Új szintre emelik a konnektivitást a modern elosztóblokkok

A hagyományos, legelterjedtebb megoldást a csavaros vezetékrögzítésű elosztók kínálják. A rögzítést a vezetékek végére szerelt karikával történik csavarral, néha pedig a csupasz vezeték végére krimpelt csatlakozófej csúszik egy hüvelybe. A betápláló kapocsblokkokon kívül ezek az elosztók egy-egy áramkörért felelnek, ma azonban gyakori, hogy több vezeték együtt alkot egy egységet, így a többszintes, könnyen használható elosztóblokkokat érdemes használni.

Az elosztóblokkok egy jól szigetelő műanyag házban kapnak helyet. A korszerű módszer a DIN sínre, azaz egy szabványos, fém vezetősínre felfűzött, széleskörű variálható, helytakarékosan kialakított elektromos egységek használata. Ezek többszintes, azaz csatlakozónként több áramkört is kezelni képes elosztóblokkok, amikben a vezetékeket rugós mechanizmussal rögzítik, ami a csavarral ellentétben vibráció hatására sem hajlamos meglazulni. Korábban a vezetékeket rögzítő rugókat szerszámmal lehetett lenyomni, ma viszont már a csatlakozóban végződő vezetékeket rögtön be lehet dugni, csak kiszereléshez és csupasz vezetékek kezeléséhez van szükség egy egyszerűbb szerszámra. A szerelési idő ezek által a felére csökken. Gyakran használt kiegészítő a bedugható áthidaló elem, amivel több elosztóblokk köthető össze tetszőlegesen, illetve minden blokkban található biztosíték vagy más leválasztási mód, így rendszerek könnyen variálhatók.

Rendezett áramkörök

Az automatizálási, vezérlő- és áramelosztó panelek általában két vezetéket igényelnek, az analóg jeleket érzékelő ipari szenzoroknak viszont már 3-4 kábelre is szükségük lehet. Ezek legtöbbször egy nagyobb, közös vezetékben futnak, így ésszerű egy többszintes elosztóblokkba vezetni őket ahelyett, hogy számos egyszintes blokkba ágazzanak szét újra. A többszintes blokkokat gyorsabb kialakítani, és könnyebb az esetleges hibaelhárítás is. Hátrányt akkor okozhatnak, ha a konfigurációtól függően túl kicsik, gátolva a hozzáférhetőséget. Ha azonban a fizikai méretek megfelelőek, és átláthatóak a jelölések a rendszeren, megéri a telepítés – a hagyományos blokkok helyének csak egyharmadát foglalják el.

Érdemes még számításba venni a földelés kérdését. Egy háromszintes elosztóblokk alsó szintje könnyen használható földelésre a DIN sínhez vagy a kapcsolószekrényhez kötve, ha pedig a konfiguráció megköveteli, külön kétszintes blokkok használatosak kimondottan földelésre.

Rendezett áramkörök

A 20 és 4 AWG közötti méretű vezetékeket befogadó ipari elosztóblokkoknak jellemzően 600 voltos feszültséget és 82 amper áramerősséget kell kibírniuk. Tág hőmérsékleti tartományban, szélsőséges körülmények között, -40 és 120 fok között kell tudniuk működni, továbbá, ha indokolt, az UL 94 V-0 szabványt teljesítve tűzállónak is kell lenniük. Az áramot vezető alkatrészek tisztán vörösrézből készülhetnek.

A termékeket szigorú, szabványosított teszteknek vetik alá laboratóriumokban. Az elosztóblokkoknak, vezetékeknek és alkatrészeknek akár egy egész héten át hibátlan küllemmel és működés mellett kell tűrniük a magas hőmérsékleteket és a sós permettel szimulált, hosszú távú korrózióállóságot vizsgáló tesztet. Egyes gyártók az előírásokat meghaladó termékeket terveznek, és ezekhez külön vizsgálati módszereket alakítanak ki. Olyan, magas minőségű anyagokat használnak, mint például a P66 műanyag, és különösen precíz gyártási technológiákkal igyekeznek megfelelni az elvárásoknak. Az elosztóblokkok ugyan nem túl bonyolult alkatrészek, mégis érdemes őket fejleszteni, hiszen alapvető elektromos egységek — írta meg a Machine Design.