Elemzések A gépházból jelentjük...

A gépházból jelentjük...

Gégény István | 2015.01.23 13:30

A gépházból jelentjük...

A kormányzat január 22-én több bejelentésével is elismerte, hogy hibázott, amikor úgy gondolta, hirtelen jött ötleteit következmények nélkül ráerőltetheti a társadalomra és az ipari szereplőkre. Talán eljött az ideje a valós párbeszédnek?

Hirdetés

Indokolatlanul „gépházzajosan” indult az idei év, a hanghatásért főként az útdíj és az elektronikus fuvarlevél rendszere, vagyis az ekáer volt a felelős. Pontosabban azok a döntéshozók, akik úgy gondolták, szakmai egyeztetés nélkül, pár nap alatt be lehet vezetni ilyen horderejű módosításokat. Kiderült, ami nyilvánvaló: nem lehet. Legalábbis nem szabadna.

Január 22-én aztán egyszerre fújt visszavonulót mindkét ügyben az illetékes minisztérium. Útdíj kategóriában az NFM részéről Fónagy János adott tájékoztatást róla, hogy a kifejezetten ésszerűtlen részleteket immár ők is annak tartják. Nem kell tehát „útdíjbüntetést” fizetnie annak, aki a reptérre szeretne csupán kijutni, mégsem kell a lehajtóval nem rendelkező Veszprém megye útszakaszára külön megyei autópályamatricát vásárolniuk az arra áthaladóknak (ettől még a matrica megmarad, csak nincs nagyon értelme megvásárolni), az ország közepén átívelő dunai hidakra nemhogy kettő, de egytelen megyei matrica sem szükséges a jövőben. A miniszteri és a polgármesteri lobbierő közti különbséget érzékelteti, hogy az M86 Szombathelyet elkerülő szakasza díjmentessé vált, míg például a győri elkerülő nem részesült hasonló kegyben. A budaörsi bevezető fizetős marad, ami alighanem azt jelenti, hogy kiélesedhet a közvilágítás helyi biztosításának felelősségi kérdése.

Ekáer vonalon ennél egyszerűbb a helyzet, ugyanis a döntéshozók szimplán lapoztak egyet a naptárban, és február 1. helyett március 1-re tolták az élesítés dátumát. Az NGM szűkszavú közleményének két részlete külön említést érdemel. Így kezdődik ugyanis a bejelentés: „A kormány a piaci szereplők javaslataira figyelemmel...” – ez az, amit régóta hiányoltak a szakmai szervezetek, a vállalatok. Egy fél mondat, ami visszaadja a párbeszédbe vetett hitet. Nyilván ez is a küldetése ennek a bevezetőnek. A másik fontos célzás pedig az utolsó mondatban szerepel: „Azoknál a kérdéseknél, panaszoknál, amelyek orvoslása csak jogszabály-módosítással lehetséges, a gazdasági tárca javasolni fogja az országgyűlésnek a törvény módosítását.” Hiszik, vagy sem, szerintünk ez szűkszavúan, virágnyelven azt jelenti, hogy a járműipar mégiscsak kikerülhet az ekáer használatára kötelezett iparágak köréből. Nemcsak azért, mert ez abszolút logikus lenne, és találkozna a bátran kommunikált törvényhozói szándékkal – úgy tűnik, az útdíjnál a valóság meggyőzte a politikusokat. Hanem amiatt is, amit szakportálunknak hazai autógyárak csúcsvezetői, több tízezer munkatársat képviselő szervezetek főtitkárai, szolgáltatók és nemzetközi gazdasági partnerek egybehangzóan megfogalmaztak az elmúlt napokban.

Úgy véljük, immár jó az irány: nyílnak az ajtók, egyre inkább megértésre találnak a jogos észrevételek. Ez a tény pedig arra buzdíthat minden érintett szereplőt, hogy továbbra is bátran jelezze, ha értelmetlen, igaztalan törekvéssel szembesül. Teljesen logikusnak tartjuk a szakma képviselőinek azon álláspontját, miszerint semmi szükség a járműiparban az ekáer-re. Túl sok terhet ró(na a jelen formájában) egy már így is jelentősen szabályozott iparágra, amely belefulladna a minimális piacfehérítési előnnyel – ha egyáltalán – kecsegtető plusz adminisztrációba. Ez pedig rosszat tenne a vállalatoknak, ártana a gazdaságnak.

Miért akarnánk ártani saját magunknak? Nem születne abból semmi jó...

Kiemelt Partnereink