Harminc éve Magyarországon - Mit jelent nekem a Suzuki?

Április végén ünnepelte harmincadik születésnapját a Magyar Suzuki Zrt., azaz most már több, mint három évtizede van jelen hazánkban a Suzuki. Az elmúlt évek során az esztergomi gyártó, egyáltalán maga a „Suzuki” név fogalommá vált – talán nem mindig úgy, ahogyan azt a Suzuki szerette volna, de ennyi év távlatában, látva a mai eredményeket, nyugodtan beszélhetünk sikersztoriról.

Egy személyes vallomással kezdem: szinte egykorú vagyok a Magyar Suzukival, így egyrészt nem is emlékezhetek a debütálásra, másrészt viszont az autók iránt érdeklődő gyermekként, majd fiatalként megfigyelhettem a Suzuki hazai pályafutását. Máig emlékszem a kilencvenes évek végén látott reklámokra – például a horgászokkal népszerűsített Wagon R+-ra, vagy éppen a lakótelepeket hamar ellepő (és ezzel együtt az akkor számomra oly érdekes Trabantokat, Wartburgokat, Škodákat kiszorító) Swiftre.

Sokat változott azóta a Suzuki, de az állandó maradt, hogy a „mi autónk”, Magyarország legnépszerűbb márkája.

Olcsó népautóból „játszós kocsi”

Számomra az elsőszériás Swifthez, annak is a már ráncfelvarráson áteső változataihoz kötődik a legtöbb emlékem. Ez az autó elérhető megoldást jelentett mindenkinek, aki át akart ülni a zuhanó nimbusszal rendelkező szocialista autójából valami másba, de nem volt lehetősége a nyugati márkák modelljeit megvenni.

Ez az a modell, amit már a 2000-es években is „mindenki” lesajnált, és már tíz éve sem volt menő ilyennel járni egy gimnazistának sem. Az első autó, az első szerelem ugyan nem ez volt nekem, de másodjára már nem kerülhettem el számos kortársam sorsát: vettem egy Suzuki Swiftet.

A Swiftem volt az első, minden részletében, teljes mértékben saját autóm. A 84 lóerős kivitel tökéletesen megmutatta, miért könnyelmű lenézni ezt a kedves, de egyszerű formájú autót – bizony nem egy olyan esetre emlékszem, amikor a tizenéves Swift többszörösét érő autó „le akart gyorsulni”, de nem járt sikerrel.

Jellemző mondás a Suzuki Swiftekről, hogy kivisznek a világból is. A 2010-es évek második felében a horvát tengerparton, Bécsben és Erdély keleti felén is jártam a Swifttel, de láttam nálam bátrabbakat is a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság idején, akik Dél-Franciaországig is egy Suzuki Swifttel utaztak el.

Ha körülnézek az ismerősi körömben, akkor rengeteg olyan ember találok, aki Swifttel kezdte. Az ezer köbcentis „varrógéptől” az 1,3-as „versenyautókig” előfordult minden kivitel, egy volt a közös bennük – mindenki szerette, és mindenki kiemelte, hogy erre az autóra nem kell költeni.

Az olcsósága persze lassan a végzete is lett ennek a modellnek: mára klasszikusan az az autó, amit szinte bárki meg tud venni, akinek arra is van pénze, hogy jogosítványt szerezzen. A bárkiben benne vannak azok is, akik nem tudnak megfizetni egy igazi rallyautót vagy rendes tuningot – nekik jó megoldás fillérekért venni egy Swiftet, és addig nyúzni, ameddig bírja. És bírni fogja, elképesztően tartós autókat alkottak Esztergomban – főleg persze motorikusan, a rozsda nagy ellensége neki is.

Márkafejlődés a köbön

Ha elvonatkoztatunk a Swifttől, és arra koncentrálunk, hogy maga a Suzuki márkanév mit jelent, akkor egészen elképesztő fejlődést láthatunk. A Suzuki vállaltan egy olcsó, a Trabant valamivel tartósabb alternatíváját jelentő modellel lépett be a magyar piacra, ma pedig a Vitara és az SX4 Cross a két legnépszerűbb autó Magyarországon – két olyan SUV, ami minden, csak éppen nem lesajnálható.

Aki körülnézett egy forgalmas úton vagy egy nagyobb parkolóban húsz éve, az többségében Suzukit látott, természetesen Esztergomban gyártott Suzukikat. Aki napjainkban körültekint ugyanitt, az most is többségében Suzukit lát – szintén magyar Suzukit, csak éppen nem Wagon R+-t és Swiftet, hanem a mai kor követelményeinek abszolút megfelelő, hibridhajtású Vitarákat és SX4-eket. Van egy olyan érzésem, hogy tíz év múlva is Suzukikat fogok látni többségében, ha körülnézek egy áruház parkolójában.

Ez a márkafejlődés egyben az alkalmazkodóképességet is mutatja. Benzines kisautókról hibrid SUV-kra váltott a Suzuki, ezzel megőrizve népszerűségét a magyar piacon, alkalmazkodva annak változásaihoz. A hibridhajtás ráadásul biztató a jövőre nézve is, hiszen a járműipar átalakulása és a környezeti kihívások megkövetelik az alternatív hajtások terjedését.

Egy autógyártó esetében talán nem boldog születésnapot érdemes kívánni, hanem újabb harminc év legalább ilyen sikeres működést. Ezt kívánom a Magyar Suzukinak!