A MABUSZ elnökének viszontválasza a BKK cáfolatára

A BKK augusztus 29-én megjelent közleményében közöltek legfontosabb állításait, mint cáfolatokat vegyük górcső alá.

Vincze-Pap Sándor

1. A BKK szerint: „hamis állítás, hogy a 150 új autóbusz üzemeltetésére kiírt pályázatot a BKK úgy írta volna ki, hogy azon magyar autóbusz ne feleljen meg.”

Ad 1. Ezzel szemben a tény az, hogy a BKV évekig, többször tesztelte a CITADELL és az Ikarus alacsonypadlós buszokat, az utazók és a BKV vezetők megelégedésére. Természetesen mindezek után a magyar gyártók –joggal-, úgy gondolták, hogy buszaik a bemutatott állapotban alkalmasak a majdan kiírandó pályázaton történő indulásra. Sajnos nem így történt, a bemutatott buszok paraméterivel szemben a kiírásban euro5 EEV motorokat és 8 db lépcsőnélküli, padlószintű üléseket írták elő, így már indulni sem tudtak a versenyben.

A kiírással azért van probléma, mert bár mindkét versenybe jelentkezni akaró magyar autóbusz teljesen alacsonypadlós, de az Ikarus esetében, amit szintén euro5 motorokkal szerelnek, nem volt meg az EEV kiterjesztés, míg az euro5 EEV motorokkal szerelt CITADELL buszoknál padlószinten csak 6 db ülés van, ám ezzel párhuzamosan a budapesti igényeknek jobban megfelelően több állóutas hellyel rendelkezik. A gyártók nem kaptak olyan információt, hogy bármilyen módosításra szorulnának prototípusaik, ugyanakkor a pályázattal együtt kellett leadni a feltételek szerinti európai típusbizonyítványokat és a potenciális üzemeltető felé bemutatni a kész prototípusokat. A rövid határidő és a módosítás keresztül viteléhez szükséges plusz befektetés miatt nem volt lehetséges a módosított típusbizonyítványok határidőn belüli megszerzése. És ezek után „érdekes módon” valóban csak a Mercedes maradt versenyben. (Egyébként az EEV kiterjesztés csak nagyon csekély különbséget jelent, amelynek megvitatására majd egy következő, részletesebb anyagban visszatérek. Ha tréfálkozni szeretnék, akkor valahogy úgy történt, hogy udvarolunk pár évig az anyának, majd elvesszük a lányát, vagy pontosabban nem is az ő, hanem a szomszédjának a lányát, pedig talán nem is szebb, csak jobban ismert utcaszerte.)

Megjegyzem, a referencia nem megkövetelését a gyártók üdvözölték, de a kiírásban szereplő fentebb említett feltételekből azt a következtetést vonták le, hogy nem számítanak rájuk. Egyébként pont a megszerezhető referencia és fejlesztési lehetőség miatt is szükség lenne magyar nyertesre. A referencia fontosságát húzza alá például az is, hogy a Volvo részben a 2003-as budapesti referenciával nyert később Sanghajban több mint ezer darabos közbeszerzést.

2. A BKK szerint: „azon állítás is teljesen légből kapott, miszerint háromszoros árkülönbség lenne a magyar buszok és a Mercedes Citarók között.”

Ad 2. Az eredeti megállapítás a buszok teljes élettartamára vonatkozott, nem a beszerzési árra. De kezdjük a beszerzési árral. Egy magyar gyártású önhordó karosszériájú autóbuszban legalább 70% a hozzáadott magyar érték. Sorozatgyártás esetén ez a hányad tovább növekszik. Tehát a költségvetésnek már egy ugyanilyen árú külföldi autóbusz is, hozzáadott magyar érték hiányában, több mint háromszorosába kerül, mintha itthon gyártanák. Ugyanez vonatkozik a teljes élettartamra, hiszen egy Mercedes autóbusz eredeti pótalkatrészeinek áránál, összevetve a hazai gyártású alkatrészekkel, ugyanezt az arányt lehet felfedezni. És a motorokat kivéve, gyakorlatilag mindenre van magyar vagy legalábbis magyarországi gyártó. Az esetleges visszavásárlási opció és szakszerviz követelmény tovább növelheti ezt a különbséget. (Egyetlen magyar beszállító, a Rába példáját említve: kínál városi buszokhoz alkalmas futóműveket és móri egysége most fejlesztett ki egy műanyag városi üléscsaládot. És rajta kívül még több száz magyar beszállító van a járművezérlés megtervezésétől, beépítésétől kezdve a hangszórókig bezárólag.)

A nettó költségvetési pozíciót tekintve a háromszorosnál is nagyobb különbség alakul ki, ha a befizetett járulékokat, adókat, a ki nem fizetett munkanélküli segélyeket, a bővülő export és fejlesztési lehetőségeket is beleszámítjuk. Ha kívülálló lennék is azt mondanám, hogy patrióta gazdaságpolitika sem kell ahhoz, hogy az egyetlen ésszerű döntést, a magyar buszok vásárlását támogassa bármilyen rangú, helyzetű döntéshozó.

3. A BKK szerint: „az üzemeltető társaságok elmondták: a magyar buszok indulását nem a BKK, hanem a finanszírozó bankok garanciaigényei nehezítették.”

Ad 3. Erre csak az a válaszom, hogy a magyar gyártók képesek akár 150 db alacsonypadlós autóbusz rövid határidőn belüli legyártására és átadására, a gyártás teljeskörű finanszírozására. Ezeknek a buszoknak a teljes élettartamon belüli üzemelését, pótalkatrész ellátását, javítását a gyártók vállalnák, így egy magyar tulajdonú üzemeltető részére szükséges banki lízing, ha máshogy nem megy, akár kormányzati támogatással megteremthető, ha van hozzá politikai akarat és némi hozzáértés. Eddig a pontig sajnos a magyar buszgyártók jelen esetben nem juthattak el.

Zárásként csak annyit, őszintén örülök, hogy a BKK kifejezte, hogy szívén viseli a magyar buszgyártók helyzetét, „elvtársi” együttműködést a magyar buszgyártás megerősítésére mindig szívesen fogadunk, akár a mostani, akár a későbbi pályázati kiírásokban, mivel elkötelezett és röghöz kötött gyártókról és emberekről van szó esetünkben.

Vincze-Pap Sándor PhD

elnök

Magyar Buszgyártók Szövetsége