagy Kínában, ahol másfajta autók vannak, több a gyalogos meg a biciklis, azt mondanám, még nehezebb a sofőr nélküli autónak, hogy együtt dolgozzon ezekkel a kiszámíthatatlanságokkal – tette hozzá.

A lehetőségek a probléma megoldására nem mindig vonzóak. Felvetődik például, hogy környezeti szenzorokból csináljanak integrált hálózatot, hogy az utcát a dolgok világhálójává tegyék. Ez lecsökkentené például annak a valószínűségét, hogy ha egy gyerek kifut az utcára, az meglepi az önvezető autót. De mi van akkor a magánszférával?

Aztán ott van az utat használók elektromos érzékelésének ötlete az RFID jelzőrendszer egyik formájával, ami akár beépíthető lenne a jövő biciklijeibe is. De mi van a gyalogosok és kerékpárosok azon 30-40-50%-ával, akik nincsenek belecsatlakoztatva?

Visszagondolva arra, amikor az elképzelt utunkon a gyerekek megállítják az autókat, David Levinson, a Sydney Egyetem professzora szerint büntethető lenne az önvezető autók korlátozása. Szerinte az autó kamerájával automatikusan le kellene fényképezni az elkövetőt, és elküldeni a rendőrségnek, aki letartóztatná a sofőr nélküli járműveket megzavarókat.

Vissza a ’60-as évekbe?

Ezen kihívások mellett a szakértők szerint a szegregáció, és a csak önvezető autók számára fenntartott utak elkerülhetetlenek. De mennyire jelentene ez kockázatot arra, hogy visszatérnek a ’60-as, ’70-es évek, amikor a tervezők mindenféle megemelt utakat képzeltek el a nagyvárosokban, amik korlátokkal voltak elválasztva egymástól, csak azért, hogy a biztonságot fejlesszék?

Levinson szerint lesznek olyan utak, amik gyorsforgalmi úttá avanzsálnak, de még marad bőven hely a gyalogosok számára is.

Hickman szerint az eset túlmutat az önvezető autókon, azonban túl nagy az autóipari lobbi, a kormányzati és privát pénzek, amiket befektettek a fejlesztésbe ahhoz, hogy ez az egész megállítható legyen. Úgy gondolja, nem úgy kellene a jövő közlekedési stratégiáit kitalálunk, hogy eladunk járműveket közben. Más célkitűzéseinknek kellene lenni. A városi életnek inkább az élhetőségről és az aktív életmód előnyeiről kellene szólnia, ami magába foglalja a járást és a biciklizést is.

Ez az emberekről szól, nem pedig az autókról

Habár az önvezető autók sokévnyire vannak a mi utcáinktól, már jó néhány technológiát tapasztalhatunk. A sávtartás, a korai vészfékezés és az automataparkolás is ezek közé tartozik.

A folyamat jelenleg lassú, de ki fog csúcsosodni, miután felgyorsul az elfogadása.

Janette Sadik-Khan, New York korábbi közlekedési biztosa elmondta, szerinte a világ vezetőségének meg kellene kérdeznie önmagát, milyen városban akar élni? Nagyon sokakat érdekel a téma, azonban elterelik a figyelmüket ezzel a szépen csillogó, új játékkal. Biztosnak kellene lennünk, hogy a fókusz azon van, hogy olyan városokat teremtsünk magunknak, amiben szívesen élnénk, és ne pedig a technológiák hajszolásával törődjünk.

– Izgalmas lehetőségek rejlenek az önvezető autókban, de szerintem el kellene gondolkodnunk azon, mi tesz egy várost élhetővé. És ez az emberekről szól, nem pedig az autókról – mondta el a Guardiannak.