Újgalléros munkavállalók kellenek az iparban

Szakértők szerint az új munkahelyeknek azonban több mint a fele betöltetlen marad. Az iparág hatalmas hiánnyal küzd a csúcstechnológiai készségekkel rendelkező szakemberek terén, az új munkaerő toborzása pedig meglehetősen döcögősen megy. Sokan az ismétlődő feladatokkal, a gyártósorokkal, és a rutin tevékenységekkel kötik össze a gyáripart, így az álláskeresők következő generációja számára már nem lesz annyira vonzó az ipari környezet.

Teljes átalakulás az ipari környezetben

A technológiai fejlődés azonban teljesen átformálta a hagyományos ipari környezetet, így a gyártószalagok helyett sokkal inkább olyan csúcstechnológiás környezetről kell beszélnünk, amit a mesterséges intelligencia és az automatizálás ural. Az új fejlesztések lehetővé tették, hogy számos – eddig emberek által elvégzett feladatot – gépek csináljanak meg. A rutinmunkák helyett a sokkal nagyobb pontosságot igénylő feladatokra összpontosíthatnak a szakemberek. Az automatizálás növekvő befolyása azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy kevesebb munkahely lesz.

Megjelent az újgalléros munkavállaló

A szellemi munkát végző fehérgalléros, és a fizikai munkát végző kékgalléros munkaerőre vonatkozó meghatározások elavulttá váltak. Helyüket az „újgalléros” kifejezés váltotta fel, ami a folyamatos tanulásra és fejlődésre utal egy egyre bonyolultabb gyártási környezetben. A technológiai alkalmazottak tudásukat nem egy felsőoktatási intézményben szerzik meg, hanem a munkahelyükön. Az újgalléros munkaerő toborzása során már nem a végzettséget kell figyelembe venni, hanem azt, hogy az adott jelentkező mennyire fogékony a különböző készségek elsajátításában.

A vállalatoknak olyan képzési programokat kell elindítaniuk, amelyek egyenértékűnek tekinthetők az egyetemi végzettséggel. Ezzel a kihívással elsősorban a technológiai vállalatoknak kell megküzdeniük, de az ipar számos szereplőjét érinti a feladat – írja a Forbes.

Amit a gyártók tehetnek

A gyártók számára a leglényegesebb kérdés, hogy hogyan csábíthatják el a műszaki képességekkel rendelkező munkavállalókat egy olyan környezetben, ahol minden szektorban vadásznak rájuk. Ha ezt a problémát nem sikerül orvosolni, akkor a jövőben még nagyobb hiányt mérhetnek a tehetséges munkavállalók körében, ez pedig már a termelékenységet is befolyásolhatja.

A növekvő ipari igények mellett a fejlődő régiók, például Délkelet-Ázsia gyorsan növekvő gazdaságai különösen ki vannak téve ennek az úgynevezett tehetséghiánynak. Ezekben az országokban már teljeskörűen alkalmazzák a mesterséges intelligenciát és a dolgok internetét is.

A gyártási ágazat arculatának átalakítása – például a hagyományos trendek helyett az olyan modern fejlesztések, mint a 3D nyomtatás, a mesterséges intelligencia és a robotika előtérbe helyezése – sok fiatal munkavállaló figyelmét felkelthetné és elkerülhetnék a szakemberhiányt. A gyártóknak konkrét lépéseket kellene tenniük, például munkahelyi képzéseket kínálniuk, melyek a hagyományos felsőoktatási végzettséggel egyenértékű képesítést adnak.

A készségek hiányának áthidalása

Azok számára, akik érdeklődnek a műszaki munkák iránt, a feldolgozóipar mágnessé válhat. Az oktatási intézményekkel együttműködő vállalatok és programok pedig megkönnyítik a fiatal álláskeresők számára az iparág karrierpotenciáljának felismerését.

Erre jó példa a Mitsubishi Heavy Industries, amely támogatja a hallgatókat és fejlődésüket a gyártási szektorban. Vietnamban ösztöndíjakat adnak a mérnöki, kutatási és fejlesztési tevékenységeket folytató diákok számára, a Hanoi Tudományos és Technológiai Egyetem Repülési és Űrmérnöki Tanszékén.

Életen át tartó tanulás

A tanulási folyamat természetesen nem ér véget a képzések teljesítésével, mivel a technológia fejlődésével és változásával egyes munkahelyek megszűnhetnek, a munkavállalóknak szükségük lehet átképzésekre karrierjük során. A vállalatok garanciát vállalnak ezeknek a továbbképzéseknek a biztosítására, és akár vonzóbb karrierlehetőségeket is kínálnak az alkalmazottaiknak.

Nyitókép: pixabay.com