Pekárik János: karbantartókat, gépkezelőket fogunk képezni

– Az Ipar Napjai kiállításon a Gépipari Tudományos Egyesület díjkiosztóján kétszer is a pódiumra állhatott, hiszen elnyerte a szervezet által kiosztott nagydíjat és egy elismerő oklevelet is átvehetett. Mi az oka annak, hogy két alkalommal is a vállalatra gondolt a GTE?
– Mindkét elismerést egy-egy újdonságunk miatt kaptuk. A nagydíjat Ermaksan Fibermak Momentum Gen-3 lézervágó gépért, az oklevelet pedig az Apollo Twin Mach3 cső- és profillyukasztó gépért. Mindegyik berendezés különleges, igazi újdonságként szolgál a szakmának. A török lézervágógépről azt mondhatom el, hogy energiatakarékos, ugyanakkor képes nagy sebességgel vágni, könnyen kezelhető. A kivitele sem utolsó, több ízben nyert dizájndíjat más kiállításokon. Az Apollo gépünk olasz, nagyban megkönnyíti a használó munkáját, egyedülálló a világon.

– Mindkettő újdonság számba megy, jellemző a vállalatra, hogy ilyen berendezéseket forgalmaz?
– Az utóbbi időben próbálunk letérni a járt útról, a sztenderd berendezések mellett ezekhez hasonlókat is forgalmazunk. Kiváló minőség jellemzi a gépeket, a forgalmazott berendezések közül ki is szelektáljuk azokat, amik nem válnak be.

– Az autóipar mellett mely szektorokat szolgálják ki?
– Jellemző partnereink a fémszerkezetgyártók, a lemezmegmunkálók és mezőgazdasági gépgyártók.

– Mivel igyekeznek kitűnni a konkurens cégek közül?
– Átvállaljuk a felelősséget a partnertől: a megrendelő elmondja, hogy mit és milyen feltételek mellett szeretne gyártani, mi pedig kiválasztjuk a legmegfelelőbb szerszámgépet. Ez nagy könnyebbség számukra, hiszen más forgalmazóknál az a bevett szokás, hogy a vásárlónak kell dönteni, melyik gépet válassza. Mi viszont rálátunk a piac egészére, pontosan tudjuk, melyik berendezés a legjobb választás adott feltételek mellett. Persze ez jár részünkről egyfajta kockázattal, de a partnereinknek ez nagy segítség. Jellemző az is, hogy feltérképezzük a megrendelőnél dolgozók szakmai tudását: ha látjuk, hogy nem elég tapasztaltak, akkor könnyen kezelhető berendezést ajánlunk, ha viszont nagy a szakmai tapasztalat, akkor nagyobb tudású gépet is kínálhatunk. Úgy gondolom, annak nincs értelme, ha olyan gépet adunk el, amit aztán nem fognak tudni használni és kellően kihasználni.

– A széles szolgáltatási paletta sokrétű munkatársakat feltételez.
– Csak a legjobbakat vesszük fel! A munkatársaink tapasztaltak, vannak köztünk egészen fiatalok is. Az sajnos jellemző, hogy nem tudunk olyan frissen végzett fiatalt alkalmazni, aki mindenféle betanítás nélkül megfelelne. Éppen ezért olyan kollégákat veszünk fel, akiknek a szakmai tudása és a hozzáállása kiváló, a gyakorlati ismereteket pedig a velünk kapcsolatban álló partnercégeknél szedheti magára. Ilyen magabiztos tudással képesek vagyunk az általunk forgalmazott gépeket szervizelni és karbantartani is. Nagy problémának gondolom, hogy az apróbb javításokat és az időközi karbantartást nem tudják a cégek saját alkalmazottai elvégezni. A rendszerváltás sajnos elkaszálta ezt is, manapság már nem képeznek olyan szakembereket, akik erre is képesek. Kitaláltam azonban erre egy rendszert, ami megoldaná ezt az áldatlan állapotot, képesek lennék karbantartókat képezni a cégeknek.

– Mit jelentene ez a gyakorlatban?
– 2017-től indul nálunk olyan oktatás, ami lehetővé tenné ezt a képzést. Tanulóbázist alakítunk ki, ahol akár három-négy fiatalt is képeznénk a partnereink igénye szerint. Sajnos az állami oktatásban nagyon elavultak a gépek, harmincéves lemaradásban vannak az iparhoz képest. Ilyen berendezéseken nem lehet tanulni a kor követelményei szerint. Mivel az oktatók alulfizetettek, nem gondolom, hogy nehézséget fog okozni megfelelő tudású szakembert találni tanításra.

– Mennyi anyagi ráfordítást igényelne a projekt?
– Ha figyelembe veszem, hogy új berendezéseket kell vásárolni, amin tanulni tudnak a fiatalok, új helyiséget kell kialakítani, akkor úgy gondolom, százhúsz millió forintból megvalósítható. Persze ebbe nem számoltam bele azt, hogy a napi munkából kieshetnek a tapasztalt kollégák, hogy átadják a tudásukat a fiataloknak, de ez hosszútávon megtérülő befektetés lesz. Ahogy látszik, nem nagy tétel, ám mégsem jellemző ez a fajta szakemberutánpótlás Magyarországra: sokan a befektetések pillanatnyi megtérülését nézik csak. Pedig a szakemberek képzése – úgy gondolom – megéri a hosszútávú befektetést.

– Bizonyos vélemények szerint az Ipar 4.0 nem a jövő, hanem a jelen. Ezzel szemben többek szerint Magyarországnak még van hova fejlődni e téren is. Hogy látja ezt? A cég által forgalmazott gépek mennyire felelnek meg az új típusú ipari trendeknek?
– A szerszámgépeink összekapcsolhatóak, a számítógépes vezérlés ezt lehetővé teszi, megfelelnek a legmodernebb követelményeknek. Ugyanakkor, ha a megrendelőnél különböző fejlettségű berendezések vannak, nem fogja tudni hálózatba kapcsolni azokat. Ugyan az autóiparban már jellemző ez a fajta fejlettség, az ipar más részeiben azonban még nem. Elsősorban arra van szükség, hogy fejlesszék a berendezéseiket, egységesítve a gépparkot és képezzék a munkatársakat, hogy a modern gépek adta lehetőségeket ki is tudják használni. Egyrészről az a meglátásom, hogy kevés a pályázati lehetőség, másrészről a tudás iránti vágy is csekély. Jómagam 17 éves korom óta járok rendszeresen kiállításokra, ahol találkozhatok a szakma szereplőivel, az új berendezésekkel. Sajnálattal tapasztalom, hogy egyre kevesebb járunk el a magyarországi rendezvényekre. Az meg egyenesen megdöbbentő, hogy a németországi kiállításokon több ázsiait látni, mint magyart. Nemhogy nem állítunk ki, de még csak résztvevőként sem vagyunk jelen. Alapvetően rossz a hozzáállásunk és ez az üzletre, az iparral is hatással bír.

– Mit ért pontosan a hozzáállás alatt?
– Járjuk a világot, látjuk, mennyire optimistán állnak az élethez más nemzetek. Nemrég egy török gépgyártó azt mondta, kezdő cégével azt tűzte ki célul, hogy rövid időn belül hatvan értékesítőt fog foglalkoztatni. Ez óriási szám! Persze jó, ha összejön negyvenöt, de pont ez a lényeg: ha csak kilencet céloz meg, abból még annyi sem lesz. Mernek nagyot álmodni, ez hiányzik belőlünk.

– Mi a Pekárik nagy álma?
– Mi szeretnénk lenni a legmegbízhatóbb gépforgalmazó Magyarországon. Ha a legnagyobbak nem is tudunk lenni, de a legjobbak még lehetünk!