Szombathelyen tanulják a járműgyártást

A szakiskolai képzések (gépi forgácsolók, hegesztők, karosszérialakatos) kizárólag a gépiparhoz kapcsolódnak, és a szakközépiskolai osztályok egy része (gépgyártás-technológiai technikus, autószerelő, autóelektronikai műszerész, mechatronikai, elektronikai technikus) is szintén ehhez az iparághoz tartozik. Mindez azt jelenti, hogy a három tagintézmény 1900 diákjának körülbelül 70 százaléka olyan szakmát tanul, amely közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik a járműgyártáshoz. Így érthető, hogy a térség autóiparának a fellendülésével egyre jobban a reflektorfénybe kerül a szakképző.

Diák az új mechatronikai laborban

„Jó helyzetben vagyunk” – mondja Balogh Gabriella igazgató, aki arról számol be, hogy a tanulólétszám általános csökkenése őket alig-alig érinti. „A hiányszakmákban a tanulók állami ösztöndíjat kapnak, és a gyerekek év végi eredményein is látszik, hogy ez motiváló tényező” – teszi hozzá.

Sümegi Tamás tagintézmény vezető az új oktatópad működését magyarázza

Az autóipari cégekkel való szorosabb együttműködés 2005-ben kezdődött. Ekkor – felismerve a szakmunkás-utánpótlás fontosságát – alakított ki tanműhelyt az LuK, amely azóta is gyakorlati helyet jelent az iskola diákjai számára. Az elmúlt tanévben 41 gépi forgácsoló és négy mechatronikai technikust fogadott a cég.

2007-ben a város másik nagy járműipari cége, a BPW is jelentkezett ugyanezzel az igénnyel, és szintén elindította a tanműhelyét. Ők forgácsolókkal, hegesztőkkel, mechatronikai technikusokkal kötöttek szerződést. A sort a Jabil és a TDK folytatta, akik elektronikát és mechatronikát tanuló gyerekeket fogadnak, immár ők is saját tanműhelyben.

A vállalatok a diákokkal tanuló– és tanulmányi szerződést is kötnek. Ez egyrészt biztos munkahelyet jelent iskola után, másrészt anyagilag is figyelemre méltó segítséget jelent. Egy hiányszakmát választó, jó tanulmányi eredménnyel rendelkező diák akár 80 ezer forintot is hazavihet havonta – tudtuk meg.

A cégek más módon is igyekeznek támogatni az iskolában folyó képzést. Évente több tízmillió forint érkezett tőlük szakképzési hozzájárulás jogcímen, és a pénzből látványos fejlesztésekre is futotta. Az elmúlt tanévben, a székhely intézményben mechatronikai laboratóriumot avattak, míg egy másik tagintézmény új oktatópadot vásárolt.

A szakképzési hozzájárulás eltörlésével ez a kapu sajnos bezáródott, de a cégek továbbra sem zárkóznak el például iskolai rendezvények támogatásától.

A napi gyakorlathoz tartozik az is, hogy a vállalatok munkatársai órákat tartanak a három iskolában, illetve az iskolák pedagógusai ingyenesen részt vehetnek a cégeknél folyó – amúgy jellemzően borsos árú – továbbképzéseken. Ugyanakkor ha ezek után azt a következtetést vonnánk le, hogy minden a sima és egyszerű, tévedésben lennénk. Az iskolának ugyanis most éppen egy olyan kihívással kell szembenéznie, ami valószínűleg sok másik hasonló képzőintézményt is érint.

„A törvényi változás miatt súlyos probléma a szakképzésben a műszaki szakemberek alkalmazása” – magyarázza Balogh Gabriella. A gondot az okozza, hogy az oktatók számára eddig engedélyezve volt a túlóra, de most maximum heti 22-26 órát taníthatnak. „Még az is lehet, hogy szeptembertől egyszerűen nem tudunk szakembereket beküldeni az órákra” – mondja az igazgató, aki arról számol be, hogy mind a három intézményben hirdettek meg állásokat, de egyelőre kevés a jelentkező. A pedagógusbérek egyszerűen nem versenyképesek a reálszférával - ahol mellesleg szintén hiány van a szakemberekből. A helyzetet súlyosbítja, hogy – szintén a jogszabályi változások miatt - június végén távoztak azok az idősebb kollégák, akik nyugdíj mellett tanítottak eddig, de most választaniuk kellett a nyugdíj és a munkabér között.