Mik a leghatékonyabb intézkedések a közlekedés szén-dioxid semlegességének eléréséhez?

A kutatók tíz „kulcsfontosságú felismerést” osztottak meg, amelyeket a politikai döntéshozók világszerte útmutatóként vehetnek igénybe, amikor közlekedési rendszereik szén-dioxid-mentesítését kívánják elérni. A tanulmány célja az volt, hogy minőségi mélységet adjon a folyamatban lévő vitának. A kutatók 56 ország 346 résztvevőjével készült interjúkra és felmérésekre támaszkodtak, köztük hivatalos fejlesztési segítségben részesülő és gazdaságilag erősebb országokkal. A felmérésben a válaszadók többsége úgy véli, hogy a közlekedési ágazat teljes dekarbonizációja a század közepére lehetséges (2040-2060). A legtöbb ország által kitűzött cél 2040 vagy 2050. Abban is egyetértés van, hogy az intézkedések másképp nézhetnek ki a nemzeteknél, attól függően milyen fejlettségi szinten állnak. De a szakértők hangsúlyozták, hogy minden intézkedésnek egyszerre kell megtörténnie, így nincs idő egyetlen országra sem várni. Természetesen a tanulmány azt is vizsgálta, hogy lenne-e igény a fokozottabb szabályozási fellépésre és hogy a szakértők hisznek-e ezeknek a sikerességében. Az eredmények azt mutatják, hogy a fejlett országok tudósai támogatják a keményebb intézkedéseket.

Mit ér a technológia, ha az egyéni hozzáállás nem változik?

Érdekesség, hogy a kutatás résztvevői egyetértenek abban, hogy a klímacélok elérésében a hangsúlynak az emberi hozzáállás megváltozásának ösztönzésén kéne lennie, a technológiai fejlesztés helyett. „Társadalmi problémára nincs technológiai megoldás” - foglalta össze az agorai Christian Hochfeld az előadáson.

Ami a globális politikát illeti, a szakértők többsége az üzemanyag árát befolyásoló intézkedéseket hozna, például a szén-dioxid-adót. A kutatás résztvevői szerint a második leghatékonyabb intézkedés a belsőégésű motorok forgalomból való fokozatos kivonása lenne. Sokak szerint a kivonást azonnal el kell kezdeni; legkésőbb 2030-ig el kell indulnia a folyamatnak. A tanulmány szerzői egy globális stratégia meghatározását javasolják, ami a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos megszüntetését tűzné ki célul.

A tanulmányban azt is felmérték, a szakértők melyik intézkedések bevezetését tartják a legvalószínűbbnek. Az első helyen az üzemanyag-takarékossági normák állnak, a résztvevők 56 százaléka szerint. Ezt követi a szén-dioxid-adó vagy az üzemanyag-árazás és zéró kibocsátású járműzónák.

Megoldást jelenthetne a tömegközlekedés fejlesztése

A szakértők 80 százaléka a tömegközlekedésbe történő befektetést tekinti a közlekedési ágazat szén-dioxid-mentesítésének leghatékonyabb politikai eszközének. Mindazonáltal a szakértők csupán 52 százaléka értékeli ezt a beruházást a legvalószínűbb eszközként. A tömegközlekedés mellett megvizsgálták a városi mobilitást és azt, hogy mely közlekedési módok játszanak szerepet. Arra a kérdésre, hogy az elektrifikáció két lehetősége közül melyik dominál, az akkumulátortechnika vagy az üzemanyagcellás technológia, a szakértők azt a következtetést vonták le, hogy az akkumulátoros elektromos mobilitás átveszi a vezetést. Ha a kisbuszokról és a taxikról van szó, a szakértők szerint nincs már helye a belsőégésű motoroknak. Ez nagyrészt igaz a vidéki területeken is, azonban a nagy távolság miatt nagyobb szükség lesz az üzemanyagcellákra.

Valamennyi résztvevő egyetértett abban is, hogy a megosztásnak fontos szerepet kell játszania. Ugyanakkor a fejlődő országok válaszadóinak 88, a fejlett országoknál pedig 80 százaléka arra számít, hogy a közlekedési rendszerben fennmaradó autók inkább egyéni tulajdonban lesznek, nem pedig megosztottak. Ezért is szorgalmazza a tanulmány az olyan intézkedéseket és beavatkozásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az autók közös használatúak legyenek – írta az electrive.com.