A rutin elkényelmesít, gondolkodj határokon át – vallja az amerikai-magyar pénzember

– Miért fektettek mobilitási szolgáltatóba?
– A mobilitás óriási piac, ráadásul a diszruptív technológiák most mindent felfordítanak. De itt is, mint mindenhol az a kérdés, hol keletkezik árrés. Négy tényező forgatja most fel a piacot: ez az elektromos mobilitás, az önvezetés, a megosztás és az összekapcsoltság, vagyis a CASE (Connected, Autonomous, Shared, Electric). A megosztott mobilitás világában még fontosabb a bizalom. Bizalom kell ahhoz, hogy egy idegen autójába beüljél. És a bizalmat éppen a foglalást, az útvonalat követő intelligens rendszerek által adott felügyelet adja meg. Ez a 21. század digitális bizalma, a digitális infrastruktúra által adott bizalom. Rengeteg minden történik most a mobilitás világában, és lesni kell, hol csapódik le az árrés, hol lesz a mi üzletünk. Mert úgy néz ki, ez az árrés mostantól máshogy fog megoszlani, mint eddig, a hagyományos modellben. Ezért is van az, hogy a hagyományos, nagy szereplők, köztük autógyártók, energiacégek, így a MOL is, befektet a megosztott mobilitásba. Nem véletlen az sem, hogy a német Innogy a BeeRides egyik befektetője. Vagyis ők is keresik az utat az új megoldásokhoz.

– Milyen cégekbe fektettek?
– Segítettünk egy volt munkatársnak beindítani az AutoHop autómegosztó szolgáltatást, amit aztán felvásárolt a BlaBlaCar telekocsi-szolgáltató. Mostani befektetéseink a Budapesten is működő BeeRides autóbérlő szolgáltatás, valamint a Wunder fuvarmegosztó, amely egyébként pont most vett meg egy rollermegosztó platformot adó szoftvercéget, a Fleetbird-öt. A Wunder többek között Delhiben, Rióban, a Fülöp-szigeteken szolgáltat, mindig ott, ahol sok ember él, és a közlekedés rendkívül sűrű, és messzebb áll a kulturált, európai sztenderdektől. Befektetők vagyunk a lengyel szoftver, hardver és IoT-megoldásokat fejlesztő Kontakt.io cégben. Ők például többek között raktárban mozgó targoncáról tudnak adatokat kiolvasni, ugyanakkor nagyon fontos a WiFi, az NFC vagy akár a Bluetooth-kapcsolat, főleg vaskos vasbeton szerkezetek között.

– Startupok terén Magyarország már letette névjegyét, megvoltak a nagy sikerek: Ustream, Prezi, LogMeIn. Hogyan lehet a mobilitási forradalomba belépni, részesévé válni? Nem lesz most sok kudarcos mobilitási startup?
– Biztos lesz. Önvezető-fejlesztő cégek, autómegosztók közül máris nagyon sok csődbe ment. Viszont a talpon maradók, mint a Lyft vagy az Uber piaci értéke hihetetlen magas. Ugye mindenki arra számít, hogy az ő lova lesz a befutó. Ugyanakkor minden nagyon gyorsan változik, jönnek-mennek a szereplők.

– Budapesten a Greengo indulása után hamarosan megkapta a versenytársat, a MOL Limót. Biciklimegosztóból is van legalább három. A közeljövőben rajtol az amerikai Lime e-rollermegosztó. Úgy látszik, elbírja a piac a versenytársakat. Ön befektetne egy újabb, mondjuk magyar e-roller szolgáltatóba?
– Nem biztos. Mert egy megoldással egy kis piacon maradni nem éri meg. Az Európai Unió viszont már elég nagy piac. Az egyetlen nyelvhez és limitált közösséghez kötött szolgáltatás életképtelen. Már eleve úgy kell építkezni, hogy átlépünk a határokon és nemcsak két vagy tíz millió embert szolgálunk ki. Ezzel nem azt mondom, hogy nem lehet piaci rést találni lokális szinten, csak kisebb hasznot lehet elérni. A mobilitásra az önkormányzat, az ipari cégek és állampolgár, vagyis az állami, a vállalati és a privát szféra is egyaránt új megoldásokat igényel, mindenki érdekelt benne.

– Milyen erős most Magyarország a startupokban? Nem teszi jobban az egyszeri startupper, ha felül a berlini gyorsra?
– Szerintem jó a brandje most a magyar startup-ökoszisztémának. Az Invented in Hungary koncepció egyre fontosabbá válik, vagyis az, hogy itt találtuk ki, itt oldottuk meg, nemcsak itt gyártottuk. Ez egy nagyon fontos üzenet, de hangsúlyozom, még többre van szükség. Például az előbb említett hármasnak, az államnak, a vállalatoknak és a magánembereknek a jobb összefogására. Hiányoznak még a sorozatvállalkozók (serial entrepreneur) is, a sok sikeres cégalapító, aki a bukás után sem adja fel, és megy tovább.

– És lesznek?
– Igen, egyre többet látni.

– Ha most önhöz ötlettel jönne egy startupper, mit kellene mondania ahhoz, hogy felkeltse a figyelmét?
– A lényeg az ember. És fontos az is, ki vagy kik az alapítók. Az még jobb, ha különböző szakterületet képviselnek, mert kiegészítik egymást. De talán még fontosabb az integritás. Hogy hosszabb távon se keveredjen össze a vállalkozás és a saját világ. Ne költsünk túl sok pénzt magunkra, forgassuk azt az üzletbe, hogy fejlődhessünk.

– Miben más az amerikai vállalkozási kultúra, az üzleti világ? Mit lehetne meghonosítani?
– Harminc évig éltem Amerikában. Csak Ronald Reagan mondata jut eszembe: "Bízzál, de ellenőrizz!" Az üzletben kell a bizalom, de ha csalódás ér, dönteni kell. Ez itthonra is érvényes persze, egy csalódás után leírjuk az üzletfelet. De az európai sokat gondolkodik, elkötelezi magát egy irányba, aztán nem tud elég gyorsan váltani.

– A magyar kkv-szektorra jellemző, hogy kis kockázattal rutin alapon tervezik az üzletet. Így viszonylag kiszámítható módon termelnek, de a fejlesztéstől, újítástól tartanak, elsősorban a költségek miatt, másodsorban azért, mert esetleg felborítja a megszokásokat. Pedig az innovatív gazdaságban most minden a rutinok felborításáról szól. Hogy lehet kilépni saját árnyékunkból?
– A technológia mindenhol a világon a legjobb barát és ellenfél is. És ha benne vagyunk a rutinban, elkényelmesedünk. És ez általában elnyomja a kockázatvállalási hajlandóságot. Viszonylag jobban ismerem a fémipari megmunkálás világát, és sok helyen látom, hogy a cégek beruháznak, gépbeszerzésre állami támogatást is felvesznek. De a megnyert kapacitást is el kell tudni aztán adni!

Szóval sok szó esik a technológiai változások kihívásairól, de ennél is nagyobb kihívás a marketing és a sales. A marketing technológia, a sales technológia ma legalább annyira fontos, mint a gépi.

A múlt rendszerben a mérnöki tudást tartották legtöbbre, de a soft skill, a HR, a kommunikáció nem volt fókuszban.

– Ez akkor generációs vagy történelmi meghatározottság kérdése.
– Nem szabad elkényelmesedni, nem szabad csak a megrendelésre várni. És fontos a stílus, a hangvétel, a tone at the top („a főnök által megadott hang”), és hogy tudjuk magunkat kívülről szemlélni minden helyzetben. Mert ami most a mobilitásban történik, az nagyon is erről szól, ez egy tipikusan think out of the box, vagyis gondolkodj a dobozon kívül helyzet.