Még nem láthattuk mi rejlik az AGV-kben

„Az automata vezérlésű járművek a sarokkövei a jövőbeli, négyfalközti automatizálási technológiának” – vélekedik Rupesh Narkar, a Swisslog értékesítési igazgatója.

Ma már az AGV-k épp olyan elfogadottak, mint a futószalagok, melyekkel ellentétben nem foglalják a helyet állandó jelleggel, ezáltal jobb átjárhatóságot biztosítva a létesítményeken belül.

Ez persze nem mindig volt így, a kezdeti években az AGV-k változó módon szerepeltek. Mindazonáltal a technológia azóta sokat fejlődött és kiforrottá vált. Az AGV-ket ma már számos alkalmazásban látni, és már folyik a munka, hogy a tradicionálisan nehéz területnek számító dokkolókapui ki- és berakodási tevékenységekben is részt vehessenek.

Nem állt meg a fejlődés

Az AGV-k fix útvonalakon közlekednek, miközben távoli számítógépes felügyelet alatt állnak. Tájékozódáshoz különböző infrastrukturális elemeket, például padlóba épített vezetékeket, padlófelszíni szalagokat és mágneseket, illetve falra szerelt jelzéseket, például vonalkódokat használnak.

Az egyik irány, melyben az AGV-k további fejlődés előtt állnak, pont a navigáció. Itt az úgynevezett természetes környezeti vezérlés megvalósítása a cél, ami gyakorlatilag megegyezik az autonóm mobil robotok (AMR) által is használttal. Ez az egyes AGV-knek nagyobb szabadságot és az infrastrukturális igények csökkentését tenné lehetővé, miközben a központi útvonaltervezés megmaradna. A központi vezérlés, pontosabban annak új generációjának megalkotása egyébként pont egy másik célja a mérnököknek.

Elmosódnak a határok

A raktári mobil automatizációban az AGV-k mellett autonóm mobil robotokról, az előbbieknél kisebb automatizált raklapmozgatókról (automatic guided cart – AGC) és autonóm targoncákról is beszélhetünk.

Ezekben közös, hogy számítógép-vezérlésűek és anyagok mozgatását végzik. Az AGV-k jellemzően féltonnánál nagyobb tömegeket „cipelnek” vagy vontatnak, továbbá azokat vertikálisan is mozgatják. Az AGC-k ennél kisebb terheket kezelnek, és általában csak horizontálisan. Az autonóm targoncák nehéz terhekkel is megbirkóznak, továbbá azokat nagy magasságokba is képesek felemelni, míg az AMR-ek kisebb tömegű rakományokat, szinte kizárólag horizontálisan mozgatnak.

A négy között nagy az átfedés, és Lorne Weeter, a logisztikai automatizálási megoldásokat fejlesztő Americas at Dematic mobil automatizálási értékesítési vezetőhelyettese szerint az AMR-ek és az AGV-k végül egyé fognak válni.

Mások odáig mennek, hogy már ma is csak kettő csoportot, AGV-t és AMR-t különböztetnek meg. Előbbiek előre maghatározott útvonalat követnek, míg az AMR-ek képesek a saját tervezésük alapján haladni, bár elsődlegesen az előre megszabott útvonalhoz tartják magukat.

Az AMR-ek fedélzeti útvonaltervezéssel rendelkeznek, lidar szenzorjaikkal és kameráikkal pedig valós idejű adatokat gyűjtenek környezetükről. Ezek kombinálásával képesek felismerni, illetve kikerülni az útjukba kerülő akadályokat.

A természetes környezeti vezérlés átültetésével az AGV-k rugalmasabbá válnak, és valóban elmosódik a köztük és az AMR-ek közti határvonal. Ahogy az a Logistics Management cikkében is olvasható, mára több olyan vállalat is van a piacon, melyek AGV-khez az AMR-ektől kölcsönzött navigációs technológiát kínálják.