Az ellátási láncok újragondolása jöhet

Milyen adóstratégia szükséges ilyen helyzetben, mennyiben segítik az autóipari cégeket a szerdán bejelentett intézkedések?

Jelenleg szektorfüggetlenül a cash flow kérdése a legfontosabb, hiszen, ha a nagy OEM-ek leállnak, a beszállítóknak sincs pénzük. Mindenkinek el kell döntenie, hogyan menedzseli saját beszállítóit, vis majorra hivatkozik vagy fizetési határidőt tol és így keletkeztet pénzt és/vagy lehetőségeihez mérten fizet. A bejelentett hitelmoratórium nyilván segít valamennyit, de ismert, hogy az autóiparban általában csoportfinanszírozások és group cash poolok léteznek, és ezek a csoportszintű hitelek külföldi forrásúak. Vagyis ez a moratórium csak mérsékelten segíti a szereplőket, épp annyira, amennyiben magyar hitellel finanszírozzák magukat. Mára az egész értékláncot érinti a leállás.

De a vis majorra való hivatkozás sem működik minden esetben, ez nem lehet stratégiája a cégeknek...

Az a helyzet állt elő, hogy ha van lejárt szállítói tartozás, akkor ezt nem fizetéssel jobb híján tovább gyűrűztetik, mert azon kell gondolkodni, hogy hogyan maradjanak talpon azok, akiknél hirtelen cash problémák támadtak. Első lépésként például lemondhatják a bérelt munkaerőt. Itt is létezik a normál felmondás, vagy a vis majorra hivatkozva az azonnali felmondás. Itt értelemszerűen fel kell készülni a munkaerőkölcsönző céggel történő - akár elhúzódó - tárgyalásokra. Ezen túlmenően stratégiát kell választani a normál jogviszonyban álló munkavállalókkal kapcsolatban, abban bízva, hogy a helyzet pár hónapon belül rendeződik. Mérlegelni lehet azt is, hogy mivel ebben a helyzetben a munkaerő sem akar és tud válogatni az állások között, inkább elfogadják a munkáltató által ajánlott feltételeket, mint például fizetés nélküli szabadság vagy alapbér nyújtása. Előbb-utóbb fel kell mérni azt is, hogy a legsúlyosabban érintett szektorokból hamarosan jelentős mennyiségű munkaerő fog felszabadulni, ami lehet, hogy más szektorokban jelentkezik kínálatként. Tehát ez most egy helyzet a munkaerőstratégia átgondolására is, vagyis a munkaerőmegtartás, minőségi csere vagy differenciált leépítés útjára való lépés. Napok leforgása alatt a pillanatnyi cash flow kérdése lépett elő top prioritásként, valamint azok az intézkedések, amelyek ezt a helyzetet javítják.

A külföldi munkaerő blokkolása is átírja a HR-politikát...

A határzár gyökeresen befolyásolja a munkavégzést a határhoz közeli vállalatok esetében, vagyis még a földrajzi helyzet is befolyásolja, hogy milyen pillanatnyi munkaerőpiaci helyzete van az adott beszállítónak.

Az utóbbi évek trendje, a profiltisztítás, üzletágeladás hol szerepel a listán?

Ez a kérdés hirtelen nagyon nehézkessé vált, hiszen a keresleti oldal szűk. A core business átgondolása egészen két hónappal ezelőttig kedvelt volt, ám ebben az új helyzetben a legrászorultabb cégek még mindig ehhez az eszközhöz fognak nyúlni, látunk majd ilyen döntéseket a piacon. Tehát várhatóak kétségbeesett eladások.

Válság idején a lehetőségek oldalán ott szerepel a belső tevékenységek átalakítása, az optimalizálás. Ez jelenleg opció?

Amikor jól ment az üzlet, akkor akár kapacitáskorlát, akár tapasztalat hiánya miatt nem minden lehetőséggel éltek a vállalatok. Mindez viszont nagy szerepet fog kapni a pénzügyi tervezésben, hogy az adókedvezményeket, különböző ösztönzőket, K+F kedvezményeket igénybe vehessék, akár visszamenőleg. Kicsit más terület, de fontos, hogy sok hazai vállalkozás használ pályázati úton elnyert állami támogatást. Ráadásul ezek részben vissza nem térítendő beruházási támogatások, fix teljesítési kerettel, árbevételnövekedéshez és létszámbővítéshez kötve. Azt várjuk, hogy ez rövidesen nagy gondot fog jelenteni a cégek életében.

A technológiai fejlesztések, digitalizálás hova sorolódnak?

Ez most nehezen fog működni, mivel a process menedzsment hosszú átfutású, pénzigényes folyamat. A hatékonyságjavulást a gyártási területen amúgy is közel optimális módon működő autóipari cégek esetében most máshol kell elérni, például ügyviteli területen.

A válság utóhatásaként mit vár?

Ami már látszik Kína esetében, hogy a visszaállás hosszabb folyamat, több hetet is igénybe vesz, míg újraindulnak a bezárt gyárak. Az egyik tanulság az ellátási láncok újragondolása, újratervezése lehet, vagyis a vállalatok valid módon tehetik fel maguknak a kérdést, hogy biztos, hogy Kínából kell alkatrészt hozni? Az ellátási lánc biztonsága érdekében tehát az offshoring után a near shoring korszaka jöhet.