Nem a just-in-time gyártás okozza a bajt, hanem a beszállítói láncok

A médium szerint a just-in-time gyártás (JIT) hátrányai jól láthatóan megmutatkoztak tavaly, a koronavírus járvány első hullámában, amikor óriási készlethiány alakult ki az egészségügyi védőfelszerelésekből. A hiányosságok azonban később sem csökkentek, továbbra is készlethiányról számolnak be a szektor szereplői, a lehető legkülönfélébb termékekből. A sajtó pedig egyhangúan arra a hibás következtetésre jutott, hogy a hiányt az „alacsony készletek” okozzák – ezek az alacsony készletek pedig a JIT gyártásra vezethetők vissza.

Mindezen tévhitek egy közös félreértésből indulnak. Fontos megjegyezni, hogy a JIT nemcsak egy termelési rendszer, hanem úgynevezett tartalékolási rendszer is. A rendszer arról szól, hogy a végfelhasználók számára pontosan biztosítják a termékeket – amikor azokra szükség van, a megfelelő minőségi jellemzők mellett, a kellő mennyiségben és áron. A tartalékolási rendszer egy gyártási folyamattal indul, de a gyártól távol eső fogyasztóval végződik – amely magában foglalja az ellátási lánc szállítási, elosztási, nagykereskedelmi és kiskereskedelmi faktorait is. A végfelhasználó szempontjából a globális ellátási rendszer pedig nem más, mint a JIT.

A JIT előnyei

Amennyiben a rendszert megfelelően működtetik, számos előnnyel járhat a dolgozók, a tulajdonosok és a közvetlen vásárlók (forgalmazók és nagykereskedők) számára. A műveletek számának csökkenésével költségmegtakarítást eredményez. Emellett a gyártók általában arra kérik a beszállítókat, hogy gyakrabban és kisebb tételekben szállítsanak nyersanyagokat, így megelőzve a felesleg kialakulását az üzemekben. A rendszernek köszönhetően a gyártósori műveletek kiegyensúlyozottabban és összehangoltabban működnek.

Azonban bármilyen költséghatékony is legyen a JIT gyártás, teljesen elégtelen, mint egy tartalékolási rendszer, ugyanis a folyamat már a gyárban megáll. Mivel a világ fejlett régióiban fogyasztott áruk többségét a világ kevésbé fejlett, távolabbi pontjain állítják elő, nemcsak a gyárak kapacitására, hanem egy óriási globális szállítási és logisztikai hálózatra is támaszkodunk kell.

Sajnos a sajtó a JIT gyártásának láthatóbb „alacsony készletszintű” aspektusára összpontosít, és feltételezi, hogy az ellátási lánc minden szakasza érintett a problémában. A médiumok a termelés azon folyamatára fókuszálnak, mely szerint a magánvállalkozások túl sokáig olcsó, tengerentúli munkaerővel és „karcsú” készletek fenntartásával folytatták alacsony költségű stratégiáikat – ez a hatékonyságra törekvés pedig a sajtó szerint azt eredményezi, hogy az ellátási láncaink törékennyé és kiszolgáltatottá válnak olyan váratlan eseményekkel szemben, mint például a világjárvány. Emiatt pedig a vállalatoknak inkább ellenállóbbnak kellene lenniük, és több készletet kellene a vészhelyzetekre tartogatniuk. Ennek az érvelésnek a hibája azonban az, hogy a készletek egyáltalán nem alacsonyak.

A globális konténerszállítási kapacitás 1980 óta 2500 százalékkal nőtt, a gyártás kiszervezésével együtt növekedve. Becslések szerint a világ árukészletének 80 százaléka az óceánon jut el a céljához. Emellett az amerikai vállalkozások készletének és értékesítésének aránya 2010 óta folyamatosan növekszik – a készletek nem alacsonyabbak, mint korábban, csak egyre inkább áthelyezték őket az úgynevezett úszó raktárakba, tehát a hajókra.

A hiányosságok valószínű okai

A hiányosságok nem másra vezethetők vissza, mint a globális ellátási láncok hosszadalmas és összetett jellegére. Ahogy a JIT gyártás azt szeretné elérni, hogy a szállítók fizikailag is közel legyenek, ugyanúgy a gyáraknak is földrajzilag közelebb kell állniuk a fogyasztókhoz – ha a szükséges termékeket a megfelelő időben, megbízható alapon akarják szállítani. Amikor egy árunak távoli, legtöbbször tengerentúli gyárból kell eljutni a világ másik felére, a kikötők, hajók, teherautók, vonatok, és raktárak közötti hosszadalmas szállítási hálózat által – amelyeket különböző társaságok működtetnek, különböző kapacitásokkal és prioritási rendszerekkel –, annak valószínűsége, hogy valami késni fog, nagyon magas – különösen a megnövekedett igények idején, amikor a rendszer intenzív terhelés alatt áll.

A sajtó helyesen hívja az ellátási láncot törékenynek, de helytelen ezt az alacsony készleteknek vagy bármilyen JIT-stratégiának tulajdonítani. Ez a hiány a hosszadalmas és összetett ellátási láncoknak tulajdonítható – amelyek pont a JIT ellentétei. Emellett érdemes megjegyezni, hogy a kevésbé alapvető áruk esetében a JIT hatékony módszerként használható a gyártási kapacitás, a rugalmasság és a fogyasztói kereslet ingadozásaival szembeni reagálás javítására.

A lean gyártásnak is fontos szerep járna

Természetesen az ügyfél-elégedettség növelésének és az átfutási idők rövidítésének egyik legközvetlenebb módja maga az ellátási lánc hosszának rövidítése. A pandémiás hiány újbóli vitákat váltott ki az újrafeldolgozás, az önellátás, a lean, a near-shoring és a right-shoring gyártás megközelítéseiről. A magasabb munkaerőköltségeket ellensúlyozhatja az úszó készlet mennyiségének csökkentése, az átfutási idők csökkentése és a lean irányítási rendszerből származó összes költségmegtakarítás kihasználása. A lean megközelítés így sok esetben életképessé teheti a hazai vagy regionális termelést – főleg ha figyelembe vesszük a szén-dioxid-kibocsátást, az egészségügyi tényezőket, és a nemzetbiztonsági faktorokat, valamint az egyes termelési folyamatok és a végfelhasználók közelebb hozását egymáshoz.

Lehet, hogy a JIT gyártás nem jelent problémát, de önmagában megoldást sem. Csak egy rövidebb és ugyanolyan JIT szállítási hálózattal kombinálva lehet létrehozni valóban fogyasztóközpontú ellátási rendszert. Némi kreatív gondolkodás mellett a jövőbeni ellátási láncok egyszerre lehetnek hatékonyabbak és ellenállóbbak – írja az IndustryWeek oldala.