Érdemes kihívásokkal megmozgatni a fiatal mérnököket

Hogyan értékelik, mennyire volt sikeres a Design Challenge 2020 pályázat az előzetes elvárásaikhoz képest?

Jónás Szabolcs: Véleményem szerint sikeres volt a verseny. A jelen helyzetet figyelembe véve is igen sok jelentkezőnk volt, és számos kiváló pályamű érkezett be. Nagyon sok emberhez eljutottunk, ami branding szempontból is jó. A pályaművek vegyesek voltak minőség szempontjából. Szerintem ennek fő oka az volt, hogy más szinten vannak azok a hallgatók, akik valamilyen gyakornoki helyen dolgoznak és/vagy már régebb óta egyetemisták.

Dóczi Balázs: A pályázatot kiemelkedően sikeresnek tekinthetjük. Majdnem háromszázan jelentkeztek a pályázatra, és közel ötven pályaművet kaptunk – ezek a számok meghaladják az előzetes elvárásainkat. Jó látni, hogy sikerült megmozgatnunk a hazai mérnök hallgatókat és kollégákat. A beérkezett pályaművek minőségével is általánosan elégedettek lehetünk. A legjobb és a kevésbé eredményes pályaművek között jelentős volt a minőségbeli különbség. Érkeztek olyan pályaművek is, amelyek jelentősen elmaradtak a követelmények teljesítésétől, valamint a csatolt dokumentációk is hiányosak voltak néhány esetben. Ezzel szemben érkeztek kiváló minőségű pályázatok is, amik gyakran meg is haladták az elvárásainkat.

A díjazáskor a megadott műszaki paraméterek mellett csak a tervezett konzol súlya volt szempont?

J.Sz.: Az alapvető célunk az volt, hogy a legkönnyebb konzolt tervezzék meg, de szabtunk néhány extra feltételt is. Az önthetőség, mint gyártási feltétel megjelent, továbbá adtunk egy szilárdsági limitet is, amely alá kellett menni a tervezés során. Szerettük volna, ha az elkészült dizájnt megfelelő módon dokumentálják is, sajnos ez több eseteben elég hiányosra sikeredett.

D.B.: Alapvetően igen, a pályázatok értékelésének alapja a tömegcsökkentés mértéke volt, azonban emellett a szerkezeti feszültséglimitek- és a gyárthatósági követelmények teljesítését azonos súllyal vettük figyelembe. Hiába jelentős a tömegcsökkentés, ha az alkatrész nem teljesíti a szilárdsági követelményeket, vagy gyárthatatlan. A pályázóknak egy dokumentációt is kellett csatolniuk a pályamunkájuk mellé, amiben bemutatják, hogy az általuk tervezett alkatrész teljesíti az előírt követelményeket. Ennek a dokumentációnak a minőségét is figyelembe vettük az értékelés során.

Mennyivel sikerült csökkentenie a díjazott pályázóknak az alkatrész súlyát a most alkalmazott megoldásokhoz képest?

J.Sz.: A feladatkiírásban egy nagyon minimális követelményszintet állítottunk fel, azt is egyszerűsítve, így erre a kérdésre térjünk vissza azután, hogy a győztes pályaművet felkészítették a kollégák a belső előírásoknak megfelelő összes esetre.

D.B.: Erre jelenleg még nem tudunk pontos választ adni. A vasúti konzoloknak egy komplex követelményrendszert kell teljesíteniük. Ennek egy jelentősen leegyszerűsített részét definiáltuk a pályázati kiírásban. A cél az volt, hogy olyan feladatkiírást alkossunk meg, ami egyetemi hallgatók számára is megoldható, de az ez alapján kapott eredmények felhasználhatóak, továbbfejleszthetők. A tényleges tömegcsökkentés mértékét akkor lehet majd meghatározni, ha a pályázatokat továbbfejlesztve, a teljes követelményrendszert teljesítő alkatrész/alkatrészek tömege ismert lesz.

A díjazott megoldások között van olyan, amit a jövőben használni fognak?

J.Sz.: Elkezdjük részleteibe menően vizsgálni a megoldásokat, és bízunk benne, hogy viszonylag kevés ráfordítással lehet olyanná alakítani, amely teljesíti a belsős fejlesztésű termékeink számára előírt követelményeket.

D.B.: A cél az, hogy a díjazott pályaműveket továbbfejlesszük olyan alkatrészekké, amik a vasúti konzolokra vonatkozó teljes, komplex követelményrendszert teljesítik. Ha ez a „proof-of-concept” előállt, akkor tudunk majd dönteni arról, hogy ténylegesen felkerüljön-e az alkatrész a termékpalettánkra.

A pályázaton született munkák alapján hogy gondolják, a jövőben is indít hasonló versenyeket a Knorr-Bremse Budapest?

J.Sz.: Mivel sok jelentkező volt, sok pályamű is érkezett, és alapvetően jó megoldásokat kaptunk, úgy gondolom van létjogosultsága a továbbiaknak is. Hogy milyen témában, az még kérdéses jelenleg.

D.B.: A jelentkezők-, és a pályaművek száma egyértelműen azt mutatja, hogy meg lehet mozgatni a hazai mérnököket egy ilyen kihívással. A legjobb pályamunkák színvonala eléri azt a szintet, ami fölött érdemes ipari környezetben is inspirálódásként részletesen elemezni, vagy továbbfejleszteni azokat. Ezek alapján szerintem adottak a féltelek az újabb kihívások indításához.

Egy korábbi interjú szerint elsősorban egyetemi hallgatók és frissen diplomázott fiatalok jelentkezését várták. A pályázók végül ebből a kategóriából kerültek ki? Melyik egyetemről jelentkeztek a legtöbben? Milyen szakmai háttérrel indultak a pályázaton a résztvevők?

J.Sz.: Igen, az átlagos életkor 24 év volt. Legnagyobb számban a BME GPK/KJK karairól érkezett jelentkezés, de a Miskolci Egyetem, Széchényi István Egyetem, Szent István Egyetem, Neumann János Egyetem és Debreceni Egyetem is magasan reprezentálta magát.

D.B.: Igen, a legtöbb pályázó mérnök hallgató vagy frissen végzett mérnök kolléga volt. A Knorr-Bremse Rail Systems Budapest több hazai egyetemmel is szoros kapcsoltban áll, a legtöbb jelentkező ezekről az egyetemekről érkezett: A BME-ről érkezett a legtöbb pályázó, két karról, a GPK-ról és a KJK-ról. Őket létszámban szorosan követték a Szent István Egyetem és a Széchenyi István Egyetem hallgatói.

A honlapjuk szerint az összes díjazottnak lesz lehetősége részt venni állásinterjún a cégnél. A pályázat céljai között volt, hogy új munkatársakat találjanak?

J.Sz.: Alapvetően nem volt célja, de a beérkező munkák megvitatása során eljutottunk oda, hogy érdemes lenne a tehetségeket felszívni.