A kecskeméti hallgatók e-motorja lett a legkönnyebb a spanyol versenyen

– Spanyolországba kalandos körülmények között érkeztetek. Mi okozta a nehézségeket?
– Veszprémben foglaltunk szállást, onnan indultunk, utánfutóra tettük a motorokat és gyakorlatilag három napon keresztül autóztunk, mire Spanyolországba értünk. Azt nem mondanám, hogy zökkenőmentesen ment, ugyanis a szervezőkkel megbeszéltük, hogy egy nappal korábban érkezünk, hogy mindenre legyen elég idő. Fáradtan értünk a helyszínre, ahol azonban a pálya biztonsági őrei nem akartak beengedni minket, a szervezőket pedig nem értük el, ezért a szomszédos gokart pályán éjszakáztunk.

– Mi történt másnap?
– Amint kinyitott a kapu, regisztráltunk, de nehézség volt például, hogy a szabályzat nem engedte meg, hogy a benzines és az elektromos motor egy boxon belül lehessen. Így viszonylag nagy távolság volt a két boksz között, így kicsit kettészakadt a csapat. Miután leadtuk a dokumentumokat, előadtuk a tervezéssel kapcsolatos prezentációnkat.

– Milyen feltételeknek kellett megfelelnie a motoroknak?
– A motorok gépátvételekor megnézik, hogy megfelel-e a jármű a szabályzatban előírtaknak, átnézik a leadott dokumentumokat. Fontos kritérium volt például, hogy minimum 95 kg-osnak kellett lennie az e-motoroknak. A miénk 102,5 kg-ot nyomott, annyira könnyű volt, hogy a szervezők azt hitték, nincs még benne az akkumulátor. Büszkén mondhatom, hogy a miénk volt a legkönnyebb motor a mezőnyben. Megemlíteném még az úgynevezett esőtesztet, ami azért érdekes, mert esős idő esetén csak azok az elektromos motorok versenyezhetnek, amelyek átestek ezen a teszten. Ez nem volt kötelező, 25 csapat regisztrált elektromos kategóriában és összesen 4-5 team vállalta be az esőtesztet velünk együtt. Úgy gondoltuk, ez jó pont lehet a szervezők felé. Szerencsére a benzines motor gépátvétele is rendben ment, semmi komolyabb műszaki probléma nem akadt.

– Egy korábbi interjúban elmondtad, hogy pénzügyi gondjai vannak a csapatnak. Ez megoldódott?
– Az elektromos kategóriában előírták, hogy mutassunk be innovációt. Terveztünk is egy váltót. Méréseket végeztünk, dokumentáltuk, hogy miért éri meg váltóművel felszerelni egy elektromos motorkerékpárt. Legyártani azonban nem tudtuk, az anyagi helyzetünk nem engedte meg, hiszen nyáron nagyon sok forrásunk elapadt. Ígéreteket kaptunk cégektől, de támogatások nagy része nem érkezett meg. Az Autoprón megjelent cikk után szerencsére megkerestek minket, enélkül nem tudtunk volna részt venni a versenyen, de még így is sajnos körülbelül másfél millió forintos kölcsönben vagyunk. Nem tudtuk elkészíteni például a saját akkumulátorunkat, mert arra sem volt keret. Sok alkatrészünket kölcsönkaptuk, amit vissza kell majd adni. Nagyon erős ígéreteink voltak, elhúzták előttünk a mézes madzagot és emiatt magasra tettük a lécet, sajnos azonban a támogatások nagy része nem érkezett meg hozzánk.

– Akkor ezek szerint egy kölcsönkapott akkumulátorral versenyeztetek?
– Igen, nagy kihívás volt. A kölcsönkért akkumulátor kapacitása miatt elég sokat aggódtunk. Nem voltunk biztosak abban, hogy a teljes versenyt kibírja. A lehető legtöbb adatot, a lehető legkevesebb kör alatt be kellett gyűjtenünk. Izgalmas volt ennyi adatot elemezni, kalkulálni, kideríteni, hogyan tudunk több energiát nyerni. A pilótának gyorsan rá kellett érezni arra, hogy hogyan motorozzon úgy, hogy a lehető legtöbbet tudjunk vele menni. Hamar kiderült azonban, hogy a kölcsönakkumulátor nagyon gyorsan melegszik és lassan hűl vissza. Ez a vasárnapi futamon ki is bukott.

– Hogy sikerült végül a végső megmérettetés?
– A szabadedzésen megszereztük a negyedik helyet a köridő alapján, a miénk volt a második leggyorsabb elektromos motor. Az időmérőn szintén a negyedik helyen végeztünk. Sajnos az időmérő és a futam között nem volt annyi idő, hogy vissza tudjon hűlni az akkumulátor, ezért elkezdtünk gondolkodni a taktikán. Az egyik verzió az volt, hogy a pilóta végigmegy a pályán, de biztosra vehetjük, hogy nem érünk el jó eredményt. A másik pedig, hogy mindent beleadunk az elején, míg fel nem melegszik az akkumulátor, majd amikor felvillan a piros vészjelző lámpa, kiállunk. Meg akartuk mutatni mit tud a motor, ezért az utóbbit választottuk. Az első körben feljöttünk a harmadik helyre, amit tudtuk tartani két körön keresztül, aztán felvillant a lámpa és ki kellett állnunk. Összesen öt kört kellett volna megtenni, de azt gondolom, így is nagyon jó eredményt értünk el. A benzines kategóriában nem volt olyan erős a motorunk és a pilótánk sem, de komolyabb gond nélkül végig tudtunk menni a versenyen, az utolsó harmadban végeztünk. Ez volt az ára annak, hogy két kategóriában indultunk.

– Milyen élményekkel tértetek haza? Mik a tervek a jövőre nézve?
– Ezt a versenyt kétévente rendezik meg. Azt gondolom, hogy a jövőben inkább az elektromos vonalra koncentrálunk. Ez a trend, ez a jövő. Alapvetően elégedettek vagyunk az eredménnyel. Sokan odajöttek hozzánk a verseny alatt is, rengetegen ki akarták próbálni a motort, ez mindig jó érzéssel tölti el az embert.