Így zajlik egy állásinterjú a Johnson Electricnél

– Miért éppen a Johnson Electricre esett a választása? Hogyan került a céghez?
– Sosem volt konkrét elképzelésem, hogy mi szeretnék lenni, ha "nagy leszek". A pályaválasztás előtt döntöttem úgy, hogy követem a családi hagyományokat és műszaki pályára lépek. A főiskola után alkatrészekért felelős minőségügyi mérnöknek vettek fel a Johnson Electric Hungary Kft.-hez. Másfél évet dolgoztam ezen a területen, majd kaptam egy lehetőséget, hogy a tudásomat a gyártásban is kamatoztathassam. Három éven át foglalkoztam ezzel, majd a vevőszolgálaton is dolgoztam, kapcsolattartóként. Ahogy bővült a cég, folyamatmérnökségi pozíció nyílt, melyben később csoportvezető lettem. Négy projektcsapatot irányítottam éveken keresztül, melynek során több kontinensre is terveztünk és gyártottunk gyártósorokat a Johnson Electricnek (Egyesült Államok, Mexikó, Szerbia). A jelenlegi pozíciómban két éve dolgozom. Ahhoz, hogy kifogástalan minőségű terméket gyártsunk, nagyon sok megelőző tevékenységnek kell végbe menni, melyeket egy adott telephelyen végzünk. Kezdve a vevői igények megszületésétől – melyek főként komplett megoldásokat takarnak –, a gyártási folyamat figyelembe vételével a tervezésen át, a gyártósor beüzemeléséig, de még a nyomonkövetés is ide tartozik.

– A tervezéstől a beüzemelésig széles a tevékenységek köre. Bizonyára egy ilyen kreatív munkához elengedhetetelen a magasabb hozzáadott érték. Milyen szakemberekre van szükség?
– Igen, a tulajdonosunk azt üzente, hogy olyan embereket keressünk, akiknek a szenvedélye a szakma. Persze nehéz igazán jó szakembert találni. A kiválasztásnál sincs könnyű dolgunk, hiszen komoly feladat kiszűrni azokat, akik igazán elhivatottak. Ahhoz, hogy valaki itt dolgozzon, nagyon fontos a motiváció, de van például úgynevezett próbanap, melynek keretében a leendő dolgozónak mi is lehetőséget adunk arra, hogy testközelből megismerje mit csinálunk. A Johnson Electricnél valóban a magasabb hozzáadott értékű munkára koncentrálunk, éppen ezért főként mérnökökre van szükségünk: villamos- és gépészmérnökből kell a legtöbb.

– Hogyan zajlik egy állásinterjú?
– Az állásinterjú a Johnson Electricnél többkörös. Egy rövidebb telefonos interjút követően az első megbeszélés a szakmai vezetővel és a HR részvételével történik, a következő az ügyvezetővel. A kiválasztási folyamat végül próbanappal zárul, ahol egyrészt lehetőséget biztosítsunk a jelentkezőknek leendő kollégái és az adott munkakör részletes megismerésére, másrészt nekünk is visszajelzést ad. A próbanapra konkrét feladatokkal készülünk a meglévő kollégákkal. Ott kiderül, mennyire csapatjátékos a jelölt, mennyire ismeri a tevékenységünket, vannak-e saját ötletei. Ezek mind releváns tényezők. A visszacsatolás is nagyon fontos, ezért a kollégákat és a jelentkezőt is megkérdezzük, hogy milyen volt a közös munka.

– Mennyire épít a vállalat az egyetemistákra? Milyen a kapcsolat az egyetemekkel? Lehet például szakdolgozatot írni a JE-nél?
– Az elmúlt évben egyre nagyobb súlyt fektettünk mind a középiskolákkal, mind pedig az egyetemekkel való együttműködésre. Pillanatnyilag nincs olyan, aki diplomamunkát ír nálunk, de szeretnénk a hallgatókat integrálni a munkába, hogy nálunk szerezzenek szakmai tapasztalatot. A Miskolci Egyetemmel és a Szent István Egyetemmel kötött megállapodás alapján mind a BsC, mind az MsC szintű képzésben részt vevő mérnökhallgatóknak tudunk magas szintű szakmai gyakorlati lehetőséget biztosítani a duális képzési rendszer keretében.

– Mennyire elég az a tudás, amit az egyetem falai közt szereznek meg a leendő mérnökök?
– Rendszeresen részt veszünk különböző állásbörzéken, ahol sajnos nem túl jó számokkal találkozunk. Nagy a differencia az intézmények között, de általánosan elmondható, hogy sokkal kevesebben fejezik be a műszaki képzéseket, mint ahányan elkezdik. Amikor én jártam főiskolára, két hét alatt mindössze négy műhelygyakorlatunk volt, ma már szerencsére ez változott. A duális képzésben ez az arány már sokkal jobb. Fontosnak tartom, hogy a hallgatók megismerkedjenek a műszerekkel a valóságban, kézbe vegyék a szerszámokat és igenis fel kell tűrni az ingujjat, hiszen így lesz meg a tapasztalat. Éppen ezért a Johnson Electricnél oktatószobát hoztunk létre, ahol gyártási körülmények között, korszerű eszközökön sajátíthatják el a szakmát. A vállalatnál a különböző osztályok között szoros együttműködésben zajlik a munka, ezért komplex tudást lehet nálunk megszerezni. Csapatban dolgozunk és a problémákat is közösen oldjuk meg.

– Mekkora a fluktuáció? Miért lehet vonzó a fiatalok számára a Johnson Electric?
– A cég mottója: „Nálunk nem egy vagy a sok ezerből”. Azt gondolom, a Johnson Electricnél egységnyi idő alatt a legtöbbet lehet tanulni. A leendő dolgozók számára mindenképpen vonzó lehet, hogy mindent egy telephelyen végzünk. A fő irányvonal abszolút az automatizálás, hiszen a munkaerő hiánya mindenhol problémát jelent. Természetesen, mint minden más cégnél nálunk is van fluktuáció, de szerencsére nem magas. Annak érdekében, hogy ezt hosszú távon is alacsony szinten tudjuk tartani, a HR szervezet megalkotott egy úgynevezett „Nagyszerű munkahely” stratégiát. Célunk, hogy komfortosabbá tegyük a munkahelyet. Van szabadtéri pihenő, lehetőséget adunk az otthoni munkára, cafetériát biztosítunk, családi napot szervezünk és Hatvanban konditermet is létrehoztunk. Próbálunk inspiráló munkakörnyezetet létrehozni, és úgy látjuk, ez bevált, szeretnek nálunk dolgozni a kollégák.

– Hogyan lehet motiválni a már meglévő dolgozókat?
– Minden vezető személyes célokat határoz meg a csapatában dolgozó kollégák számára, melyek teljesülését, illetve a konkrét eredményeket a vezető és a beosztott közösen évente kétszer kiértékeli. Ezen teljesítményértékelési rendszer keretében a kollégáknak lehetőségük nyílik arra, hogy jelezzék a szándékot, amennyiben szeretnék magukat kipróbálni egy másik munkakörben vagy akár egy másik országban (szerk. megj.: a JE 4 kontinensen, 23 országban van jelen a világon). Például egy fejlesztő mérnökünk úgy döntött, hogy néhány évig az Egyesült Államokban végzi azt a munkát, amit eddig itthon.