Segíti vagy károsítja a technológia a foglalkoztatást?

Az nyilvánvaló, hogy az új technológiák munkahelyeket szüntethetnek meg. A technikai újítások azonban új munkahelyeket is teremtenek: Gondoljunk csak egy számítógépes programozóra, vagy valakire, aki napelemeket szerel a tetőre.

Összességében a technológia több munkahelyet vált ki, mint amennyit teremt? Mi a nettó egyensúly e két dolog között? Ezt eddig nem sikerült mérni. De egy új kutatási projekt, amelyet David Autor, az MIT közgazdásza vezetett, kidolgozott egy választ, legalábbis az USA 1940 óta tartó történelmére vonatkozóan. A tanulmány új módszerekkel vizsgálja, hogy hány munkahely szűnt meg a gépi automatizálás miatt, és hányat teremtett a „bővítés", azaz a technológia által létrehozott új feladatok. A tanulmány szerint, és különösen 1980 óta, a technológia összességében több amerikai munkahelyet váltott ki, mint amennyit létrehozott.

„Úgy tűnik, hogy az elmúlt négy évtizedben, 1980-tól napjainkig gyorsabb volt az automatizálás, és lassabb a növekedés üteme, mint az azt megelőző négy évtizedben" – mondja Autor, az eredményeket részletező, nemrég megjelent tanulmány társszerzője.

Ez a megállapítás azonban csak az egyik eredménye a tanulmánynak. A kutatók egy teljesen új módszert is kidolgoztak a kérdés vizsgálatára, amely az amerikai népszámlálás több tízezer munkakategóriájának elemzésén alapul, összefüggésben az amerikai szabadalmak szövegének átfogó vizsgálatával az elmúlt évszázadban. Ez tette lehetővé számukra, hogy először számszerűsítsék a technológia hatását mind a munkahelyek megszűnése, mind a munkahelyteremtés tekintetében. Korábban a tudósok nagyrészt csak az új technológiák által okozott munkahelyvesztést tudták számszerűsíteni, a munkahelyteremtést nem.

Automatizálás kontra kiegészítés

A tanulmány megállapítja, hogy összességében az Egyesült Államokban a munkahelyek mintegy 60 százaléka új típusú munkát jelent, amelyek 1940 óta jöttek létre. Egy évszázaddal ezelőtt az a számítógépes programozó talán egy farmon dolgozott.

Ennek megállapításához Autor és kollégái átfésülték az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatalának jelentéseiben felsorolt mintegy 35.000 munkakategóriát, és nyomon követték, hogyan alakulnak ezek a kategóriák az idők során. Emellett természetes nyelvi feldolgozó eszközökkel elemezték az 1920 óta benyújtott összes amerikai szabadalom szövegét. A kutatás során megvizsgálták, hogyan „ágyazódtak be" a szavak a népszámlálási és szabadalmi dokumentumokba, hogy felszínre hozzák a kapcsolódó szövegrészeket. Ez lehetővé tette számukra, hogy meghatározzák az új technológiák és a foglalkoztatásra gyakorolt hatásuk közötti kapcsolatokat.

Körülbelül 1940 és 1980 között például az olyan munkaköröket, mint a liftkezelő és a gépíró, inkább automatizálták. Ugyanakkor azonban több munkavállaló töltötte be az olyan munkaköröket, mint a szállítási és átvételi ügyintézők, a beszerzők és osztályvezetők, valamint az építő- és repülőmérnökök, ahol a technológia miatt több alkalmazottra volt szükség. 1980 és 2018 között többek között az asztalosok és a gépi forgácsolók sorait ritkította az automatizálás, míg például az ipari mérnökök, valamint a műveleti és rendszerkutatók és -elemzők száma növekedett.

Végső soron a kutatás szerint az automatizálásnak a foglalkoztatásra gyakorolt negatív hatásai több mint kétszer akkorák voltak az 1980-2018-as időszakban, mint az 1940-1980-as időszakban. A bővítés foglalkoztatásra gyakorolt hatásában szerényebb, pozitív változás következett be az 1980-2018-as időszakban, mint az 1940-1980-as időszakban.

Mit fog tenni a mesterséges intelligencia?

A kutatás azonban számos árnyalatot is feltár ebben a folyamatban, mivel az automatizálás és a bővítés gyakran ugyanazon iparágakon belül történik. Nem csak arról van szó, hogy a technológia megtizedeli a mezőgazdasági termelők sorait, miközben légiforgalmi irányítókat hoz létre. Ugyanazon a nagy gyártó cégen belül például kevesebb gépkezelő, de több rendszerelemző lehet.

Amint a kutatás is mutatja, nem csak a technológia az egyetlen dolog, ami az új munkát mozgatja. A szolgáltatóipar számos ágazatában a növekedés hátterében demográfiai változások is állnak. Érdekes módon az új kutatás arra is utal, hogy a technológiai innováció motorja a nagymértékű fogyasztói kereslet is. A találmányokat nem csupán a szokatlanul okos emberek találják ki, hanem egyértelmű társadalmi igényekre adott válaszként. A 80 év adatai azt is jelzik, hogy az innováció jövőbeli útjait és a foglalkoztatásra gyakorolt hatását nehéz megjósolni. Gondoljunk csak a mesterséges intelligencia lehetséges munkahelyi alkalmazására.

„A mesterséges intelligencia valóban más. Helyettesíthet bizonyos magasan képzett szakértelmet, de kiegészítheti a döntéshozatali feladatokat. Azt hiszem, olyan korszakban vagyunk, amikor van ez az új eszköz, és nem tudjuk, mire jó. Az új technológiáknak vannak erősségei és gyengeségei, és időbe telik, amíg ezeket kitaláljuk. A GPS-t katonai célokra találták fel, és évtizedekbe telt, mire az okostelefonokba került" – teszi hozzá Autor.

A hiányzó láncszem annak dokumentálása és számszerűsítése volt, hogy a technológia mennyire növeli az emberek munkáját. Az összes korábbi intézkedés csak az automatizálást és annak a munkások kiszorítására gyakorolt hatását mutatta. Meglepődtek, hogy azonosítani, osztályozni és számszerűsíteni tudták az augmentációt – írja az MIT tanulmánya.