Tavaly is bővelkedett újdonságokban az additív gyártás

A hagyományos gyártási technológiákkal ellentétben az additív gyártás rétegről rétegre építi fel a tárgyakat, számítógépes tervezés (CAD) és sokféle anyag, például fém, műanyag, beton vagy papír felhasználásával. Az additív gyártásban használható anyagok széles skálája is az egyik előnye a technológiának, új anyagokkal lehet kísérletezni a még nagyobb hatékonyság érdekében. Bár az additív gyártás és a 3D nyomtatás kifejezéseket néha felváltva használják – és használjuk néha mi is az autopro.hu-nál az egyszerűség kedvéért -, az additív gyártás tágabb értelemben több technológiát is magában foglal, amik közül az egyik maga a 3D nyomtatás.

Az additív gyártás mára kinőtte azt a kezdeti felhasználási módot, amikor pusztán prototípusok gyártásának eszköze volt – innen ered egyébként egy másik megnevezése is, a gyors prototípusgyártás. Az elmúlt évtizedben a technológia egyre népszerűbbé vált, és új iparágakban is teret nyert.

A trend Magyarországon is megfigyelhető, bár jellemzően a tengerentúlon, az Egyesült Államokban alakul az additív gyártás iránya, ott születnek az új technológiai megoldások. Így volt ez például a Fused Deposition Modeling (FDM) és a Fused Filament Fabrication (FFF) technológia esetében is, melyeket a Stratasys egyik alapítója fedezett fel.

Az FDM, azaz olvasztott huzallerakásos modellezés (Fused Deposition Modeling) a Stratasys által kifejlesztett, szabadalmaztatott technológia, amely az elmúlt több mint 30 évben 1820 szabadalmi bejegyzést kapott, amelyből 1380 szabadalom aktív, és a Stratasys védjeggyel rendelkezik erre a kifejezésre. A Fused Filament Fabrication (FFF) egy szintén a műanyag huzal megolvasztására épülő technológia, amelyben nem használják azokat az innovációkat, amelyeket a Stratasys szabadalommal véd.

Most már Magyarországon is alap

Az additív gyártás nem Magyarországról indult, sőt, a kezdeti években alig volt ismert ez a technológia hazánkban. A 3D nyomtatásban először a Varinex Zrt. alapítói látták meg a fantáziát, az 1990-es évek második felében Falk György és Volonics György honosította meg a rétegről rétegre történő gyártást – de ez a megoldás igazán csak a kétezres években terjedt el.

Jól látszik, hogy 2023-ra mennyire fontos lett a technológia hazánkban: telt házzal futó konferenciákat rendeztek a témában, valamint új képzés indult a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Műszaki Intézetének hála a Gödöllőn. Az additív gyártás már a legtöbb mérnökképzés tanrendjében kötelező vagy választható elemként megjelenik, azonban kifejezetten a szakterületnek dedikált, akkreditált képzést egyelőre nagyon korlátozott számban van lehetőség elvégezni. A MATE az első egyetemek között van, ahol elérhetővé vált az Additív gyártástechnológiai szakmérnök szakirányú továbbképzés, amellyel a fővároshoz közeli lehetőséget nyújt annak elvégzésére.

Hol tartunk ma?

Ha visszatérünk a nemzetközi szintre, láthatjuk, hogy az additív nyomtatásban már ott tartunk, hogy lassan a tömeggyártásra is alkalmas lesz ez az eredetileg gyors prototípusgyártásra használt technológia a nanotechnológia megjelenésével és hasznosításával. A legújabb kutatások egy új módszert dolgoztak ki a nanoméretű fémszerkezetek nyomtatására, amely alacsony intenzitású fényen alapul.

A 3D nyomtatás már az élelmiszeriparban és a fémöntésben is megjelent, a szakértők várakozásai szerint pedig a következő években is meghatározó lesz a gyártásban. Ki tudja, mi lehet a határa ennek a technológiának?