Olasz életérzés Közép-Kelet-Európában

A Fiat történelme egészen a századfordulóig nyúlik vissza, 1899-ben alapították a céget Torinóban, az első gyár 1900-ban kezdte meg a termelését. A két világháború között már szinte a teljes olasz piacot a Fiat dominálta, a második világháborút követően pedig óriási fejlődésnek indult a vállalat. Termelési csúcsát az 1970-es években érte el évi 1,4 millió autóval, és erre az időszakra datálódik három „Európai Év Autója-díj” is 1967-ből (Fiat 124), 1970-ből (Fiat 128) és 1972-ből (Fiat 127) – később még hatszor érdemelte ki az elismerést a Fiat valamelyik modellje.

Az olasz gyártónak komoly történelme van különböző modelljeinek licenszelésében és a kisebb gyártókkal kötött megállapodásokban is. Az ilyen irányú tevékenységben Brazília viszi a prímet, de számunkra érdekesebbek a közép-kelet-európai együttműködések, hiszen ebből is jó párat lehet felsorolni.

A Fiat 2014-ben lett a holland székhelyű Fiat Chrysler Automobiles része, mely 2019-ben egyesült a PSA-val, így létrehozva a Stellantis-t 2020-tól. Ezzel a Fiat az egyik legnagyobb autóipari konszern részévé vált, a legyártott autók számában csak a Toyota és a Volkswagen Csoport előzi meg a Stellantis-t.

Jugoszláv terjeszkedés

A jugoszláv Zastava 1954-be kötött megállapodást a Fiattal, az együttműködés értelmében már abban az évben megkezdődött a Fiat 1400, 1100B és az AR-55 Campagnola gyártása Kragujevacban. Bár a Fiat 1400-as is létezett licenszelt verzióban Zastava logóval, a jugoszláv együttműködés első igazán sikeres, később ikonikussá váló terméke a Zastava 750 volt – a kisautó a Fiat 600-as helyi változata. A modell 1955-től egészen 1985-ig gyártásban maradt, ez idő alatt közel egymillió példány (923.487) készült a kerekded kisautóból.

A hatvanas években tovább mélyítette együttműködését a két vállalat, ennek több gyümölcse is volt, de a 750 sikereihez és volumenéhez hasonló csak a hetvenes években született. Az évtized elején Zastava 101 néven megkezdődött a Fiat 128 helyi gyártása. A Fiat licensze alapján gyártott jugoszláv modell alapján, több változtatással született meg az 1980-as években a Yugo 45, ami tulajdonképpen a Fiat 127 és a 128 keveréke jugoszláv összeszereléssel. A későbbiekben Zastava Skala és Yugo Skala néven is forgalmazták ezeket a modelleket, a nyolcvanas évek második felében évente 200-230 ezer autót gyártották Jugoszláviában a Fiat licensze alapján. Yugo GV néven a Fiat 127 licensze alapján az Egyesült Államokba is eljutott a brand.

A prosperáló időszaknak a délszláv háború vetett véget. 2008-ig gyártott autókat a Zastava ezen a néven, utolsó modellje a Zastava 10 volt, ami lényegében a másodikgenerációs Fiat Punto volt Zastava-logóval. 2008-ba a Fiat felvásárolta a céget, a kragujevaci gyárat azonban megtartotta, sőt fel is újította azt, és 2012-ben újranyitotta. Az üzemben készült 2022-ig a Fiat 500L, 2018-ban az évi 500 ezret is elérte a gyár kapacitása. A létesítményt 2022-ben a Fiat átmenetileg bezárta – az akkor kezdődött átalakítások befejezésével, 2024-től az 500-as elektromos változatát fogják Szerbiában gyártani.

A szocialista Lengyelország legszebb arca

Az 1948-ban alapított FSO lengyel autógyártó első ismertebb modellje a szovjet Pobeda alapján készült Warszawa volt, ám az autó a vasfüggönyön túlra nem jutott el, ahogy a lengyel fejlesztéső Syrena sem az ötvenes évek második felében. A lengyel kormány 1965-ben állapodott meg a Fiattal néhány modell licensz alapú helyi gyártásában Polski Fiat márkanéven. Elsőként a Fiat 125 lengyel verziója készült el, ez a 125p, vagy ahogy hazánkban sokan ismerik, a „nagypolszki”. Az FSO és a Fiat megállapodása alapján jött létre a hetvenes évekre az FSM, ami rögtön egy új modell bevezetésével indított: ez volt a Polski Fiat 126p, a Fiat 126-os lengyel kiadása. Ez a híres „kispolszki”, az aranyos kisautó számos nyelvben kapott még becenevet.

Lengyelországban 3,3 millió példány készült az autóból, emellett 1,3 millió olasz 126-os is készült, összesen tehát a 4,6 milliót is meghaladja a legyártott darabok száma. 1979-től kezdődően csak a lengyel verziót gyártották, az utolsó 126p 2000 szeptemberében gördült le a gyártósorról.

Érdekesség, hogy a kispolszki volt az első személyautó, amit Kínába importáltak, mintegy 10 ezer példány került az országba, de FSM Niki néven még Ausztráliába is eljutott a modell. Az autóból készült kabrió verzió is, Lengyelországban máig rendkívüli népszerűségnek örvend, számtalan átalakított változata létezik. Hazáján kívül Csehországban, Szlovákiában, a Balkánon és különösen Magyarországon volt népszerű az olcsó és egyszerű, mégis szerethető kiskocsi.

A 126p utódja, a Fiat Cinquecento szintén Lengyelországban készült, 1998-ig 1,1 millió példányt gyártottak le belőle. Utódja a Fiat Seicento volt, melyből 2010-ig 1,3 millió készült. Mindkét modellt kizárólag Lengyelországban gyártotta a Fiat, ahogyan Pandából és milliós nagyságrendű autó gördült le a gyártósorról. A Stellantis-érában Alfa Romeót és Jeep modelleket is gyártanak Tychy-ben, a gyár a Fiat legnagyobb európai üzeme.

A Szovjetunió legismertebb autója

Hiába említettünk fentebb már több valóban ikonikus autót, a Fiat és a kelet-európai országok közötti együttműködés legismertebb gyermeke mégsem ezek közül való. Az 1967-ben az Európai Év Autója-díjat elnyerő Fiat 124-es helyi viszonyokra adaptált verziója, a VAZ-2101, ismertebb nevén a Zsiguli a Szovjetunió talán legsikeresebb autója.

A Fiat 1966-ban kötött megállapodást a Szovjetunióval egy autógyár felépítéséről. Az üzemet Szamara mellett építették fel, a hozzátartozó új várost egy olasz kommunista vezető után nevezték el Togliattinak. A VAZ-2101 a Fiat 124-es kissé átalakított verziója volt, alapvetően a hidegre és a sokkal rosszabb utakra szabták az olasz sikerautót. A modellt Lada 1200 és 1300 néven exportálták, az 1300-ast 1982-ig, az 1200-ast 1987-ig. VAZ-2102 néven kombi is készült a modellből.

Az autó az egész szovjet blokkban elterjedt, az egykori Szovjetunió útjait máig komolyabb számban koptatják Zsigulik, de Magyarországon, Romániában, Csehországban, Szlovákiában és a Balkánon sem kell sokáig keresni őket a vidéki városok parkolóiban. A szovjet verzióból mintegy 4,8 millió példányt gyártottak.

Egyéb megállapodások

A fentieknél jóval kisebb volumenben, öt évig működött a Pirin-Fiat nevű márka Bulgáriában. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején több sikeres Fiat modellt gyártottak ezen a néven Lovecs városában, ám összesen az ezret sem éri el a bolgár márka logójával gyártott autók száma – a Fiat 1971-ben nem hosszabbította meg a bolgárokkal kötött szerződést.

Bár a vasfüggöny másik oldalán, de Közép-Európában, Stájerország fővárosában, Graz-ban is gyártottak autót a Fiat licensze alapján. Az osztrák Fiatok közül a legismertebb a Steyr Puch 500, de készültek 850-esek, sőt, 126-osok is (utóbbiból mintegy kétezer) Puch logóval. Nagyobb volumenben csak az 500-as készült, körülbelül hatvanezer. Bár ezeket a Fiat és a Steyr megállapodása alapján tilos volt exportálni és csak az osztrák belpiacra szánták őket, a modellből néhány eljutott Németországba, Finnországba és Magyarországra. A Puch 500-as gyártása 1975-ben állt le.