Hol a gyenge láncszem a hazai gazdaságban?

A BMW importőr Wallis Motor Pest Hungária körúti impozáns márkakereskedésében tartott, A hazai járműipari beszállítók kihívásai, lehetséges megoldások címet viselő eseményen Csath Magdolna rengeteg, nem gyakran idézett statisztikai adattal világította meg a világgazdasági folyamatokat. Németországban recessziós szelek fújdogálnak, immár a harmadik negyedéves GDP-adat mutat erre. A feldolgozóipari termelés is lefelé irányuló görbét mutat, és az ipari termelés növekedése is szerényedik az EU 28 tagállamában. Az IFO német gazdaságkutató intézet üzleti kilátásokról szóló friss jelentése szintén beszédes, itt az üzleti klímát leíró IFO-görbe, az üzleti szektor görbéje és a jövőre vonatkozó várakozások közül ez utóbbi tart a legdurvábban lefelé.

Kína gazdasági növekedése már "csak" 6 százalékos, és ez tovább csökkenhet. További probléma a technológiai váltás, a brexit, a kereskedelmi feszültségek, a németek exportfüggősége, illetve a gyenge hazai fogyasztásuk. A szakember ugyancsak felhívta a figyelmet a túlterjeszkedett értékláncokban rejlő rizikóra. Technológiaváltás idején nem túlzottan előnyös a szegmentált és földrajzilag is nagyon szétterjedt autóipari értéklánc fenntartása, itt kétségkívül várhatók racionalizálások.

És mi zajlik idehaza?

Elsősorban magunkba nézve lehet és kell azokat a hibákat keresni, amelyeket ki is tudunk javítani, így félkészültebben várhatjuk a viharokat. Viszont van pár aggasztó tényező. A magyar külkereskedelmi forgalom fokozatosan apadóban van, mégpedig azért, mert nő az import, egészen 2017 eleje óta. A várakozás persze az, hogy a mostani befektetések, amelyek vonzzák az importot, majd meghozzák az olyannyira kívánt exportnövekedést. Ennek azonban az a feltétele, hogy gazdasági növekedés, illetve piaci igény legyen minderre - mutatott rá a közgazdász. Hiába exportálunk, a kiutazó terméknek nagy az importtartalma, vagyis részben reexport történik a nemzetgazdaságban. A bruttó exportunk importtartalma 44%, Szlovákiának és Csehországnak 37%, míg ez Ausztriában 26% és Németországban 20%.

Versenyképességben sem állunk olyan jól annak ellenére, hogy a World Economic Forum listáján tavalyhoz képest most léptünk egyet előre. Más versenyképességi statisztikákban a skandináv országok, Németország, Ausztria, Csehország rendre megelőznek minket. Csath Magdolna szerint hazánk és a régió a közepes fejlettség csapdahelyzetében van: voltak (uniós és nagyvállalati) fejlesztések, jó a kivitel is, de az innovációnak és tudásalapú fejlődésnek nincs kikövezve az útja, pedig az erősebb pozíciót kellene megfogni.

Az oktatás, képzés eredményei sem olyan egyértelműek nemzetközi összehasonlításban. Az Eurostat szerint a felsőfokú végzettségűek aránya a 30-34 éves korcsoportban hazánkban, Bulgáriában, Csehországban, Portugáliában 33,7%, Svédországban 52%, Németországban 34,9%, míg az EU28-ak az átlaga 40%. Intő példa lehet, hogy a felnőttképzésben való részvétel idehaza 10%, Németországban 18%, Svédországban 35%.

Konklúziók

• Az innováció nem választási lehetőség, hanem túlélés
• Nagy a beszállítói pozicióban ragadás veszélye
• A cég ne csak a megrendelőtől függjön, jó, ha van egy alaptevékenységtől teljesen eltérő terméke, ágazata is
• Ne adócsalónak, hanem partnernek tekintse a vállalkozót az állam
• Jól célzott pályázatokra van szükség
• Több befektetés szükséges a humán vagyonba, az oktatásba
• Több uniós forrás elhozatalára van szükség, az uniótól pedig elvárható lenne, hogy az innovációt jobban finanszírozza