Videoton: hatékonyabban kellene költeni a képzésre

Schnaider Dávid 2006-ban végzett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Projektmenedzserként kezdett a Videoton értékesítési és marketing részlegénél, majd 2011-ben bízták rá az üzletfejlesztés irányítását. Koordinációs munkája az elektronikai, a mechanikai összeszerelési és az alkatrészgyártással összefüggő tevékenységekre terjed ki.

Közvetve egy üzletfejlesztésért felelős vezető is érzékeli, ha nem megfelelő az a humán háttér, amiből úgymond dolgozhatnak, válogathatnak, amikor új projekteket szeretnének indítani. Más hazai járműipari vállalkozásokhoz hasonlóan a Videotonnál is ez a helyzet.

Az új projektekre készülő székesfehérvári cégcsoport képviselője is megerősítette: a megszerzett üzletek is komoly veszélybe kerülhetnek, ha nincs mögöttük tartós utánpótlás a megfelelő szakemberekből. A Videoton egyébként több fórumon is jelezte: többet és hatékonyabban, célzottabban kellene költeni az oktatásban és a képzésben. Már a középfokú intézményekben is erre kellene törekedni. A cégcsoport a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségében és a kormánynál is rendszeresen felveti, hogy még inkább az élethez kellene igazítani a hazai műszaki oktatást és képzést.

Schnaider Dávid szerint ugyan az ismert magyarországi céges tanszékek" valós igényeket elégítenek ki hosszú távon, de országosan inkább a szakterület-specifikus képzés a kívánatos. Így az ott végző mérnökök, technikusok és más szakemberek nem csupán egy "nagyvállalatra szakosodott" tudást szerezhetnek. Utalt rá: előkészületben van a helyi, székesfehérvári képzés ez irányú átalakítása, bővítése és ez kedvező lehet a cégcsoportnak.

A változó igényekhez a cégcsoportnak is változnia kellett. Lakatos Péter, a társaság társ-vezérigazgatója egy minapi nyilatkozatában azt hozta fel példának, hogy a 90-es években főleg bármunkát végeztek, az évtized végétől kezdve a szerződéses gyártás vette át a főszerepet, ma pedig emellett beszállítóként és kompetencia központként is működik a vállalatcsoport. Az autóiparra és az ipari alkalmazásokra összpontosítanak, ez a két fő pénztermelő.

Az üzletfejlesztési igazgató az üzleti környezetről szólva kifejtette: beszállítóként több nehezítő körülménnyel találkoznak, ezek egyébként más, térségbeli, nem első körös beszállítókra is igaz a tapasztalataik szerint. Kevés például a nem elsőkörös beszállítókat célzó kockázati tőke, ugyanis akik ezt a forrást biztosítják, inkább a gyorsabb megtérülést elérő cégeket részesítik előnyben. A kereskedelmi bankok ugyan már csöpögtetnek hiteleket, de az igazi áttörés nem jellemző.
Az üzletszerzési arány a régi ügyfelek és ismert alkatrészek esetében még 20-40 százalék, de ha egy külső potenciális megrendelő maga talál a cégükre akkor már csak 3-5 százalék, s ha maga az alsóbb körös beszállító talál egy új ügyféljelöltre, akkor csupán 1-2 százalékról beszélhetünk.

"Műszaki egyediség nélkül aligha rúghat bárki is labdába. Ezt segítheti, ha van fejlődő k+f részleg. Ha nincs ilyen megkülönböztető erő, akkor a cég megreked." - fűzte hozzá.

Közép-Európában a helyi tulajdonban lévő beszállítók - meglátása szerint - kisebb tőkemegtérüléssel is beérik, mint a nyugatiak vagy a globális cégek. Több közpénzre építenek: uniós ás más közforrásokra, valamint kevésbé átláthatóan működnek, s ez nehezíti a felvásárlási és fúziós folyamatokat.

Az igazgató szerint beszállítói versenytársak akár a térségen kívülről is érkezhetnek a jövőben, s ez befolyásolhatja a járműiparban érdekelt magyar vállalatokat is. Nem látja eldőltnek ugyanakkor azt az alapkérdést, hogy mi lesz a végső feladatmegosztás a nyugati és a közép-európai autóipar között.