A valódi problémákra készíti fel a diákokat a Techtogether

Milyen gyökerekre nyúlik vissza a Gépipari Tudományos Egyesület tanácsadói tevékenysége?

Annak idején külön vállalkozási irodája is volt a GTE-nek azokban az időkben, amikor a taglétszámunk meghaladta a 18 ezret. A vállalkozási iroda feladata a vállalatok segítése volt akár a tervezésben, akár a fejlesztésben, vagy bármilyen más felmerülő szakkérdésben.

Az akkori GTE-be sok tag érkezett különböző vállalatok vezetéséből: főmérnökök, főtechnológusok vagy akár igazgatók is. Ezek az emberek jellemzően – de nem kizárólag – nyugdíjas éveikben a korábbi tapasztalatukkal, kapcsolati rendszerükkel tudták segíteni azokat a partnereket, akik a GTE-hez üzleti alapon jöttek tanácsadásért.

Hogyan zajlott egy ilyen tanácsadás?

A hozzánk forduló ügyfelek kértek egy ajánlatot egy bizonyos feladatra, a GTE pedig összegyűjtötte a tagságából azokat a szakembereket, akik az adott területhez a legjobban értettek. Ha szerszámgép kellett, akkor ahhoz, ha hegesztés kellett, akkor ahhoz, ha pedig tribológiai kérdések merültek fel, akkor ahhoz tudtunk szakembereket biztosítani.

Ezek a tanácsadások projektszerűen folytak, a projektekhez szakmai segítséget tudtunk nyújtani. Ezzel jól jártak a hozzánk forduló cégek is, hiszen meg tudtak oldani egy-egy nehezebb feladatot, és a GTE-nek is bevételt jelentett a tevékenység. Meg volt határozva, hogy egy-egy konzultációt körülbelül mennyiért lehet elvállalni, volt erre egy belső megállapodásunk, ami a piaci lehetőségekhez igazodott. Akik részt vettek az egyes feladatokban, azok megbízási szerződés alapján kaptak juttatást az egyesülettől.

Hogyan választották ki a megfelelő szakembereket?

A GTE-nek volt külön szakmai névjegyzéke. Az ipari minisztérium azt kérte, hogy aki ilyen szakértéseket végez, annak legyen a szakértői nómenklatúrában valamilyen tevékenysége. Ebbe a névjegyzékbe a GTE szakértői irodáján át lehetett bekerülni, ez az iroda adta ki az embereknek – a végzettségük és a szakmai tevékenységük alapján - a szakértői igazolványokat, amikkel lehetett szakmai tanácsadást végezni.

Miért szűnt meg mára ez a rendszer?

A rendszerváltás után az akkori ipari minisztérium gyakorlatilag elkérte a GTE névjegyzékét és bevezetett módszertanát a szakértői tevékenységről, és maga alá szervezte ezt a feladatot. Innentől a minisztérium működtette a tanácsadást, de sokszor a GTE-n keresztül, a mi bevonásunkkal.

Ezt követően megalakult a Magyar Mérnöki Kamara, aminek lett egy gépészeti tagozata, ebbe a GTE szakmailag kompetens tagjai bekerültek, és a vezetésében ma is ott vannak. A szaktanácsadást a minisztérium átadta a kamarának a névjegyzékkel és a módszertannal együtt, ingyen – a GTE alól pedig kihúzták a sámlit, mi így hoppon maradtunk.

Mit kezdett ezzel a szituációval a GTE?

Az egyesület kialakította a saját szakértői névjegyzékét, így, ha minket megkeres valaki, ebből tudunk ajánlani olyat, aki el tudja végezni az ilyen jellegű feladatokat. Ez nem olyan versenyképes, mint korábban, de a GTE-ben tevékenykedő emberek számára biztosítja, hogy végezhessenek tanácsadást.

A szakértői tevékenység esetében nem az egyén, hanem a GTE vállalja el a feladatot, így az egyesületé a felelősség. A feladat után a GTE számlázza ki a tevékenységet, és így kap juttatást az, aki elvégezte a tanácsadást.

Milyen jellegű tanácsokat kérnek ma a GTE-től?

Nagyon sokféle feladat fordul elő, engem személyesen is kerestek már meg szabadalom elbírálásához bankkölcsön miatt – a bank szakmai véleményre volt kíváncsi, hogy érdemes-e hitelt adni az adott feltalálónak. Más ügyek is előfordulnak: például egy gép értékbecslése, vagy szakmai vélemény arról, hogy érdemes-e felújítani egy gépet.

Eltökélt szándékunk, hogy a szakértői tevékenységünket fejlesszük a GTE-n belül. Projektszerű munkákat szeretnénk az egyesületen belül elvállalni, mert úgy látjuk, vannak olyan területek, amelyek vállalatokon átnyúló szempontokat is figyelembe kell, hogy vegyenek. Ilyen például a biztonságtechnika, a munkavédelem vagy a tűzvédelem – ezeknek ugyan vannak hatóságaik, amik a szabályozást végzik, de ezen a területen hiányzik az előzetes szakmai vélemények nyújtása.

Emellett a kutatás-fejlesztési tevékenységünket is szeretnénk bővíteni olyan területeken, ahol vannak rések, amiket nem művel senki, mert nem tartozik egyetlen vállalat profiljába sem. Hozzáadott értéket tudnánk tenni ezekhez a területekhez azzal, hogy inter- és multidiszciplináris kapcsolatrendszere van az egyesületünknek.

Hogyan profitálhat ebből a GTE?

Az említett célok mellett szeretnénk a tagságunkat fiatalítani, ezekbe a tevékenységeinkbe be szeretnénk vonni a magyar felsőoktatási intézmények fiatal vagy középkorú oktatóit, akik mentorként is kiválóan dolgoznak. A hallgatónak lényegében mindegy, hogy mit tervez évközi feladatként – egy fiókból elővett, régi projektet, vagy egy, a mentorától kapott élő, vállalati problémát.

A mentor segítségével a hallgató ki tudja dolgozni a projektszerű feladatot, amit be tud adni évközi feladatként kreditért, ám emellett egy vállalati érdeket is szolgált, amiért díjazást kaphat. Ez ösztönzőerő, a hallgató és a mentor jobban megismerhetik egymást, kiépíthetnek kapcsolatokat. A GTE ebből úgy profitálna, hogy ezeket a fiatalokat bevonnánk a tagságunkba – a hallgatók, sőt, az egész oktatás számára pedig egy életszerű projekten való munka jelentené a profitot.

Az életszerű, napi feladatokra reagálhatnak a hallgatók a Techtogether versenyen is az Automotive Hungary-n. Önnek, mint egyetemi oktatónak milyen tapasztalatai vannak a versenyről?

Ezek a csapatok rendre toboroznak tagokat: olyan érdeklődő, szakmaszerető fiatalok lépnek be a csapatokba, akiknek egyrészt tetszik, hogy autót kell építeni, és versenyeznek a Formula Studenten, másrészt napi feladatokat oldanak meg, tehát valóban ez is egy életszerű példa.

Itt megint fontos elem, hogy együtt dolgoznak a fiatalok és az idősebbek – noha itt az idősebb egy felsőbbéves vagy egy doktorandusz -, a közös munka során számos gyakorlati és elméleti tudást és tapasztalatot szednek fel. Ezekbe a projektekbe sokszor a vállalatok is besegítenek, így a csapattagok a mérnöki pályára még inkább felkészülhetnek az együttműködésből szerzett tapasztalatoknak köszönhetően.

Emellett a hangulati elemet is kiemelném, az együtt tanulás, együtt elért sikerek is sokat tesznek hozzá a hallgató életéhez, megtanulják a csapatmunka minden elemét. Ez egy óriási lehetőség!

A BME-nek több csapata is van, ezek tagjait mennyire ismeri?

A saját hallgatóim között látok egy réteget, aki nagyon érdeklődő, és elkötelezett a tanulmányai iránt. Egy másik réteg halad együtt a tömeggel, és van egy kisebbség, aki tulajdonképpen véletlenül keveredett az egyetemre – aki csak a diplomáért jön az egyetemre, az nem fogja megtalálni az érdekességet, a csodákat a tananyagban. Ezek az emberek az állásukban sem fognak alapvetően másképpen dolgozni.

Ez nem mai jelenség, mindig is így volt, de az internet hatására a közös munka, a közösségi lét fontossága csökkent, már kevésbé tanulnak egymástól a hallgatók.