AGC Glass: Európai első díj, japán különdíj a tatabányai csapatnak

A tatabányai autóüveggyárból Hoffmann Szilárd és társai egy egyszerű – vagy legalábbis annak tűnő – fejlesztésért először tavaly novemberben Brüsszelben az európai AGC-gyárak versenyében érdemeltek első díjat, majd a napokban Japánból hozták haza Magyarországra a különdíjat.

Gíber Mihály, Ódler Henrik, Hoffmann Szilárd, Jancsó János, Kacz Péter, Papp Péter

Hoffmann Szilárd 2006 áprilisában gépkezelőként kezdett el dolgozni a Tatabánya-Környe Ipari Parkban, az autóüveggyárban. Gyorsan megkedvelte a munkáját, ugyanakkor többre vágyott. Mivel főnökei is elégedettek voltak a teljesítményével, felajánlották neki a gyártástámogató technikusi állást. Elfogadta.

Orosz Árpád a gyár azon területén, ahol a 'találmány" hasznosítható, takarékossabbá teszik a technológiát.

– Hogy mit is jelent ez? Egyszerűen arra kell figyelnem, hogy menjen folyamatosan, gördülékenyen a gyártás. Ha észreveszek valamilyen problémát, mindig arra törekszem, hogy minél gyorsabban, hatékonyabban megoldjuk.
Tavaly az AGC Glass menedzsmentje felvetette, hogy költségtakarékos, környezetbarát, a biztonságot szem előtt tartó fejlesztésekre lenne szükség. Számos Small Group Activity (SGA, magyarán kis csoportos fejlesztés) alakult. Tatabányán Szilárdon kívül négy gépkezelő – Juhász Ákos, Orosz Árpád, Morvay Tibor, Tóth Gábor –, valamint egy karbantartó, Jancsó János próbált meg kitalálni valamit.

Jancsó János, Ódler Henrik, Hoffmann Szilárd, Morvay Tibor, Juhász Ákos, Orosz Árpád. Tóth Gábor hiányzik a képről.

– Ódler Henrik folyamatmérnök volt az úgynevezett szponzorunk, a segítőnk – teszi hozzá a felsoroláshoz a „csapatkapitány.” – A kiindulást az jelentette, hogy az előkészítős gépekből, amelyek vízzel működnek, a folyadék egy része elszivárgott a padlóra. Ez balesetveszélyes, ugyanakkor nem környezetbarát, hiszen időnként lejutott a pinceszintre is, felpúposította a szalagot.

Hoffmann Szilárd

Felmérték a problémát, majd tervet készítettek, ami eredményt hozott. A gépekből kifolyt vizet összekötötték egy locsolótömlővel, így megmaradt. Csökkennek a költségek, éves szinten megtakarítható mintegy 120 000 euró, ami megfelel egy Ferrari árának. Még különféle oktatási anyagokat is készítettek a témához kapcsolódva, hiszen sok alapvető dologgal találkoztak, amelyek kis odafigyeléssel szintén jelentős megtakarításokkal járhatnak.

– Van egy olyan szelep, amelynek zárnia kellene – magyaráz tovább a csapatkapitány. – Ha ez rossz, a víz kifolyik a szabadba. Kiépítettünk egy bypass ágat. A lényege, hogy a szelepig el sem jut a folyadék. Ez egyben egy tisztítási folyamat is.

Holtversenyben nyertek a tatabányai gyárban. A belgiumi, AGC üzemek közötti Európa-bajnokságon, tavaly novemberben ők is meglepődtek azon, hogy az első helyre rangsorolták őket. A következő megméretés már a cég anyaországában, Japánban volt a közelmúltban.

– Nagyon fontos szempont, hogy nem elég valamit kitalálni, el is kell tudni adni – mondja Hoffmann Szilárd. – Ez is a csapatmunkához tartozik. A prezentációnk elkészítésében oroszlánrészt vállalt Kacz Péter SGA koordinátor és Ódler Henrik. Elkísért minket Japánba a gyárigazgató, Papp Zoltán is, aki a bemutatás alkalmával tolmácsolt. A Monozokuri Centerben, egy hatalmas teremben, több mint száz ember előtt mutatkozott be a tizenkét csapat. Japánok érdemelték ki az első és a harmadik helyet, mi különdíjat kaptunk. Igaz, én vettem át, de még egyszer hangsúlyozom, igazi csapatmunka volt, ezúton is köszönöm mindenkinek a segítséget.
Megnézték Nagoyában az Aichi gyárat, ahol nyersüveget és szélvédőt is gyártanak. Három órán át tartott a bejárás. Ott sem használták a magyar fejlesztést, szivárgott a víz. Egy újabb Ferrari árát takaríthatja meg az AGC – és még csak két gyárat említettünk...