Nyugdíjaskorba lépett a legaranyosabb kisautó

Kevés olyan ikonikus modellje van az autógyártásnak, mint a Fiat 500-as: bár darabszámban a Mini és a Volkswagen Bogár is jócskán megelőzi, mégis e két kisautóhoz mérhető az olaszok népautójának kultusza. Pedig az 500-asnak semmilyen nagyzoló hivatása nem volt: azért készült, hogy a háború után lábadozó Olaszországban az embereknek legyen egy megfizethető autója, amivel dolgozni járhatnak, és ami akár a hegyekbe, vagy a tengerpartra is elviszi őket.

Dante Giacosa tervezőnek egy olcsó modellt kellett terveznie, ami versenyképes volt a robogóval, az olaszok akkori kedvenc mobilitási eszközével. Végül 1957-ben gördült le a futószalagról az 500-as új változata, 500 köbcenti körüli (pontosan 479 az első verzióban) lökettérfogatú motorral, 500 kilogrammos súllyal és 500 ezer líra alatti áron: ez a három paraméter is magyarázza az elnevezést, bár 500-as néven 1936 és 1948 között egy autó, melynek beceneve a Topolino, azaz egérke volt. Ennek utódja az 1950-es években már megfizethetetlen volt a tömegek számára, ezért jött az új 500-as.

A modell gyártása ebben a formában 1957 és 1975 között zajlott, közel 4 millió példány készült belőle – a különféle utódokkal együtt már a 7,1 milliós határt is átlépte az 500-as, ám ezzel sem tudott nemhogy globálisan, de még Olaszországon belül sem a legnagyobb példányszámban gyártott autóvá válni: hazai pályán a 8 millió felett járó Uno a király, nemzetközi szinten pedig a Toyota Corolla.

Keleti utódok

1972-ben jelent meg az 500-as utódjának szánt Fiat 126-os, ami azonban Olaszországban nem futott be nagy karriert. Nem úgy a keleti blokkban! A Fiat 126-os licensze alapján született meg a Polski Fiat 126, vagy ahogyan mindenki ismeri, a Kis Polszki. A kispók becenévre is hallgató kisautó elsősorban hazájában, Lengyelországban futott be óriási karriert, de az egykori KGST országaiban – így hazánkban is – nagy népszerűségnek örvend.

Az 500-as nevet 1991-ben támasztották fel betűvel kiírva a Fiat Cinquecento képében: a 126-os utódjának csak néhány tanulmányautóját gyártották Torinóban, egyébként az összeszerelést a lengyelekre bízták. Igaz, 1992-től már az olaszok kezébe került a lengyel FSM üzeme, azaz echte Fiat készült a lengyelek munkájával.

Egérkamion vagy „zseb Ferrari”

A Fiat Cinquecento szintén Lengyelországban futott be nagy karriert, de Olaszországban is népszerűvé vált, és többek között Magyarországon is elterjedt. Európában előbb 903 köbcentis, 40 lóerős, keresztben beépített 4 hengeres motorral kínálták az autót, majd 1993-tól befecskendezős, 899 köbcentis és 39 lóerős verziót kapott, ezzel terjedt el tömegesen. A csúcsmodell az 1994-ben megjelent Cinquecento Sporting volt, ez 1108 köbcentis FIRE motort kapott, amit a Puntóban is használt a Fiat. Ez a változat 55 lóerővel bírt, ami a mindössze 735 kilogrammos autót szinte repítette – nagyjából 100-110 kilométer/órás tempóig, igaz, a végsebesség 150 kilométer/óra.

Az autó olyan apróságokkal vált még vonzóbbá, mint a sportkipufogó vagy a piros biztonsági öv. A közcímben említett két becenevet e sorok írója is gyakran hallhatta, ugyanis első autója egy ilyen Cinquecento Sporting volt – igazi családi hagyományként, hiszen az édesapja egy Fiat 500-assal kezdte autós pályafutását.

Elektromobilitás, mielőtt az divattá vált

A Fiat 500-as az elektromos átállásban is úttörő szerepet vállal, és ez nem csak a 2007-ben bevezetett, és azóta is gyártott új 500-assal jött el. A Fiat Cinquecento Elettra 19 lóerős villanymotorjával 200 kilométert volt képes megtenni egy töltéssel. Szépséghibája, hogy az ólomsavas akkumulátort a csomagtartó helyén horda az autó, aminek a súlya is egy tonna fölé kúszott az átalakítással. Ezt a verziót 1992 és 1996 között gyártották, mondhatjuk, hogy kevés sikerrel – magából a Cinquecentóból azonban 1,1 millió kelt el, utódja a Seicento (600) volt.

Mint említettük, 2007-ben indult el az új 500-as gyártása, ezt a modellt ma is gyártják, már a Stellantis égisze alatt. Sőt, ez a típus a Fiat elektromos átállásának húzóneve: Európában 2020 februárjában mutatkozott be az elektromos hajtású 500-as Fiat New 500 néven, ennek elődje volt a csak az Egyesült Államok számára gyártott Fiat 500e.

Míg a hagyományos hajtással rendelkező verziók Lengyelországban készülnek, addig az elektromos 500-asokat ma már Olaszországban szerelik össze. A modell jövője legalább 2027-ig biztosítva van, így az 500-as hetvenedik születésnapját is megünnepelhetjük majd.