Színész akart lenni, most milliárdos bevételű céget igazgat

– Szokták mondani, hogy menjük vissza a kályhához. Hogyan indult a karriere?
– Egy közgazdasági szakközépiskolában tanultam, ez azonban egész egyszerűen csak azért volt így, mert a családomban sokan gazdasági vonalon végeztek. Nem érdekelt túlságosan, már akkor tudtam, hogy színművész szeretnék lenni, ezért szabadidőmben párhuzamosan jártam Földessy Margit színjátszó stúdiójába. Nagyon szerettem a színházat, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nincs elegendő tehetségem hozzá.

– Itt derékba is tört a színészi karrier lehetősége?
– Nem adtam fel, ragaszkodtam hozzá, hogy a színművészetire jelentkezzem, amint leérettségiztem. A szüleim persze le akartak róla beszélni, végül abban állapodtunk meg, hogy a színművészetire jelentkezem elsőként, ha pedig nem vesznek fel, egy másik – szülői instrukció szerint – rendes szakmát adó egyetemen folytatom tanulmányaimat. Rendezői- vagy producer szakra szerettem volna jelentkezni, de sajnos az akkor nem indult. Az esélytelenek nyugalmával próbáltam meg a televíziós műsorvezetői szakot és kudarcot vallottam.

– Tehát maradt a szülők által is támogatott gazdasági vonal.
– Igen, végül a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára (PSZF) vettek fel. A gólyatáborban elmeséltem, hogy azért jöttem a PSZF-re, mert nem vettek fel színművésznek. Nem egészen néztek normálisnak. Azt mondták, nem fog sikerülni, nehezek a vizsgák. Éppen ezért szinte kizárólag a számvitellel foglalkoztam. Meg is lett az eredménye: nagyon jól sikerült az első fél évem. Azon gondolkoztam, hogy – bár nem tetszik, és nem szeretem – hogyan tudnék ebből előnyt kovácsolni, ezért szabadidőmben számvitelt tanítottam a hallgatóknak. A főiskola befejezésére, kizárólag a tanításból, a zsebpénzem alapvetően magasabb volt, mint az első fizetésem a General Electricnél.

– Milyen utat járt be, míg a Fath ügyvezetője lett?
– Nyolc hónapot dolgoztam a General Electricnél (GE), aminek egyetlen oka volt. Mégpedig az, hogy szerettem volna külföldön is dolgozni. Erre azonban nem volt lehetőség, miután a GE kiszervezte egy magyar cégbe a European Operations Services központját. Szakdolgozatírás mellett dolgoztam a vállalatnál, ezért mire 2005-ben megszereztem a diplomámat, már a felmondásomat töltöttem. Az Electronic Data Systemsnél (EDS) kezdtem dolgozni. (szerk. megj.: ma már Hewlett-Packard, a világ egyik legnagyobb IT vállalatának része) financial analyst pozícióban. Az akkori vezető elismerte a munkámat, így nem sokkal később minőség-koordinátori pozíciót ajánlott nekem. Alapvetően kettős feladatom volt: az ISO minősítések kezelése és az auditok levezénylése, de folyamatfejlesztési projekteket is vezettem. 2007 nyarán a főnököm Amerikában folytatta munkáját. Tőle tanultam a legtöbbet pályafutásom során, mentoromként tekintek rá, tulajdonképpen az ő személye tartott a cégnél, ezért utána nem sokkal én is távoztam.

– Akkor már feltörtek a vezetői ambíciók?
– Igen, ma már azt mondom, talán túl korán. 24 éves voltam, ebben a korban mindenki meg akarja váltani a világot. Olyan embereket láttam csoportvezetői pozícióban, akiket kevésbé éreztem kompetensnek. A Morgan Stanleyhez jelentkeztem, és fel is vettek egy pénzügyi-kontroll csapat vezetésére, de nem tetszett a cég kultúrája, és felmondtam. Az unokabátyámmal belefogtunk egy saját vállalkozásba, egy pénzügyi tanácsadó céget hoztunk létre. Ma már azt mondom, hogy a legrosszabbkor. 2008. szeptember 15-én csődbe ment a Lehman Brothers, innentől datáljuk a pénzügyi válságot, mi pedig éppen ekkor akartunk vállalkozni. Nulláról kellett felépítenünk a céget, év végére elapadtak a forrásaink. Bármennyire is vágytam saját vállalkozásra, rájöttem, hogy egy ponton túl inkább hátráltatjuk egymás munkáját, mint segítjük, ezért kiváltam. Ezt a mai napig kudarcként élem meg, annak ellenére, hogy sokban hozzájárult későbbi sikereimhez. Egy IT cégnél (Unisys) helyezkedtem el, ahol IT outsourcing tenderek áraztatásáért feleltem. Rendkívül érdekes munka volt, nagy számokkal dolgoztam, nagyon sokat tanultam belőle. Az első komoly tenderem egy 30-40 millió dolláros projekt volt.

– Hogyan került a látókörébe a Fath?
– A feleségem 2005-ben alapította meg a saját cégét, a Roderek Kft.-t, ők voltak a Fath magyarországi disztribútorai. 2007-ben a cég érdeke azt kívánta, hogy a Fath beszálljon. Annyira megnőtt a forgalmuk, hogy végül nem maradt tőkéjük a készletre, a Fath segített, így szerzett 51%-os tulajdonrészt, ekkor lett a cég hivatalosan a Fath magyarországi leányvállalata. A feleségemen keresztül ismertem meg a német Fath tulajdonosait és az akkori pénzügyi igazgatót. Utóbbi keresett meg egy lehetőséggel 2013-ban, nem sokkal ezután kezdtem is, senior kontrollerként. Egy évvel később az egész cégcsoport pénzügyi igazgatóhelyettese lettem. Az öt leányvállalat (Amerikában, Nagy-Britanniában, Kínában, Hollandiában és Magyarországon) büdzsé és egyéb kontrolling, reporting, jellegű feladataival foglalkoztam, rengeteg utazással és nagyon izgalmas témákkal. Az első évben januártól júliusig összesen 90 napot töltöttem külföldön.

A Fath Kft. budaörsi telephelye

– Hogy viselte a felesége, hogy sokat van távol?
– Szerencsére lehetőségünk volt sokszor együtt utazni, amit gyakran meghosszabbítottunk egy-egy nyaralással. Itthon pedig pár lépésre volt az irodája az enyémtől, ezért volt interakció napközben is, míg más párok csak esténként találkoznak. Közel 10 éve ismerjük egymást és 5 éve vagyunk házasok. Mindenkinek elmondjuk, hogy élete első csókját tőlem kapta 12 évesen.

– Mikor kristályosodott ki, hogy átveszi a magyar leányvállalt ügyvezetését?
– Az akkori főnököm, a Fath-csoport pénzügyi igazgatója 2016 szeptemberében, 11 év után felmondott. Hívtam is a feleségemet, hogy nagy hírem van, sietek haza. Elmeséltem neki, mi történt a cégnél, erre ő csak annyit mondott: gyerekünk lesz. Aznap tudtam meg, hogy terhes. Sokat gondolkoztunk, hogyan tovább, végül a cégcsoport vezetésével közösen arra az elhatározásra jutottunk, hogy átveszem tőle a magyar vállalat vezetését. Így 2017 év elejétől vagyok a Fath ügyvezető igazgatója. A cég folyamatosan fejlődik, éves árbevételünk már elérte az 1 milliárd forintot.

A Fath sales-csapata a stuttgarti Motek kiállításon

– Hosszú utat járt be ezidáig, rengeteg tapasztalatot szerzett. Mit gondol mi volt a legfontosabb dolog, ami a sikerhez vezette?
– Az önismeret. Sok embert láttam, akiknek azért siklott ki a karriere, mert teljesen torzan látták önmagukat. Nem ismerték fel az erősségeiket, korlátaikat, nem aknázták ki a bennük rejlő lehetőségeket. Az önismerettel nagyon hamar el kell kezdeni foglalkozni, ha valaki sikeres akar lenni. Itt kanyarodnék vissza Földessy Margithoz és a színjátszáshoz, hiszen megalapozta a karrieremet. Az improvizáció és a szereplés ugyanis nem csak színészként alkalmazhatók. Sok esetben az lendített a karrieremen, hogy tudtam rögtönözni és ki mertem állni az emberek elé.