A tengeri szállítás sem ússza meg az emisszió-csökkentést

Az EU 2019-es, tengeri szállításból eredő szén-dioxid-kibocsátásról szóló jelentése szerint a szektorhoz köthető a globális szén-dioxid-emisszió 2-3 százaléka, mely arány a jövőben tovább nőhet, ugyanis a 2050-re az ágazat kibocsátása 50 és 250 százalék közti mértékben emelkedhet a gazdasági, valamint a technológiai fejlődés függvényében.

Az unió 2018 óta megköveteli a vállalatoktól, hogy folyamatosan mérjék és jelentsék az ötezer bruttó regisztertonnánál nagyobb belső térfogattal rendelkező hajók szén-dioxid-kibocsátását az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belüli, illetve az oda irányuló vagy onnan induló utak esetében. A mérési, jelentési és ellenőrzési (monitoring, reporting and verification – MRV) rendszer lefedi az összes kibocsátás körülbelül 90 százalékát. A rendszer keretében gyűjtött adatok szerint 2018-ban a tengeri szállítás felelt az uniós szén-dioxid-kibocsátás 3,7 százalékáért, ami egyenértékű Belgium emissziójával.

A hajózás sem kerülheti el a technológiaváltást

Az unió több módon is csökkenteni igyekszik a tengeri szállításból származó kibocsátást, például a megújuló energiaforrások használatához, valamint a kutatás-fejlesztéshez kötődő politikákon keresztül, közvetlenül a szén-dioxid kibocsátását korlátozó szabályozás azonban még nem született. Az MRV rendszerével gyűjtött adatok azonban a jövőben meghatározandó célértékek alapjául fognak szolgálni, később pedig az unió a szektor kibocsátás-kereskedelmi rendszerbe (ETS) való bevonását, és más piacalapú intézkedéseket is tervez.

Rövid távon az ágazatnak energiahatékonyság-növelő technológiákat – például a hajótest optimalizált kialakítását – kell implementálnia, illetve megfelelő működési gyakorlatokat – például sebességoptimalizálást – szükséges meghonosítania. Hosszabb távon viszont elkerülhetetlen lesz a megújuló forrásból származó üzemanyagok használatára, valamint a hibrid hajtásra való áttérés, amihez az EU szerint elengedhetetlen lesz a megfelelő ösztönző intézkedések alkalmazása.

A dekarbonizációt az EU jelenleg a Horizont 2020 program keretében, kutatási és fejlesztési projekteknek évi 50 millió euró támogatást nyújtva segíti. Az egyik támogatott program, az E-komp projekt eredményeként született meg az Ellen tisztán elektromos hajtású, 4,3 megawattórás akkumulátorral rendelkező komp is, melyből 2030-ra már száznál is több készülhet. Az unió emellett az Innovációs Alapon keresztül támogatja az energiatároló rendszerek és az üzemanyagok fejlesztésére irányuló kutatásokat, a 2020-2027-es időszakban pedig további programok várhatóak, köztük egy zéró emissziós együttműködés, mely a kibocsátásmentes hajtásmódok tesztelését támogatná.

A nemzetközi szabályozás is várat még

A tengeri szállítás szén-dioxid-kibocsátása egyelőre nemzetközi szinten sincs szabályozva, hosszabb távon azonban ott is új technológiák alkalmazására lesznek rákényszerítve a vállalatok, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) ugyanis azt szeretné elérni, hogy 2050-re a szektor emissziója legalább 50 százalékkal csökkenjen 2008-hoz képest. Azt ezt segítő rövid távú intézkedések kidolgozása legkésőbb 2023-ban fog megtörténni.

A tengeri szállítás szén-dioxid-kibocsátását korlátozó szabályozások tehát már úton vannak, azonban még nagyon keveset tudni róluk, így azok költségvonzatára vonatkozóan is legfeljebb durva becslések tehetőek. Mivel a hajók élettartama akár 25-30 év is lehet, feltételezhető, hogy a hamarabbi eredmények érdekében a már megépült hajók átépítését is meg fogják követelni. Az emisszió-csökkentési törekvések sikerességéhez az unió szerint az olyan eseteket is kezelni kell majd, mikor az energiahatékonysági beruházások hasznát nem a hajó tulajdonosai, hanem azok bérlői élvezik csak.