Michelisz: Új lehetőségek a hazai autóversenyzők előtt

- Hány éves kortól lehetett bekerülni a HUMDA Academy-be?

- Ilyen jellegű alsó korhatárt nem alkalmaztunk, mert az ideális életkor szakági adottságok függvénye. Inkább maximum életkor volt, ami fölé nem tudtunk menni, mert látni kell a közép- és a hosszú távon kitűzött célok egy bizonyos korig valósíthatóak meg.

- Említetted, hogy szakáganként más az ideális életkor, valamint az akadémiára is több szakágról kerültek be versenyzők. Mikor dől el, hogy ki melyik szakágban indul?

- A jelenlegi merítésben már pályán lévő fiatalok közül válogattunk, ők már elkezdték a versenyzést és a különböző bajnokságokban eredményeket értek el. Ezeket az eredményeket a fizikai és mentális adottságokkal, illetve a tehetséggel próbáltuk rendszerbe fogni. Így meg tudtuk határozni, hogy ki hol tart a pályáján, és a többiekhez képest milyen eredményeket ért el.

Ez a kategorizálás azért volt fontos, hogy a ránk bízott költségkeretet a lehető leghatékonyabban tudjuk felhasználni. A rengeteg mérés is ezt a célt szolgálja, illetve azt, hogy azokat a fiatalokat segítsük, akik a legnagyobb valószínűséggel érik el az általuk kitűzött célokat.

- Ha jól értem, akkor úgy kell elképzelni a folyamatot, mint a fociban a scoutok munkáját?

- Az elmúlt másfél évben kutatómunkával foglalkoztunk – és igen, volt a HUMDA-ban olyan, aki gyakorlatilag scoutként járta az ország különböző autós szakági versenyeit. Háttérbeszélgetéseket folytattunk a menedzserekkel vagy a családdal, a felmérések által megpróbáltuk meghatározni, mennyire tehetséges egy-egy versenyző.

A legnagyobb nehézséget a különböző szakágakban elért eredmények összehasonlítása jelentette. A kiválasztási folyamatban is találkoztunk olyan versenyzővel, aki többszörös magyar bajnok volt, nemzetközi sorozatban is eredményesnek tűnt – azonban a kutatások után kiderült, hogy a közegben elért eredmény nem jelentette azt, hogy ő biztosan tehetséges. Az ilyen felismeréseket kellett vizsgálattal alátámasztani vagy éppen megcáfolni.

A rengeteg háttérmunka eredményeként tudtuk sorba rendezni a versenyzőket: több mint száz versenyzővel indult a program, olyanokkal, akik mind bizonyítottak már a pályán. Ezt a kört kellett leszűkíteni – ez a közel harminc fő volt az, akiről azt tudtuk mondani, hogy a megfelelő támogatással nagy valószínűséggel eljut oda, ahová szeretne. A rendelkezésre álló büdzsé korlátai miatt nem tudtuk mind a száz versenyzőt támogatni.

- Szakágak szerint is szűrték a versenyzőket?

- Igen, a gokart élvezett kiemelt fontosságot: egyrészt azért, mert arányaiban nagyon sok fiatal versenyez gokartos szakágakban, másrészt minden soron következő szakágnak alapja a gokart. Innen el lehet jutni akár a Formula-1-be is, de sikeres rally- vagy túrautó-versenyzők is indultak innen.

A gokarttal való kezdés a tehetséggondozás minden következő lépcsőfokát is segíti, ezért részemről is megfogalmazott követelmény volt, hogy a rendelkezésre álló erőforrás jelentősebb részét a gokartos szakágakra fordítsuk.

- Van konkrét megfogalmazott cél az egyes versenyzők esetében, ahová el kell jutniuk? Lehet ez a Formula-1 is?

- Ez egy folyamat, de van sok olyan versenyző, akinek kifejezett célja a Formula-1: ez lehet, hogy egyiküknek sem fog sikerülni, de most is van olyan versenyző, aki a képességeit tekintve eljuthat a csúcsig, de ehhez megfelelő mikrokörnyezetre, szakmai és anyagi segítségre van szüksége. Viszont előfordulhat, hogy ezekkel együtt sem jut el a Formula-1-ig, sőt, lehetséges, hogy egyik versenyző sem fog eljutni a most általa kitűzött célig – azonban útközben kiderülhet, hogy más szakágban lehet belőle sikeres versenyző.

- Fiatal srácokról van szó: hogyan lehet kezelni, ha esetleg nem tudják elérni a céljukat?

- Itt van nagy felelőssége a közegnek és a családnak: olyan reális célokat és olyan nyomást kell hárítani a versenyzőre, amit kezelni tud, és aminek hála ő is reálisan látja az elérhető célokat. Könnyű erről beszélni, de nehéz a gyakorlatban megvalósítani. Finoman kell kezelni azt a helyzetet, amikor előfordulhat, hogy a korábban kitűzött céltól el kell térni.

A családi háttér nemcsak anyagi szempontból fontos, hanem a nevelés miatt is, a túlzott nyomást akár a legtehetségesebb versenyzők sem tudják kezelni. A mi feladatunk a tehetség párosítása a megfelelő mikrokörnyezettel. A fejlődési pályát a tehetség mellett a családi és szakmai közeg befolyásolja a leginkább.

- Egy korábbi sajtótájékoztatón úgy fogalmaztál, hogy nagyon szerencsés vagy, amiért be tudtad indítani a pályafutásodat. Ma mennyire kell szerencse ahhoz, hogy valakiből túraautós világbajnok legyen?

- A rengeteg mérés és a rengeteg szempont annak a valószínűségét csökkenti, hogy hibás döntést hozzunk a támogatások elosztásánál. Ugyanakkor el kell fogadnunk, hogy nem minden mérhető – tehát a szerencsefaktor létezik, de arra törekszünk, hogy ami mérhető, azt számszerűsítsük. A HUMDA Academy most még egy pilot, amiben minden résztvevő mindent megtett azért, hogy nagy valószínűséggel jó döntést hozzunk – ez nem jelenti azt, hogy biztosan jó döntést hoztunk.

El kell indítani ezt a rendszert, amit az új információkkal majd finomítani kell, de abban bízok és hiszek, hogy jó befektetés a magyar autó- motorsport. Ezt szeretnénk megmutatni a piaci szereplőknek.

- A te aktív versenyzői pályafutásod idején – annak az elején – hogyan működött a kiválasztási folyamat a magyar autósportban?

- Sehogy, szerencsém volt. Ilyen jellegű rendszerre én nem emlékszem, tehetséggondozás létezett, ami egy-egy szakágban elindult, majd kívülről annyit lehetett látni, hogy ez megszakadt. Az életben szerencsésnek is kell lenni, mi szeretnénk eljutni oda, hogy kisebb mértékben múljon a szerencsén az előrejutás, mint korábban. Ez segíti azt, hogy a tehetséges versenyzők ne vesszenek el, és egyre több nemzetközi sikert érjenek el a magyar versenyzők.

Szülőként még jobban látom, hogy mennyire fontos a helyén kezelni a gyerekek tehetségét és vágyait. Nagyon jó érzés, hogy az én részvételemmel, ezzel a programmal tudunk tenni azért, hogy kevesebb gyermek álmának legyenek anyagi akadályai.