Magyar kkv-ként a tengerentúlra is eljuthat a PMT

- Mivel készült a PMT Szerszámgép Zrt. az Automotive Hungary és Ipar Napjai kiállításra?

- Somodi Viktor: A fő fókusz a mögöttem látható cellán van – ez egy saját fejlesztésű, automatizált élhajlító cella, erre hegyeztük ki a kiállításon való megjelenésünket. A másik fő üzenetünk, hogy a szervizelés terén sokat fejlődtünk. Arra fektetjük a hangsúlyt, hogy a korábbi eladásainkat meg tudjuk támogatni a szervizelési és egyéb szolgáltatásainkkal.

Bár a gépértékesítést állítottuk központi szerepbe, a partnereinknek nagy segítség lehet az is, ha új gép beruházására nincs is lehetőségük, akkor támogassuk őket a karbantartással, szervizeléssel és az eseti beavatkozásokkal.

- Mennyire értékelik a partnerek ezt a szemléletmódot?

- Pekárik János: Magát a hozzáállást értékelik, de a karbantartás Magyarországon kicsit nehézkes. Értem ez alatt azt, hogy megváltozott a gépekhez való viszony. Korábban a gépek karbantartása alapelvárás és szemléletmód volt, hiszen a gép hozta a bevételeket. Ma ez nem jellemző, mindent megpróbálnak minél gyorsabban, minél kisebb költség mellett kihozni a gépből. Ennek az a következménye, hogy a gépek műszaki állapota pár év alatt rohamosan megromlik.

Ez hosszú távon nem éri meg, mert amíg áll a gép, komoly bevételtől esik el a felhasználója. Sokkal több a hiba miatti leállás, illetve gyakrabban szükséges a gépek cseréje is. Ennek ellenére nagyon nehéz előre lépni ezen a területen, mert mindenki a spórolást és a költségmegtakarítást tekinti elsődleges célnak. A hosszú távú gondolkodás kikopott. Jó példa, hogy míg egy cégvezető a saját autóját elviszi olajcserére és a szükséges szervizekre, addig a szerszámgépét, termelőeszközét nem. Pedig ezeknek ugyanúgy van időszakos karbantartási igénye, csak ez nem kötelező, a hatóság nem szabályozza, így ezt sokan elhanyagolják – pedig az autó nem, vagy csak minimálisan hoz bevételt, a gépnek viszont a nevében is benne van, hogy termelőeszköz.

- Ez az utóbbi évek válságaiban alakult így? Mennyire új jelenségről beszélünk?

- PJ: A hosszú távú gondolkodás már a rendszerváltással kikopott. Én már a rendszerváltás előtt is sok időt töltöttem el az iparban, a TMK (Tervszerű Megelőző Karbantartás) jól működött, a vállalatvezetés keményen számonkérte az üzemeken az előírásokat. Szigorúan szabályozták, hogy melyik gépen mekkora időközönként milyen karbantartási munkálatokat kell elvégezni. Ez a szemlélet megszűnt, ennek áldozata lett a gépkarbantartás és a gépek fizikai állapota.

- A jelenség mennyire figyelhető meg kkv-knál és nagyvállalatoknál? Van eltérés?

- PJ: Látni nagyon jó példákat kis- és középvállalatoknál is, és nagyon rossz példákat multiknál. Nem szektor- vagy méretspecifikus a jelenség.

- Visszatérve a PMT által bemutatott élhajlító cellára: a tavalyi beszélgetésünk során említette, hogy kifejezetten a nehézségeken való átlendülést szolgálhatja a gép. Ez mennyire alakult így?

- SV: Műszakilag abszolút hozza az elvárásainkat a gép, kész van, értékesíthető. Odáig eljutottunk már a stratégiánkat illetően, hogy külföldön is meg kell mutatnunk a gépet, mert a magyar piac jelenleg nem elég élénk. Nincsenek pályázatok, az elmúlt évek anyagilag meggyengítették a vállalatokat, szinte mindenkinél megfogyatkozott a beruházásokra fordítható keret. Emellett gyengélkedik a német ipar is, ami komoly befolyással van a magyar iparra – nincs elég megrendelés, nem sok esélyt látunk arra, hogy csak a magyar piacon komoly bevételeket érjünk el az élhajlító cellánkkal.

- Külföldön mely piacok felé nyitnának?

- SV: Gondolkoztunk Romániában – a földrajzi közelség és a kisebb nyelvi korlát miatt elsősorban -, de friss hír, hogy akár kontinenst is ugorhatunk. Nyugat-Európa mellett az Egyesült Államokból is érkezett megkeresés.

PJ: Az Egyesült Államokban jelenleg olyan mértékű az igény az automatizált rendszerekre, hogy azt nem tudják kielégíteni – lényegesen gyorsabb a növekedés, mint Európában, és robotizált rendszert nem tud elegendő cég szállítani.

- Hogyan lehet esélye egy magyar kkv-nak az amerikai piacon?

- PJ: Lehet, akár direktben is, bár ahhoz komoly tőke kell. Amire viszont sokkal nagyobb esély mutatkozik, az egy nagy gyártóval való partnerség kialakítása. Például ahhoz, hogy be tudjunk lépni az amerikai piacra, jelentős fejlesztési pénzekre lenne szükségünk, és természetesen időigényes is lenne ez a megoldás. Ugyanakkor, ha szövetkezünk egy gyártó céggel, akkor mi biztosítjuk neki a technológiát, ő adja az alapgépet és a piaci kapcsolatait.

Fontos megjegyezni, hogy az Egyesült Államok piacán való értékesítéshez helyben kell céget alapítani, külföldi – főleg európai, kelet-európai – cégeket önmagában nem veszek komolyan, előnyben részesítik a hazai vállalatokat. Ezért is előnyös nekünk egy komoly, az amerikai piacon már jelenlévő nagyvállalat mögé beállni, és olyan speciális gépet adni nekik, amivel nem rendelkeznek. Ez egyébként tendencia is a világban, gyakori, hogy a nagy szerszámgépgyártók nem maguk fejlesztenek specifikus megoldásokat, hanem felvásárlással vagy partnerséggel kínálnak egy kisebb cég által kifejlesztett technológiát.

Kereskedőként eddig bizonyos gyártók termékeit forgalmaztuk, de nem léphettünk ki külföldre, hiszen az adott gyártónak jellemzően minden országban megvan a saját kereskedelmi partnere. A saját termékünkkel már nem vagyunk kiszolgáltatva a magyar piacnak – ez volt az egyik motivációnk a termék fejlesztésekor, de a szakmai kihívás még fontosabb szempont volt.

Azt tapasztaltuk, hogy a hagyományos CNC-megmunkálóközpontok iránt a kereslet folyamatosan csökken. Ennek egyik oka a képzett munkaerő hiánya, ami mára óriási mértéket öltött – élhajlítógépet például úgy tudnánk eladni, ha adunk hozzá kezelőt is. Ez nem magyar sajátosság, Európában szinte mindenhol jellemző. Úgy gondoltuk, hogy ez a folyamat ki fogja kényszeríteni az automatizálást Magyarországon is.

Emellett termelékenységi kérdés is az automatizáció: az automatizált cégek termelékenységével hagyományos gépekkel nem lehet versenyképesnek lenni. Ha Európa nem akar lemaradni gazdasági téren, akkor automatizálás terén is fel kell venni a versenyt a távol-keleti cégekkel. Ez már nemcsak a nagyvállalatok területe, egy kkv sem tud másképpen növekedni, csak automatizálással. A hagyományos gépek elérték a teljesítőképességük határát.

- Mik a vállalat tervei a jövőre nézve?

- SV: A fejlesztés terén előre lépni, további szabadalmakat szerezni. Jelenleg kettő nemzetközi szabadalommal rendelkezünk. Az élhajlító cellánk a világon egyedülálló módon oldja meg a szerszámcserét bármely szerszámrendszerben.

Mi a multikkal szemben a szemléletmódunkkal tudunk többet ajánlani: a gép fejlesztésekor figyelembe vettük, milyen megoldás mennyibe fog kerülni a későbbi felhasználónak.

Tudás alapú céggé szeretnénk válni, ezen az úton haladuk, hiszen jelentősen nőtt a szellemi hozzáadott érték a tevékenységünkben a saját robotos automatizált élhajlító cella fejlesztésével. Nem a fizikai munka a jövő, hanem a szellemi hozzáadott érték növelése.