A leglelkesebb autóversenyzők küzdelme porban és sárban

Nehezen állítható párhuzamba a Forma-1 egy amatőr versennyel, nem is célom az összehasonlítás, ám mégis ki kell térni egy fontos kapocsra – ami nem más, mint az autóversenyzés iránti elhivatottság, a lelkesedés. A lehetőségek persze egészen mások, a 24 Hours of Racing nevű sorozat kifejezetten azoknak szól, akik anyagi okokból vagy időhiány miatt nem engedhetik meg maguknak a profi autóversenyzést, ám mégis imádják a motorsportot – nem kívülállóként.

Ezen a versenyen bárki indulhat, akinek van jogosítványa, és rendelkezik egy - néhány szabálynak megfelelő – autóval. Valódi elhivatottság, jó értelemben vett őrültség szükséges ahhoz, hogy valaki tényleg el is induljon egy ilyen versenyen: egy egész napon, 24 órán át zajlik a verseny a poros, sáros pályán, ilyenkor nyáron ráadásul hőségben.

Jól mutatja, mennyire hiányzott ennek a közösségnek a versenyzés, hogy a kemény körülmények ellenére negyven autó állt rajthoz Dömsödön július 31-én, hogy délután kettőkor nekivágjon a 24 órán át tartó versenyzésnek. A magyar indulók mellett sokan érkeztek Ausztriából, jó pár német autó is rajthoz állt, valamint egy felvidéki magyar csapat képében Szlovákiát is képviselték, így összesen négy ország versenyzői voltak jelen.

Roncstelep helyett versenypálya

Egy kívülálló számára inkább tűnhetett egy roncstelep udvarának a rajthoz felálló autók sora, kivéve persze akkor, ha úgy tud lelkesedni az érdekesebb kisautók vagy régiségek iránt, mint én. A sok németajkú versenyzőnek hála a kettes és hármas Golfok voltak túlsúlyban, de jónéhány márka képviseltette magát. Személyes kedvencet is nehezen tudnék választani, kezdve a 2107-es Ladával, a Škoda 120-ason át a Peugeot 205-ig több imádott modellem is indult.

A fentiek mellett a teljesség igénye nélkül említést érdemelnek még a BMW-k, a Škoda Felicia és Octavia, a Suzukik, a csodálatosan elnevezett, Schwedenbomber névre hallgató Volvo S70 kombi, vagy éppen a legbátrabb indulónak is nevezhető Renault Twingo.

Persze a csapatnevek nemcsak a fent említett „svéd bombázó” esetében voltak frappánsak vagy szórakoztatóak, elég, ha csak az induló autó típusára utaló FAstra-Gyerekek, a Démon Hillék, esetleg az MBécska nevet említem.

A motorsport sava-borsa

Először láthattam ilyen versenyt, persze nem teljes egészében, csak pár órán át. A rajt utánozhatatlan élmény, de utána is látványos, ahogy ezek az autók üldözik egymást. A hatalmas por valamennyit levont az élvezeti értékből, ám az sem megoldás erre, ha túllocsolják a pályát – a locsolás folyamatos volt, de néha túl jól sikerült, ezért a kelleténél jobban csúszkáltak az autók.

Bő fél óra után már láthattuk, ahogy kiállnak a „boxba” (a sátrak közé, a hol előző éjjel aludtak) a versenyzők cserélni vagy akár apróbb javításokat végezni. Az idő múlásával ez egyre gyakoribb, bírják ugyan becsülettel az autók, de akár a koccanások, akár az igénybevétel miatt rászorulnak a javításokra.

Magán a versenyen kívül a résztvevők elhivatottságát lehet kiemelni. Óriási lelkesedéssel vetette bele magát mindenki a küzdelembe, a körülmények ellenére nyúzták, hajtották az autókat és magukat – mindezt szórakozásból, azért, mert ez az életük.

Egy baleset vasárnap délelőtt beárnyékolta a versenyt, az egyik Suzuki csúnyán felborult. Nem ez volt az egyetlen autó, aki nem ment végig 24 órán át, de egy ilyen eseményen talán nem a végeredmény a lényeg (az indulókon kívül persze, nekik nyilván az is sokat számít), hanem önmagában az, hogy van.

A dömsödi versenynek már vége, de idén még Kecelen és Németországban, Höchstädtben rendeznek hasonló, 24 órás versenyt. Akit nem zavar a por és a sár, viszont vonz a régi autók hangja, az őszinte autóverseny és a jó hangulat, annak érdemes ezek egyikére ellátogatnia.