Hol az alkatrész, hol az ember, hol a targonca?

A gyártás arról szól, hogy dolgoknak megváltozik a tulajdonságuk, miközben megváltozik a helyük: a gyártási folyamat során az alapanyag átkerül az egyik raktárból a másikba késztermék formájában. Egy gyár falain belül a címben feltett kérdésre másodpercenként kell tudnunk válaszolni, ha hatékony és áttekinthető üzemet szeretnénk. Dr. Györgypál László, a valósidejű gyártáslogisztikai monitorig-rendszereket fejlesztő POZI Development Kft. ügyvezetője szerint az üzemen belüli logisztikai, anyagáramlási folyamatok digitalizálása – így pontos nyomon követése – elképesztő hatékonyságjavulást tud eredményezni. A felesleges anyagmozgatások, elveszett, vagy nem időben érkező alkatrészek, nem terv szerinti folyamatok felelősek a lean-veszteségek több mint 80%-áért. Ez mind olyan hatékonytalanság, amit valósidejű monitoringgal egy csapásra lehet azonosítani és megszüntetni.

– Milyen elgondolásból született a vállalkozás, milyen problémára keresték a választ először?
– Beltéri pozícionálási technológiákat fejlesztő cég voltunk, de korán felismertük, hogy nem magát a technológiát kell piacra vinnünk, hanem sokkal inkább egy azon alapuló terméket. Így határoztuk meg a gyártó ipart mint elsődleges célpiacot, ugyanis azt láttuk, hogy a problémák itt okozzák a legnagyobb veszteségeket. E problémák végtelenül egyszerűek: a „Mi hol van?” az alapja a lean-veszteségek hét klasszikus kategórájából ötnek. De ezek megoldására egészen mostanáig nem létezett adekvát, ipari méretekben alkalmazható technológia.

– A logisztikai folyamatok áttekinthetősége miért annyira neuralgikus pontja a gyártásnak? Miért van annyi bajlódás ezen a téren?
– A gyártásban meg kell oldani a folyamatos nyomon követhetőséget. Ehhez nem elegendő, ha megmérjük stopperrel százszor, hogy mennyi idő a raktárból a sor mellé vinni valamit, mert százegyedik alkalommal valami biztosan változik a körülményekben. Sőt, maga a mérés változtatja meg a folyamatot: ha mér a stopperes ember, a targoncás is jobban figyel. Bajlódás pedig azért van, mert egészen a közelmúltig olyannyira nem létezett megbízható technológia a beltéri pozícionálásra, hogy maguk az ipar 4.0 modellek sem tartalmaznak ilyeneket, megmaradtak a „Mi hogyan működik?” – jelzem, sokkal bonyolultabb! – kérdéskörénél.

– A POZI egy tető alatti hardveres infrastruktúrát telepít, tagekkel látja el a targoncát, a raklapot, a tálcákat és kiskocsikat, mindent, ami szerepet kap a gyártásban. Hogy kell elképzelni egy projekt üzembe helyezését?
– Egy telepítési projekt három alapvető részből áll. Először felszereljük a pozícionáló elemeket (anchorokat vagy scannereket), jellemzően a tető alá. Ezt mára egy rutin villanyszerelési műveletté egyszerűsítettük. Ezzel párhuzamosan felmérjük a nyomon követendő elemeket és folyamatokat, meghatározzuk, hogy milyen mélységig integrálódjunk a termelés vezérlésébe. A végén pedig megtörténik a rendszer beágyazódása a gyár mindennapi életébe: egyrészt kialakítjuk a belső használati szabályokat – például hogy hol kerül rá a raklapra a pozícionáló tag –, másrészt kifejlesztjük a megfelelő interfészeket, amelyek révén a POZI által nyújtott információkat az ERP, MES vagy egyéb tervező/kontrolling rendszerek hasznosítani tudják.

– Milyen technológiákkal dolgoznak?
– Egyrészt minden olyan azonosítási (Mi?) és pozícionálási (Hol?) technológiát ötvözünk, ami a fizika mai állása szerint elérhető: Ultra-Wide Band (UWB), infravörös (IR), Bluetooth LE, RFID, optikai felismerés stb., mindezt a legmagasabb színvonalon. Nagyon kevés konkurensünk van a világon, sok technológiát az elsők között kezdtünk fejleszteni. A POZI már akkor edge computing architektúrában működött, amikor ennek az adatfeldolgozási módnak még neve sem volt. Most éppen az AR (Augmented Reality, kiterjesztett valóság) típusú fejlesztéseink vannak fókuszban.

– Mennyire kompatibilisek a megoldásaik az autóipari beszállítók számára?
– Mi 100%-ig kompatibilisek vagyunk. A legmagasabb elvárású partnereknek, rendszerintegrátoroknak kerültünk bele a portfoliójába: T-Systems, Capgemini, Microsoft, PwC stb. Az már egy másik kérdés, hogy az autóipari beszállítók, illetve az autógyártók mennyire kompatibilisek velünk. Ez ugyanis az egyik legóvatosabb ágazat, ha úttörő technológiák befogadásáról van szó, némiképp joggal: az innováció mindig hordoz rizikót magában, mi pedig nem kevesebbet állítunk, mint hogy a mostani rendszereik egyenesen ódivatúak. Stopperrel és vonalkóddal dolgoznak 2019-ben...

A kiterjesztett valóság, ahogy a Hololense látja

– Startupként indultak, milyen lépcsőket jártak meg addig, hogy bejussanak például a GE-hez?
– A GE Power egyszerű történet volt: a gyártó felismerte a problémát, megoldást keresett, egy többfordulós tender végén pedig egyedül mi tudtunk működő megoldást adni. Egy innovatív rendszer akár 10-20% hatékonyságnövekedést jelenthet olyan helyeken, amit már mindenki abszolút optimalizáltnak gondolt. És ennek a pénzügyi vonatkozása milliárdos nagyságrendű lehet. Azt kell látni, hogy a nagy cégeknek nagy gondjaik vannak, tehát a valóban működő megoldásokra igenis nyitottak. Ez nem jelenti azt, hogy külön fellobogózott bejárat van a startupoknak – habár az elmúlt pár évben egyre több ilyen is van, versenyeket, rendezvényeket szerveznek a két oldal számára. Kitartással előbb-utóbb meg lehet találni azt a döntéshozót, akinek fáj a probléma, személyesen érdekelt a megoldásban, és akkor már csak fel kell nőni a feladathoz.

– A Microsoft Ipari Workshop előadásában azt mondta, akár Magyarországon is össze lehet rakni olyan megoldást, amire külföldön is felfigyelnek. Ez amolyan bátorítás a startupoknak, hogy merjenek álmodni?
– Pontosítanék: Magyarországon össze lehet rakni ilyen megoldásokat, „akár” nélkül. Tudniillik ebben az „akár”-ban nagyon sok lendületet lehet elveszíteni, valódi ok nélkül. Ne legyünk kishitűek, én magam több tucat olyan magyar startupot ismerek, amiknek jobb a technológiája egy csomó német, balti, angol vagy akár amerikai versenytársnál. Igen, egy magyar cég megítélése nem ugyanaz, mint ha Berlinben vagy San Joséban lenne a székhelye. De ez csak addig számít, amíg ki nem derül, kinek mi van a kosarában, és addig is ellensúlyozható kitartással, kreativitással, szakmai alázattal, vagy ha máshogy nem megy, virtuális irodával a Szilícium-völgyben.