A szemétben hever egy megoldás a rezsiárak mérséklésére

Fülöp László okleveles közlekedés-rendszervező mérnök, korábbi hivatásos katonatiszt. A Budapesthez közeli Vácegresen egy leendő (de támogatás hiányában meg nem épült) sport-szabadidő központ energiaellátásának megoldásán kezdett dolgozni a 2000-es években. A felmerülő lehetőségek vizsgálatakor terelődött a figyelme hulladékfeldolgozásra, mint hatékony és környezetkímélő energiaforrásra. Több lehetőség elvetése után a hőre lágyuló műanyagok mellett tette le a voksát.

„A munkatársaimmal és a szakmai intézetekkel a vizsgálataink, kutatásaink során arra jutottunk, hogy krakkolással, pirolízissel, vagyis égés nélküli - tehát oxigénmentes - környezetben történő hevítéssel ezek az anyagok úgy bonthatók le, hogy közben, több fázisban újrahasznosítható, értékes alapanyagok keletkeznek. Ezekből az alapanyagokból hő és elektromos áram termelhető” – ismertette az autopro.hu látogatása során Fülöp László vállalkozása alapgondolatát.

Szabályozni kellene, nem kivonni!

Mielőtt rátérünk az eljárásra, érdemes egy kicsit a hulladékkezelés szabályozására is kitérni. Ismert cél az Európai Unióban a műanyagok kivonása a napi használatból, erre a legbanálisabb példa a szívószálak és a szatyrok helyettesítése, megszüntetése. Fülöp László szerint a műanyaghulladékot megfelelően kellene kezelni, ehhez pedig olyan szabályozásokra – és termékismertetőkre, leírásokra – lenne szükség, ami például az akkumulátorok vagy a gumik esetében már létezik.

További érdekesség, hogy míg a látható műanyaghulladék zöme PET-palack, addig a globális szinten legyártott összes műanyag mintegy 4 százaléka PET – Fülöp László szerint a média gyakran felfújja a PET-palackokból álló szemétszigetek „környezetromboló” hatását, ezzel befolyásolva a közvéleményt.

„Kincset dobálunk ki az ablakon, hiszen a műanyag kőolajszármazék” – tette hozzá. Mint fogalmazott, az emberek is rájöttek arra, hogy a műanyagnak magas a fűtőértéke, emiatt sokan el is tüzelik az otthonaikban, azonban a nem megfelelően kezelt és eltüzelt műanyag súlyosan környezetszennyező.

Feldolgozva igazi aranybánya

Mint ismertette, technológiai eljárás függvénye, hogy hányféle bomlásterméket lehet létrehozni, ami nem csak energiafelhasználást tesz lehetővé, hanem a körforgásos gazdaságban is elfoglalhatja az őt megillető helyet. Fülöp László társaival a 2010-es években eljutott egy bizonyos szintig ezen eljárásban, de célja nem az volt, hogy eladja az újrahasznosított hulladékot, hanem energiát szeretett volna termelni. „24 órában tudtunk volna áramot előállítani, de nem találtunk partnert a projekt befejezéséhez” – árulta el hozzátéve, hogy olyan minőségű olajat voltak képesek előállítani Vácegresen, aminek a minőségét a tiszaújvárosi TVK is elfogadta volna alapanyagnak a polietilén gyártáshoz. Itt nem a minőség, hanem a volumen volt az, ami a szűk keresztmetszetet okozta.

Itt a megoldás a gázhiányra!

Bár Fülöp László és csapata még a mainál sokkal jobb és biztonságosabb energiaipari helyzetben állt elő a megoldásával, az eredmény ma jelenthetne igazán sokat. A megtisztított és apróra, 2-3 centiméteresre darált műanyaghulladék úgynevezett parciális termikus bontása során semmiféle környezetszennyező anyag nem keletkezik és nem is távozik a levegőbe vagy a talajba. Ugyanakkor, a krakkolás eredményeként körülbelül 20 százalék magas fűtőértékű gáz, 75 százalék többcélú felhasználást lehetővé tevő középolaj és körülbelül 5 százalék mennyiségű, magas széntartalmú, szilárd anyag, krakk szén avagy petrolkoksz jön létre – magyarázza Fülöp László.

Az így előállított krakk szenet fűrészporral keverték össze, ennek fűtőértéke – 22-24 megajoule/kilogramm - magasabb volt, mint a dorogi briketté. Nem mellesleg, a kéntartalma minimálisa a szénnek. Ennek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen, a szén égetésekor a füsttel a levegőbe kerülő kéndioxid és az esővíz együttesen okozza sz ún. savasa esőt.

S hogy ez mit jelent a gyakorlatban?

„Magyarországon évente egymillió tonna műanyaghulladék keletkezik. A feldolgozásához szükséges egy egységnyi energiát befektetve 20 egységnyi energiát nyerhetünk.”

Azt persze hozzáteszi, hogy talán nem reális cél mind az egymillió tonna műanyaghulladék feldolgozása. Ugyanakkor az általa kidolgozott technológiát a hulladékkezelők használhatnák, ez lenne az elsődleges haszna. Ma, Magyarországon 52 olyan hulladékkezelő központ van, ahol ezt a technológiát alkalmazni lehetne: a feldolgozáshoz szükséges gépek legyártása a magyar kkv-szektornak is munkát adna, ha valaki felkarolná az ötletet.

Miért nem működik?

Talán nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a pénzhiány miatt nem futott be a projekt – bár bukásról még nem beszélhetünk, hiszen viszonylag alacsony ráfordítással a Vácegresen kiépült infrastruktúra hasznosítható lenne. Fülöp László kiemelte, hogy a bürokrácia sem segítette a munkáját: az üzemhez természetesen minden engedélyt és papírt szabálykövető módon szerzett be, ám ez milliós költségeket jelentett az építkezésen, beruházáson felül.

Fülöp László és csapata 2008 óta körülbelül 350 millió forintot fektetett a projektbe, aminek elhalásakor, három évvel ezelőtt még 150 millió forint hiányzott a befejezéséhez. A mai árfolyamon nyilván nagyobb befektetés kellene, de tekintve annak hasznosságát, még mindig nem reménytelen a helyzet.

Fülöp László jelenleg együttműködik a Pannon Egyetemmel, ahol a diákoknak a TDK-versenyekre, míg a doktoranduszoknak disszertációhoz témát adni az üzemmel és az eljárással kapcsolatban. Ettől remél némi felpezsdülést.

A projekt jelenlegi nehéz helyzetéért a partnerek hiánya miatt részben az uniós, részben a magyar bürokráciát teszi felelőssé – utóbbi nem segíti a vállalkozásokat, míg előbbi nem szabályozza a műanyagok kezelését, nincs biztonsági adatlapja sem a műanyag termékeknek. Emiatt nem tudni a termékek pontos összetételét, ami szintén nehezíti a hulladékfeldolgozást.

A műanyagok elleni harcról Fülöp László pedig így vélekedik: Szirénhangok súgják a fülünkbe, hogy meg kell szabadulni a műanyagtól, de ezzel kincset dobnánk ki. Megfelelő szabályozással és az övéhez hasonló eljárásokkal óriási gazdasági potenciál rejlik a műanyaghulladékok kezelésében.