Kőfallal védenék a német ipar érdekeit

Az új német iparfejlesztési koncepció olyan fókuszterületeket jelöl meg, amelyekben eddig is nagyot alkotott Németország, és amelyeknek eddig is köszönhető volt a kivételes innovációs teljesítmény, a globális elsőség. A németeknek többek között az akkumulátor-technológia, a vegyipar és a 3D-nyomtatás fejlesztésében kellene megőrizni, illetve javítani versenypozíciójukat, főként az Egyesült Államokkal és Kínával szemben. A nevesített területek okán tehát az autóipar számára sem érdektelen, hogy milyen utat választ a német nemzetgazdaság, illetve hogy a most bejelentett csomagból mi valósul meg 3-5 év múlva.

A Peter Altmaier gazdasági miniszter tárcája által kidolgozott terv egyébként az autóipar mellett a gépgyártást, az egészségügyi eszközgyártást, a környezetbarát technológiákat, valamint a légi- és a védelmi ipart nevesíti mint védendő és támogatandó stratégiai ágazatokat. Altmaier következetesen „európai bajnokok, kiválóságok” néven emlegeti az olyan sikeres, tőkeerős, innovatív cégeket, amelyek a nagyhatalmak ligájában játszanak. A német gazdasági tárca néven is nevezett pár ilyen vállalatot. Ezek a BASF, a Thyssenkrupp, a Siemens és a Deutsche Bank lennének.

Most akkor iparvédelemről vagy monopóliumok kialakulásáról van szó?

A német ipari szereplők, érdekképviseletek és lobbiszervezetek már hosszú ideje egy dologról beszélnek, mégpedig arról, hogy globális színtéren az országnak egyre halványul a szerepe. Az ipari szereplők már-már egységesnek mondható álláspontja az, hogy akár az európai uniós versenyjogi szabályokat is „karcolva” meg kell erősíteni az ország versenyképességét jelentő szektorokat, nagyvállalatokat. És lehet, hogy mindehhez a csillagoknak is kedvező lesz az együttállásuk, mert lényegében erről beszélt Bruno Le Maire francia gazdasági miniszter is, aki az uniós versenyjogi szabályok lazítását hozta szóba nemrég ugyanebből a célból. A világ hatodik legnagyobb gazdaságának, Nagy-Britanniának az uniós távozása is intő jel, hogy az EU27-ek gazdasági teljesítményét nagyon gyorsan fel kell pörgetni.

Az iparfejlesztési tervből az derült ki, hogy a német kormány protekcionista módon akár államosítással is védené a német ipar legfontosabb vállalkozásait. A gazdasági miniszter tervének központi fogalma az ipari és technológiai szuverenitás, amelynek megőrzése a miniszter szerint a következő évtizedek legfontosabb kihívása. A koncepció szerint ez az alapvető feltétele a gazdasági teljesítőképesség biztosításának és növelésének, és így a munkahelyek és jólét gyarapításának is. A tervezet máris élénk vitákat szült, kritikusai szerint az állam szabadon beleszólhatna a gazdaságba, amely monopóliumok kialakulásához vezet, és ez végső soron a fogyasztóknak lenne a hátrányára. A kormányzó kereszténydemokraták viszont úgy érvelnek, Kína elszívó hatását csak úgy lehet ellentételezni, hogy egyes ágazatokra kiteszik a „Ne érj hozzá” vagy „Nem eladó” táblát.

Sötét felhőrendszerek járják a német eget

Ami a német üzleti hangulatot illeti, az, hogy a globális hatalmak kereskedelmi háborúzása begyűrűzik a termelésbe és lassulás jöhet, már szinte unalomig ismételt frázis. De amikor egyre csak érkeznek az adatok arról, hogy az EU legnagyobb gazdasága recesszió szélén táncol, akkor sokan gondolták azt, hogy itt az igazság órája. Az első ilyen sokk januárban jött, amikor a statisztikai hivatal azt közölte, hogy a német ipari termelés 2018 októberről novemberre majdnem 2 százalékot esett. Aztán a decemberi termelési adat is a recesszióról szólt. De az ipar gyengélkedése, a gazdaság stimulálásának kérdése igazán azután került reflektorfénybe, hogy az Európai Bizottság – mint ahogy számítani is lehetett rá – elkaszálta a német Siemens és a francia Alstom vasúti üzletágának egyesítését. Európai szereplőként ez a nagyvállalati összeolvadás lett volna hivatva az igazi nagyjátékosok ringjébe szállni, például elhozni egy-két megaprojektet a nagy kínai fejlesztőcégek megrendeléseinek világából.

És a borongós üzleti hangulatnak más se kellett, mint Angela Merkel német kancellár minapi kijelentése egy müncheni konferencián. „Súlyos bajok gyötrik Európát” – szögezte le, kifejtve, hogy a kontinens nehézségei közé tartozik a gazdasági hiányosságok sora, a „nem megfelelő mértékű innovációs képesség”. Valóban, már több száz európai startup dörömböl a brüsszeli intézmények kapuin, hogy valamit tenni kellene a szféra szabályozásával, különben a jelenlegi versenyfeltételek mellett az ötletemberek továbbra is Amerikába mennek terméket és pénzt gyártani.

További probléma, hogy egyes területeken a német gazdaság egyenesen defenzívába szorult. Ilyen például a telekommunikációs és hírközlési ágazat. Jelenleg például azzal kell, hogy foglalkozzon Berlin, hogy hogyan zárja ki a német 5G-s fejlesztésekből a kínai Huaweit. Eközben a digitális ipar működéséhez szükséges 5G-hálózat megépülése nagyon is sürgető.

Nehéz a gyorsítás, ha túl sok politikus ül az asztalnál

Természetesen a brüsszeli döntéshozóknak is fáj a fejük amiatt, hogy miképp tegyék sínre a versenyképességet. Az utóbbi, brexittel, vámháborúkkal, kiberhadviseléssel súlyosbított pár év világpolitikája rányitotta a szemeket arra, hogy a túlbürokratizált uniós intézményrendszer nem hogy nehezen, de sehogy sem tud reagálni a rendkívül gyorsan változó kihívásokra. Ám a reformokat illetően két ideológia csap össze. Az egyik szerint a versenyképességen a tagországok külön-külön képtelenek javítani, mindenképp közös erőfeszítés szükséges, közös és nagy célokkal. A másik szerint maguk a tagállamok tudják a legjobban, hogy hogyan pörgethetik fel a gazdaságukat, nem kell annyira Brüsszelre bízni a döntést. Az első gondolat zászlóvivője Emmanuel Macron francia elnök mellett a megszorítások atyja, Wolfgang Schäuble volt német pénzügyminiszter, aki szerint uniós pénzügyminiszterre, tényleges közös költségvetésre lenne szükség, valamint arra, hogy elhagyva az egyhangú döntéshozatal szabályát minősített többségi szavazással (a 27 tagállam 55 százaléka, amely egyben az uniós népesség 65 százalékát jelenti) is gyorsítani lehessen Európa gépezetén.

Ezzel szemben áll a nemzetállamok elsőségét képviselő gondolat, amelyre a német gazdaságélénkítő tervek ismeretében nehéz lenne tagadni, hogy annak nem a német koalíciós kormány áll az élén. Érdekes a német Manfred Weber, az Európai Parlament néppárti frakcióvezetőjének kijelentése is. A politikus, akiből nagy eséllyel még európai bizottsági elnök is lehet, nemrég súlyos hibának minősítette az Alstom-Siemens összeolvadás megtiltását, sőt, még az uniós versenyjogi szabályozás megváltoztatását is meglebegtette. Bár ezzel csak a franciákra kontrázott, ugyanis Bruno Le Maire francia gazdasági miniszter gazdasági hibának nevezte a vétót.

Egy biztos, májusban uniós választások jönnek, és ha az Európai Parlament összetétele jelentősen megváltozik, lehet számítani arra is, hogy akár versenyjogi kérdések is terítékre kerülnek. És nem lesz megkerülhető Németország elgondolása arról, hogy Berlin hogyan szeretné iparát megmenteni.