„Az autóipar nem szanatórium” – Húszéves a Tequa

– Tanácsadói tevékenységük lényegében arról szól, hogy nem győzik hangsúlyozni, mennyire fontos a minőség az autóiparban. Ezzel azonban mindenki úgy véli, tisztában van, és mégis mindig lehet tanulni valamit. De miért kellene folyamatos tanulásról szólnia az autóipari szereplők életének?
– Az autóiparban csúcsosodnak ki leginkább a minőségi követelmények, és ennek egy oka van, mégpedig az időtényező. Ha jót és időre akarok szállítani, akkor a szabványoknak megfelelő módszereket kell alkalmazni. Mert a vevő a beszállítókkal kötött megállapodásaiban rögzíti, hogy nem fogja ellenőrizni az adott alkatrészt. A vevő átvesz mindent, beépít mindent, a rossz alkatrészt is, abban a tudatban, hogy a beszállítótól nem kap hibás terméket. Az persze más kérdés, hogy ez később ki fog bukni… Ha azonban a beszállító elveszti a bizalmat, a vevő zárolja a terméket. Ilyenkor a hibakeresést, a vizsgálatokat el kell végezni, de ezt sem a vevőnek, hanem a beszállítónak kell elvégeznie vagy elvégeztetnie. Vagyis érdemes a munkát minőségi kompromisszumok bevállalása nélkül végezni.

– Kiknek szólnak a képzések, egy adott cégtől ki érkezik?
– Általában a minőségirányítási területért, illetve a vevői kapcsolattartásért vagy a folyamatok fejlesztéséért felelős mérnökök és technikusok jönnek, de most már egyre inkább az egyéb területek kezdő mérnökeit is elküldik a cégek, mert a munkájukhoz szükségesek azok a kiegészítő ismeretek, amelyeket az egyetemen nem tanultak meg. A minőség mindig komoly szerepet játszott az autóiparban, de ez még inkább így van a tömegtermelés korában. Egyre könnyebb a nagy piacok, Kína vagy Észak-Amerika elérése, ide belépve még több vagy más kiegészítő követelménnyel találkozunk.

– Mit jelent az IATF 16949 színre lépése az autóipar szereplőinek?
– A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) az 16949-es szám alatt adta ki autóipar-specifikus követelményét TS (Technical Specification) jelöléssel. De egy technikai specifikáció csak egy bizonyos ideig élhet, egy revízió után szabványt kell belőle alkotni. Itt nem ez történt, hanem a Nemzetközi Autóipari Munkacsoport (IATF) saját követelményként adta ezt ki, amelyben alapként kezelik az ISO 9001-es követelményeket, és emellett a 16949-es leírásban találhatók a szektorális követelmények.

– Hogy állnak a magyar szereplők ennek a követelményrendszernek a teljesítésével?
– Inkább hogy áll a világ? Merthogy egy olyan szintű elvárásrendszert sikerült összeállítani, amelynek nagyon kevés cég tud megfelelni. De nemcsak itt van a szűk keresztmetszet, hanem ott is, hogy kevés az a szakember, tanúsító auditor, aki a cégeket minősíteni tudja.

– Túlzott elvárásokat kényszerít rá szereplőkre az új szabvány?
Ha minőségről van szó, nem lehetnek engedmények. Tudjuk, hogy mindig előfordul, hogy leáll az autó, de mégis a nulla hiba koncepció elérése a cél. Ezért van az, hogy a vevő nem vizsgál, hanem eleve úgy szerződik a beszállítóval, hogy az nem hibázhat. A just-in-time (éppen időben) beszállítás is csak így működhet.

– A szabványok világa nagyon specializált ismereteket kíván. Kik az oktatók?
Oktatóink túlnyomó többsége minőségirányítási vezetők, mérnökök, olyan szakemberek, akik korábban a termelésben vagy a szolgáltató szektorban a versenyszférában dolgoztak, és jellemzően megtapasztalták a rabló és a pandúr szerepét is. A képzéseken gyakorlati példákkal testközelibbé kell tenni a száraz ismeretek, ehhez csak a megfelelő gyakorlattal rendelkező kollégák adhatnak segítséget a tanulni vágyóknak. A minőségirányítás területén hatványozottan érvényes, hogy az apró betűs rész nem ismerete veszélyeket hordoz magában. Azt, hogy hogyan helyettesítem, hogy fejlesztem és tartom házon belül a tudást, már nem csupán a HR feladata, az egyes folyamatok irányítói számára is kritikus.

– Az IATF-re való átállás hol válik nehézzé a magyar autóipari szereplőknek?
– Elsősorban ott, hogy a tanúsítvány megszerzése nem olcsó. Új befektetéseket is generálhat egy-egy új, vagy kiegészített követelmény – pl. a termelésben használt szoftverek validálásának kötelezettsége. Sok esetben a képzések díja is jelentős. A cégek számára ez erőforrás-lekötést jelent, de biztosan megterülő beruházás.

– Mennyiben eltérő a VW-beszállítóknak szóló képzésük, ahol a Formel Q-kötetek vannak a középpontban, mint például az IATF-képzés?
– A belső normatívák keresztbe hivatkoznak egymásra, valamit ágazat-specifikus és nem ágazati szabványokra. A Formel Q , ha az IATF-re hivatkozik azt a szabványt is ismerni kell, mint vevői előírás. Mindeközben az autógyáraknak vannak egyéb házi szabványaik vagy előírásaik is – például a tisztaságvizsgálatra vonatkozóan. Amikor egy cég aláír egy OEM-nek, ez elsőre mindig nagyon motiváló dolog, de ritkán gondolkodik el a beszállító, hogy valójában mit is ír alá. A felismerés pedig az, hogy olyan kötelezettségeket vállalt, amelyek egyikének nem teljesítése esetén bármikor visszautasíthatja termékét az OEM. Vagyis ha egy cég rendezetten működik, az még nem jelenti azt, hogy a vevője bármilyen követelményének meg tud felelni.

– A képzések alkalmával leginkább arra jöhet rá a résztvevő, hogy milyen sokat kellene még fejlődnie…
– Jó azzal is tisztában lenni, hogy ha egy vevő rákérdez egy követelményre, hogy azt épp miért nem vezettük be, képesek legyünk a vevőt megnyugtatóan megfelelően válaszolni, hogy pl. milyen ellenintézkedéseket tettünk a kérdéses területen. Egy képzésen képbe lehet kerülni, hogy 1-3 év távlatában milyen beruházásokat kell megtenni ahhoz, hogy a vevőm, vagy leendő vevőim elvárásainak megfeleljek. Ezért jó, ha nemcsak minőségügyi területről érkeznek egy cégtől, hanem ügyvezetői, netán tulajdonosi körből. Ugye itt mindig előjönnek a különböző érdekeltségek. Az ügyvezető érdeke a több eladott alkatrész, a nagyobb profit, de a minőségben tett engedmények valahol, valamikor mindig előbukkannak. Méltánytalanul elhanyagolt terület a mérőrendszer-elemzés (measurement system analysis – MSA). Az autóiparban elvárás a csúcsminőség, ennek ellenőrzéséhez mérőeszközöket használunk. Aztán kiderül, hogy nem tudunk mérni, ráadásul az eszköz sem működik megfelelően. Mert nincs hozzá képzett kolléga, nem végzik rendszeresen a mérést, vagy valaki a soron egy kicsit javít a mérési eredményeken. Itt a megfelelő képzés kritikus. A minőségbiztosító kollégának kell meggyőznie a termelést, hogy közösen találjanak megoldást. Mert lehet, hogy pillanatnyilag a kis eltérés a vevő számára nem káros, de egy hiba esetén, ami akár több évet vagy modellt érint és visszahíváshoz vezet, a cég nyereségességét vagy akár a létét is veszélyezteti. Gondoljunk csak a közeli múltból a Takatára.

– Van-e elég minőségügyi szakember, főleg olyan, aki tisztában van a mindenkori követelményekkel, a kihívásokkal?
– Az autóipar sosem volt szanatórium. Egy ellátási lánc vezetőt, egy termelésvezetőt vasárnap este 10-kor is felhívhatnak egy sorállás miatt, amikor meg kell oldania, hogy reggel hatkor mégis el tudjon indulni a kamion. Az autóiparban az álló gyártósorokat ezer eurókban mérik, de sajnos előfordul, hogy a logisztikai pluszköltségek többszázezer eurós nagyságrendre is rúghatnak, ha huzamosabb ideig kell ’reptessünk’ egy alkatrészt. A magyar minőségügyi szakértők kiválóak, de azért nincs belőlük elegendő, mert külföldre szipkázzák őket. Erre válaszul előre menekülünk mi is például az e-learning képzéseink fejlesztésével, mely gyorsabban és szélesebb munkatársi körnek ad megoldást az alapok megismerésére.

– Auditoroknak szóló képzéseik is vannak. Kiből lesz a jó auditor?
– Nem várható el senkitől, hogy több ezer oldalnyi követelményt kívülről tudjon, ezért arra helyezzük a hangsúlyt, hogy az auditorok hol tudnak utánanézni az elvárásoknak. Illetve megtanulják, hogy hogyan alakítsák ki azokat az interperszonális készségeket, amelyek birtokában az auditokat végezni kell. Videós szerepjátékok segítségével visszanézünk bizonyos szituációkat, és megbeszéljük, célravezető volt-e az alkalmazott kérdezéstechnika, vagy az auditált területet képviselő mérnök „bevitte az erdőbe” az illetőt. A kooperatív viszony kialakításának fontosságára tanítjuk meg őket, hogy a releváns információk átadásával valós kép születhessen a vállalatról, a termelésről, a termékről. A sikeres audit nem a kiszúrt hibák számának nagyságán múlik, hanem a hibák minél teljesebb feltárásán, azok megelőzésén az adott cég pénztárcájának érdekében.