Lecserélni a kockás papírt Excelre: tényleg ez a digitalizálás első foka

– Az Ipar 4.0 mindent behálóz, nagyon sok újdonság és alkalmazási lehetőség bukkan fel nagyon rövid idő alatt. Épp ezért nehéz követni a trendeket, az Ipar 4.0 legújabb megoldásait. Milyen az ismerete az ipar szereplőinek a legújabb technológiákról?
– Hogy ki mennyire érti az Ipar 4.0-t, összefügg azzal, hogy ki mennyire használja. Vannak zászlóshajó-cégek, amelyek az Ipar 4.0-t versenyelőnynek fogják fel, élnek is vele, így hatékonyabb folyamatokat működtetnek. Ebből természetesen az is következik, hogy könnyebben tudnak informatikai szakembereket is felvenni, mert izgalmasabbak a projektek, amelyeket végeznek. A kívülállókban meg félelem van, mert érzik, hogy bele kellene vágniuk, mert ha nem, mindenki más elmegy mellettük.

– De ha mindenki erről beszél, hogy választható ki a jó megoldás, a megfelelő fejlesztő?
– Sajnos épp attól lesz zajos a szakma, hogy mindenki erről beszél, mindenki megoldást kínál, és a szereplők nem látnak semmiféle mintát arra nézve, hogy mekkora befektetéssel érkezhet a legjobb megoldás. Nagyon szép, hogy a legnagyobb nemzetközi cégek a legmodernebb újításokat hajtják végre, de látni kell, hogy az egészet kicsiben is el lehet kezdeni. A hazai viszonyokra vetítve ezt talán nem is érdemes Ipar 4.0-nak hívni, hanem inkább digitális transzformációnak. Mert ebben is van érték. Először le kell tudni cserélni a kockás papírt Excelre.

– Minden fórumon elhangzik, hogy az igények helyes felmérésével kell nekilátni a gyártási folyamat digitalizálásához. Na de ez annyira evidens, és mégis a legfontosabb kérdés…
– Én nem hiszek abban, hogy a kkv-k erre egymagukban képesek lennének. De a beszállítóknak is meg kell tanulniuk azt, hogy hogyan értsék meg a kkv-k gondjait.

– A kkv-k nagy részének nincs is digitális stratégiája. Kell, hogy legyen mindegyiknek?
– A digitalizálás sokáig negligált fogalom volt, nem foglalkozott vele senki. Örökre megmarad az emlékezetemben, hogy egyszer egy hazai gyártó cég vezetője úri hóbortnak nevezte azt, amit a nagy külföldi cégek digitális gyártásirányítás terén végeznek. Most persze mindenki ezt az úri hóbortot akarja utánozni, de 6-7 évnyi innovációt nem lehet bepótolni hétfőről csütörtökre. Ám az a legrosszabb válasz, hogy most már mindegy, ne is foglalkozzunk vele. Tehát vagy az van, hogy vagy bezárjuk a boltot, vagy elkezdjük kis lépésekkel. Én azt mondom, olyan technológiai fejlesztést kell végrehajtani, amelynek már egy éven belül látszik a hozadéka. Egyszerű dolgokra kell gondolni, áram-megtakarítás, selejtarány-csökkenés, és a többi. Az volna jó, ha a cégek sok ilyen példát látnának a piacon, mert ma inkább az van, hogy nagy külföldi cégek irgalmatlan összegeket befektetve hoznak létre ultramodern gyártást.

– És ehhez megfelelő a hazai támogatási környezet, a GINOP-pályázatok, a mintagyár-projekt?
– A mintagyár kérdése nagyon fontos, ugyanis egy év múlva lehet már látni, hogy nőtt-e azoknak a cégeknek a száma, amelyek áldoznak ilyen fejlesztésre. Azt remélem, hogy az érdeklődés és elköteleződés rövid idő alatt meredeken emelkedni fog. Az innovációs görbe úgy néz ki, hogy először jönnek az innovátorok és a kalandorok, aztán a korai, majd a késői többség, és utoljára a lemaradók. Most valahol a korai többség megindulása előtti szakaszban vagyunk. Akkor van áttörés az innovációban, ha átlendülünk az inflexiós ponton, és sokan innoválnak egyszerre. Ne feledjük, jelenleg öt mintagyár van, tehát nehéz arról beszélni, hogy egy elterjedt technológiát mutogatnának a szereplőknek.

– A Datapao hogy tudja bemutatni tudását az ipari szereplőknek, mit tud adni a gyártásnak?
– A fő kompetenciánk adatelemző infrastruktúrák tervezése és kivitelezése. Az adat, az adatgyűjtés mindaddig költség, ameddig meg nem tudjuk mondani, hogy segítségével hogy tudunk üzleti kérdésekre válaszolni a segítségével, és így értéket teremteni. Ha egy banknak azt mondjuk, hogy tudunk nekik olyan rendszert építeni, amivel valós időben látni lehet, ki jár a bankfiókokban, nem hidalnak le tőle. De ha az iparban állunk elő azzal, hogy vizualizáljuk az összes valós idejű eseményt, azzal rögtön értéket teremtünk. A szektorok különböző fokán állnak az adatelemzésnek. A bankok, a közösségi média szereplői mind-mind adatot elemeznek, és ez már az üzemeltetés részévé vált, a munkavállalók akár 5 százaléka adatelemző. Az iparban ez nincs így, az adatelemzés itt valami nagyon innovatív, új dolog. Tehát ekkora a fejlettségbeli különbség.

– Az adatelemző szolgáltató számára ki a tárgyaló fél az adott cégtől, az informatikus, a cégvezető, a folyamatmérnök, ha Ipar 4.0-t érintő kérdések merülnek fel?
– Egyelőre az, aki egyáltalán felismeri azt, hogy változtatni kell. Viszont lehet, hogy az illetőnek nincs felhatalmazása arra, hogy felfelé közvetítse a változtatás szükségességét. Ma jellemzően még az IT, üzemeltetés, karbantartás körében merül fel a kérdés, nem a felsőbb szinteken. Érdekes volt megfigyelni a big data iránti elköteleződést 2015 környékén a multicégek körében. Akkor mindenki arra költött, most viszont épp valami visszazökkenést tapasztalunk. Vagyis sokan sok pénz elköltése után rájöhettek, hogy nem válasz mindenre a big data. Ezt tökéletesen írja le a Gartner-féle hype-görbe. A hirtelen felívelés (hype-olás), majd a kétségbeesés periódusa után az érettség platójára érkezik meg mindenki. Ma már elég sok ipari tapasztalat gyűlt össze, és senki sem hiszi el, hogy a big data a varázsgömb, de azt sem, hogy teljesen értéktelen lenne.

– Van ideális Ipar 4.0-beruházás, ami nem csillagászati összegű és értékes is?
– Le kell ülni másfél órára, és találjuk ki, merre szeretnénk haladni. És jó az is, ha vannak terveink az egy, másfél éves horizonton. Erre szánjunk még három órát, és el lehet indulni. A projektek 80-90 százaléka azért bukik el, mert mindenki „halálcsillagot” kezd építeni. Általában a komplexitás és az ismeretlen tényezőkben rejlő rizikók döntik be a kezdeményezéseket.

– A magyar IT-piacon egyre nagyobb kereslet van informatikusokra. Az elérhető munkaerő szűkössége is visszafoghatja, kitolhatja a fejlesztéseket? Ha igen, mégis mi a megoldás? Mégiscsak rá kell bízni a digitális folyamatirányítást a rendszergazdára, vagy invesztálni kell egy informatikai főmérnökre?
– A munkaerőhiány már ma is visszafogja, mert ha több szakember lenne, akkor több fejlesztés lenne. Szerintem az oktatás a kulcs hosszú távon. Rövid távon a beszállítóknak jobb így a helyzete, de tudásátadással lehet segíteni a megrendelőknek. A megoldás hosszabb távon azonban mégis annak kell lennie, hogy több fejlesztő, több szakember kell.