Takács János: a duális képzés egyszerre több és kevesebb

Takács János 1972-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) Gépészmérnöki Karán végzett okleveles gépészmérnökként, majd egyetemi tanár; 1982-ben a műszaki tudományok kandidátusa, 1994-ben habilitált doktor, a BME Járműgyártás és –javítás Tanszék vezetője 1990-2012 között. A járműgyártás technológiák területén a hazai nemzetközi járműgyártó cégek többségével (GM, Opel; Suzuki, Audi, Knorr-Bremse, Continental Temic; Bosch) elismert kutatás-fejlesztési feladatokat oldott meg (a járműgyártás; anyagtudomány; folyamatdiagnosztika, minőségbiztosítás területén). A tanszéken a lézersugaras technológiák (vágás, felületkezelés, jelölés, hegesztés, forrasztás, gyorsprototípus gyártás) bevezetését több mint húsz éve kezdte meg, több hazai (OTKA, OKKFT; GVOP; TÁMOP) és nemzetközi (EU-Fp-6) sikeresen zárult projekt témavezetője volt, tudományos iskolát teremtett ezen a szakterületen. 1997-98-ban; majd 2000 óta a GTE (Gépipari Tudományos Egyesület) elnöke.

- Mi a GTE fő tevékenysége?
- Egyesületünk az 1867-ben alakult Magyar Mérnökegylet utódjának tekinti magát, 1949-ben alakult újra, 65 évesek voltunk idén február 19-én. A rendszerváltás óta vagyunk teljesen önálló jogi személyiséggel rendelkező egyesület, jelenleg közhasznú státuszban működünk. A gépiparra jellemző szakmai sajátosságoknak megfelelő szakosztályi szervezet és ezekhez területi egységek tartoznak. Fizető tagjaink száma jelenleg több mint ezerháromszáz, azok, akiket elérünk különböző módokon, például konferenciákon, tanfolyamokon, kiállításokon nagyjából hatezer fő. Nagy szervezet vagyunk.

- Az elmúlt években hogyan változott meg az életük?
- Az utóbbi időben nehezebbé vált a munkánk, mert a magyar ipar megváltozott szerkezetben dolgozik. A multinacionális cégeknél dolgozó mérnökök elérése nehezebbé vált, mint korábban. Ott a munkában való jelenlét kevésbé engedi meg, hogy a mérnökök eljárjanak rendezvényeinkre. Az egyik kihívás számunkra, hogy a jövőben hogyan tudjuk megoldani az ifjúság bevonását. Erre különböző módszereink vannak. Például diplomatervezési, TDK-szervezési együttműködések - ezekkel a szakmát igyekszünk elvinni a fiatalokhoz.

- Ezt milyen eszközökkel tudják elérni?
- Jó példa erre a Formula Student verseny, ahol a nevezéshez egy olyan szervezet tagjának kell lennie a résztvevőknek, amely a nemzetközi szervezet Magyarországi partnere. Nagyjából évente 20-40 ilyen új tagunk van.

- Másképp is be tudják vonni a fiatalokat?
- A fiatalok érdeklődése vegyes. Van, hogy egy oktató, vagy egy sikeres szakmai rendezvény hatását mozgósítónak tartják. Az egyesület vezetése arra törekszik, hogy minél demokratikusabb legyen a szakosztályok működése. A gépjármű szakosztály például teljesen szabadon szervezi az autóbusz tanácskozásokat. A nemzetközi konferenciák rendezésére természetesen pályáznunk kell, és ha jól készítettük elő az anyagot, akkor kaphatjuk meg a rendezés jogát. Az autóipari EAEC konferencia 2015-ös rendezvényét például Győrben tervezzük, az esemény hátterét a Széchenyi István Egyetem és az Audi adja.

A GTE 2013-as közgyűlése

- Miből finanszírozzák az egyesület fenntartását?
- Állami támogatást nem kapunk, a közhasznúságunk miatt adókedvezménnyel támogathatnak cégek, mert a tagdíj bevételek kiadásainknak csak kis részét fedezik. Bevételeink nagy része piacképes tevékenységekből, például az említett konferenciákból és szakmai lapok kiadásából, tanfolyamokból, tanulmányutakból adódik össze. Legközelebb például a gyors prototípus gyártásról, a 3D-s nyomtatásról rendezünk majd szakmai konferenciát.

- Hogy látja a duális képzés és a hagyományos egyetemei képzés viszonyát?
- A duális, illetve a hagyományos képzésből kikerülő fiatalok más típusú feladatokra alkalmasak. Azok a hallgatók, akik – német minta alapján – duális képzésben vesznek részt a tanulmányi idő egy részét egy adott cégénél töltik. Kettős felvételi követelménynek kell megfelelni, az országos felvételi rendszerben is jelentkeznek, de ezen kívül a képzés üzemi helyszínét adó cégek is felvételiztetik a diákokat, a vállalati alkalmasságuk kapcsán. Amennyiben mindkettőben megfelelnek, akkor veszik fel őket az adott szakirányra. Így a közös képzés már az első félévtől elkezdődik, tavaly már a Mercedes és a Knorr-Bremse Kecskeméten így vett fel hallgatókat.

- A tudományos világ szempontjából ez mennyire előnyös képzési forma?
- A képzés során az idő egy részét a gyárban tölti a hallgató, ennek következtében az egyetemen kevesebb idő marad a tananyagok átadására, az elméleti tudás elsajátítására. Nyilván az ismeretanyag egy részét lehet csak időarányosan átadni. Általában ezeket az ismeretanyagokat egyeztetik a vállalati követelmények és az egyetemi tanterv szempontjából. Ezek a mérnökök a vállalati feladatokra felkészültebbek lesznek, de mondjuk egy szélesebb körű, rugalmasabb, kutatás-fejlesztési munkában, ahol szinergikusabb tudásra van szükség, kevésbé lesznek pallérozottak. Így a duális képzés egyszerre több is és kevesebb is, mint a hagyományos. Az egyetemen sokkal több órában szélesebb spektrumú tudást lehet szerezni. Ezekből az általános ismeretekből a cégnél nem használja mindet, de ha mondjuk néhány év múlva vezető lesz, akkor már szüksége lehet olyan tudásra is, amit addig nem használt, mert át kellene látnia több területet. Könnyebbséget jelenhet ilyenkor ez a tudás például abban, hogy eldöntse jó irányba mennek-e a fejlesztések. Például az elektromos autóknál az akkumulátor fejlesztés és más villamosmérnöki és számos egyéb probléma átlátásának a képessége is kell. A cégek közti átjárhatóságban is előny lehet a szélesebb körű elméleti egyetemi tudás, könnyebben lehet vele alkalmazkodni.

- Mi a szerepe a GTE-nek a Hungexpo szakmai kiállítási nagydíj pályázatán?
- A Hungexpóval nagyon régi kapcsolatban vagyunk. A díjak odaítélésénél szempont, hogy lehetőleg a piaci bevezetés előtt itt jelenjen meg a termék, de azért már legyen rá piaci érdekélődés, azaz piacképes legyen. Lehet külföldi fejlesztés is, de itt mutassák be először, volt már Budapesten német és japán fejlesztés is elsőként bemutatva. Ezzel ösztönözni akarjuk a Hungexpóra törekvőket, hogy ne másodrendű vásárnak tekintsék a budapestit, hanem egy olyan jó vásárnak, amely valóban piacot tud hozni. Nyilván a regionális szerep a legjellemzőbb nálunk. Idén az Ipar napjai című kiállítást május 27-30. között rendezik meg, ez gyártással és termékkel is kapcsolatos. A GTE szakértői a szakmai zsűrizést végzik.

- Hány pályázat érkezésére számít?
- Becslésem szerint több mint tíz pályázat várható. A pályázatok összeállítása is komoly munka. Hiába van egy jó termék, ha a pályázatra nem fordítanak figyelmet. A zsűri nem hallomások alapján ítél, hanem szakmailag dokumentált anyagok alapján.

- A közhasznú tevékenységük mennyiben alakul át?
- Feladatunknak érezzük a szakmai tudás terjesztését, bővítését. Ennek megfelelően sok konferenciát szerezünk, de egyre több az ilyen esemény a piacon, ezért a mi általunk rendezettekre is érezhetően kevesebben jönnek. Ráadásul korábban több pályázaton tudtunk részt venni, amelyek a szakmai ismeretterjesztésen túl forrásokat is biztosítottak. Ma a civil szervezetek támogatásai eléggé lecsökkentek. Szakmai képzésben továbbképzésben is erősek voltunk, de mára nagyon nagy lett a verseny, sok cég jelent meg a felnőttképzésben és sajnos visszaszorultunk.

- Milyen a tudomány-támogatási szerepük?
- Eddig is részt vettünk hazai és EU-s pályázatokban egyik leglényegesebb a Manufuture HU platform kialakítása volt. A következő uniós költségvetési ciklusban (Horizon 2020) nagyobb lehetőségek körvonalazódnak. A keretszámokból úgy látszik, hogy az ipar és a felsőoktatás együttműködésének katalizátorai lehetünk. Ezeknek a programoknak az a célja, hogy valami új fenntartható, energia hatékony és környezetkímélő versenyképes dolgot hozzunk létre. Sokszor például nagyvállalatok is együtt pályáznak olyan kérdésben, amely mindegyiknek érdeke, de amúgy a piacon konkurensek a résztvevők. Beszállítóvá válást segítő források is megnyílhatnak. Beszállítóknál K+F feladatokra sokszor nincs külön pénz, itt lehet mérnökirodákat vagy az egyesületet bekapcsolni. Versenyhelyzetben vagyunk. Oktatókat is segítenünk kell saját kutatási háttérrel elért eredményeinek közreadásában. Egy-egy probléma megközelítésének módjáról szakmai vitákat folytathatunk és az eredmények publikációs lehetőségeit próbáljuk elősegíteni. A kutatásra magára nekünk nincs infrastruktúránk, de az információáramlást tudjuk segíteni. Például úgy, ha a német testvérszervezetünk rendez egy konferenciát, akkor onnan a szakmai kultúra szélesítését szektor- és cég semlegesen tudjuk elhozni a hétköznapokban használható információkat.