Miért buknak el az IIoT projektek?

Összetett rendszerek, felkészületlen felhasználók

A sikeres IIoT projektek legfőbb akadálya azok komplexitása. Ahhoz, hogy a cégek sikeresen fejlesszék ki, adaptálják és használják az IIoT infrastruktúrájukat, számos nagy hozzáértést igénylő, összetett feladattal kell megbirkózniuk az IoT hardverek ismeretétől a felhőalapú back-end szoftverek használatán át a kiberbiztonság megteremtéséig.

Ahhoz például, hogy edge-eszközök segítségével adatáramlást lehessen kialakítani egy ipari berendezés és a felhő között egy vezeték nélküli mobilhálózaton, a cégeknek érteniük kell az egész folyamathoz – több lépésben kapcsolatot kell létesíteni az edge-eszközök és a vezérlőrendszerek között egy szolgáltató hálózatán keresztül, ami költségekkel és energiafogyasztással jár, melyeket minimalizálni kell.

Szükség van továbbá egy olyan köztes alkalmazásprogramozási felületre, amely a gépek vezérlőegységei által összegyűjtött adatokat a felhőalapú informatikai rendszerbe tudja ágyazni, ezt a rendszert pedig egy olyan többrétegű biztonsági rendszerrel kell védeni, melyben, ha egy mechanizmus megsérül, a többi még meg tudja védeni az értékes adatokat.

Újabb probléma, ha az adott vállalat úgy dönt, kiterjesztené IIoT rendszerét nemzetközi szintre. Minden országban, ahol az infrastruktúrát használni akarja, szerződnie kell egy-egy mobilszolgáltatóval, hogy hozzáférjen egy hálózathoz, ami így eltérő költségeket, feltételeket és edge-eszközökbe helyezett SIM-kártyákat jelent. Ha később fejlesztést, módosítást eszközölne, a cégnek ki kell találnia, hogyan frissítheti távolról többek között az edge-eszközeiket vezérlő firmware programokat.

„Edge-ből a felhőbe” – az infrastruktúra egyszerűsítése

Ahelyett, hogy a cégek saját IIoT infrastruktúrájuknak minden egyes elemét maguk építenék ki és tartanák fenn, ma már elérhetőek olyan megoldások, melyek az edge-eszközöktől a felhőig vezető utat magukban hordozzák. Az ilyen megoldások tartalmazzák az edge-eszközöket a berendezések vezérlőrendszereivel összekötő kommunikációs protokollokat; az edge-eszközökhöz nemzetközi használatra előkészített, különböző hálózatokra automatikusan csatlakozó SIM-kártyákat; valamint az olyan adatkoordináló technológiákat, melyek hatékony adatáramlást, kevesebb energiát fogyasztó edge-eszközöket és változásokat könnyen lekövető rendszert eredményeznek. Az ezekhez a rendszerekhez tartozó felhőkben már eleve ott vannak a hatékony alkalmazásprogramozási felületek, melyek az adatok könnyű beágyazásáért felelnek, de előre kiépítve megtalálhatóak bennük az említett réteges elvű, robusztus biztonsági rendszerek is, melyek nyomon követik az egész folyamatot.

Ezek a fejlett felhők hamar megmutatták, milyen nagy értékkel bír, ha kikerül a komplexitás a képletből, és a cégeknek csak a személyre szabással és saját üzleti tevékenységeikkel kell foglalkozniuk a hálózat elemenkénti fenntartása helyett. Az elmúlt évtizedben számos ipari szereplő tett szert hasonló “edge-ből a felhőbe” rendszerre, ezzel anélkül nagy fejlődést elérve, hogy az IIoT hálózatok szakértői lettek volna. Ezeknek a cégeknek kell az elkövetkezendő tíz évben iránymutatást adni társaiknak, hogy minél szélesebb körben sikeres lehessen az IIoT koncepciója – közölte az Automation.com.